Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-341
ggg 341. országos ütés az ellenkező utón haladnak, erre önöket nem sa- j ját hazánk anyagi érdeke indítja, hanem politikai, j közösügyi tekintetek ösztönzik. Önök Magyaror- j szag anyagi érdekeit a közösügyi kapocsnak, Ausz- j tria barátságának, Ausztria érdekeinek rendelik j alá. De hát nem látják-e uraim, mint azt már mások is megjegyezték, hogy ez irton a közösügyí I kapocsnak nem megszilárdításán, hanem ellenkező- j leg, gyengítésén és meglazitásán dolgoznak? hogy j a magyar nemzet ha elvégre is meggyőződik hogy j a íenálló rendszer mellett tőnkre kell mennie, nem | lesz elég dőre, nem lesz elég őrült, nem lesz elég j gyáva, hogy saját, még pedig dicstelen elvérzését j tovább is tűrje. Avagy azért legyünk szolgák, hogy j koldusok és koldusok, hogy szolgák lehessünk ? j 1867-ben azzal kecsegtették a nemzetet, hogy a j feláldozott állami jogok fejében nagyobb anyagi j jólétben fog részesülni. S ime rövid tiz esztendő I alatt az általános nyomor és állami tönkrejutás j széléhez értünk. (Ügy van a szélső halon.) S | önök a helyett, hogy a vészterhes lejtőn meg- I állapodva, jobb útra térni igyekeznének, mind to- ! vább, s tovább az örvény felé sodorják a nem- • zetet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiába jajdul fel a nép, hiába kér, könyörög, rimánkodik, hiába követel, tiltakozik, háborog; önök nem a magyar nép szavára, önök Bécs akaratára hallgatnak inkább. (Tetszés a szélső baloldalon.) Bécs nem enged, mondják, szakitanunk pedig nem lehet. Bécs nem enged. De hát miért is engedne, midőn arról győződtek meg oda át, hogy mindenkor önök szoktak engedni? (Ugy van] balfelöl.) A nagysallói csatában tori ént. hogy egy magyar üteg-parancsnok, látván, hogy a vele szemben levő osztrák tüzér tiszt ugy neki. mint a magyar seregnek igen ntgy kárt okoz. egyszerre csak ! mozdonyra és előre vezényelt. Az agyuk vedel- | mére rendelt csapat parancsnoka tudván, hogy a ; lőszer már elfogyott, megütközését fejezte ki e I mozdulaton, mire a tüzér százados azt felelte neki: meglássa uram. a mint előrenyomulok, az én osztrák collegám hátrálni fog. Ugy is lett. Ez esetben, t. ház ! az osztrák ütegparancsnok szerepét a magyar ministerium vitte. (Derültség.) Nem akarnak szakítani. De hát mi egyébről j van szó, mint arról, a mi ugy az 1867-ik törvényben, — mely pedig oda át is törvény — mint a vám ós kereskedelmi szövetségben, — melyet az osztrákok is aláirtak, — elóre van látva azon esetre, ha a két fél egymással megegyezni nem tud. Avagy a törvény és szerződós csak minket kötelez, őket pedig nem köti? Hiszen nem akarunk rni semmit, a mi jogtalan, csak kizsákmányoltatni nem akarunk továbbra is általok. Ám rendezzék ők a j magok saját legjobb belátásuk szerint vámügyüket, i február 4. 1878. Am boldoguljanak saját hitök szerint, de viszont engedjék meg, hogy mi is megtehessük mindazt, a mit saját anyagi érdekünk megóvására elkerülhetlenül szükségesnek tartunk. Non ego nec Teucros Italis parere jubebo. Nec nova regna peto, propriis se legibus ambae Yicinae gentes sincera in foedera mittant. Ez uraim a létező nehézségeknek a legjobb, mert legigazságosabb megoldása. Mit erőltessük mi az osztrákokat a pénzügyi, ők meg viszont minket a védvámok miatt? Az egyetértés, a melyre oly nagy súlyt fektetnek innen is túlról is. az egyetértés ez utón a legkönnyebben érhető el. és legbiztosabban tartható fen. Egyébiránt azon okok, a melyek a külügyi helyzet veszélyes voltából merittetnek, nem képesek minket jogaink és érdekeink feladására birni, egyrészt azért, mert — én ugy vagyok meggyőződve, hogy ez úttal minket nem fog veszély érni. Az a mi leghívebb szövetségesünket a mi déli védfalunkat érte csak, miután egy századdal ezelőtt éjszaki falunkat már lerombolta. Minket ezúttal meg fog kímélni a sors, de csak azért, hogy közelebb vagy távolabb jövőben, annál biztosabban, annál nagyobb mértékben nehezedjék reánk. (Ugy van] a szélső baloldalon.) De ha mégis másképen fordulna a dolog, ha valóban most kellene is szembe nézni a veszélynek, én tisztelt ház, egy pillanatig sem kétkedem, hogy akkor félretéve minden neheztelést, a közös veszélyt közös erővel fognók elhárítani. Nem vagyunk mi oly esztelenek és nyugoti szomszédaink sem azok. hogy anyagi viszálykodás miatt állami fenállásunkat koczkára tegyük. (Helyeslés a bal és szélsőbal felől.) Nincs tehát uraim, ok, nincs egyetlen egy sem. mely az önállió vámterület felállítása ellen szólna; miglen fontosabbnál fontosabbak azon okok. melyek annak mielőbbi létesítését tanácsolják. Önöktől függ. uraim, hogy ez okokat méltányolva és a nemzetnek csaknem osztatlan kívánságára hajolva, az ország napról napra terjedő nyomorának gátat vessenek, felvirágozhatásának alapjait lerakják; önöktől függ másfelől az is, hogy az ellenkező utón haladva, hazánk anyagi pusztulását és azzal, ne adja isten hogy szavaim teljesedjenek.— állami léteiének veszélyeztetését írják alá. Válaszszanak ! Én választottam ; nem fogadom el a törvényjavaslatokat, hanem pártolom Simonyi Ernő képviselőtársam különvéleményét. (Élénk helyeslés a szélsőbal felől.) Elnök: A holnap reggel 10 órakor tartandó ülésben foíytattatni fog a most félbeszakadt tárgyalás. (Az ülés végződik d u. 2 1 j í órakor.)
