Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-341

341. országos ülés február 4. 1878. 393 rület nem foglalt helyet. Amennyire én tudom, a volt balközép pro grammjának lényegét az úgynevezett bihari pontok foglalták magukban. (Ugy van ! a baloldalon.) Ezen pontoknak negyedike pedig a pénzügyi és kereskedelmi függetlenségetprivánta létesíteni. No már. hogy a kereskedelem füglensége mikép létesíthető önálló vámterület nélkül : annak magyarázatával a tiszt, képviselő ur adós maradt. Én részemről azt önálló vámterület nélkül csak oly kevéssé foghatom meg, mint nem az önálló hadügyet önállló hadsereg- ós önálló hadkiegészítő terület nélkül; vagy pedig önálló pénzügyet önálló adóterület nélkül. (Helyeslés a baloldalon.) Tóth Vilmos t. képviselő ur azt állítja Simonyi Ernő képviselőtársammal szemben, hogy az ipar nemcsak odaát Ausztriában, hanem nálunk is — ámbár itt kisebb — mértékben emelkedett az utolsó 10 esztendő, sőt az utolsó 25 esztendő alatt, a mióta t. i. a vámközösség Magyarország és Ausztria közt fennáll, legfeljebb azt engedvén meg. hogy a kisipar hanyatlott, de ez — mondja —- mindenütt ugy van. a hol a kisipar a gépes gyáriparral találkozik. Az első állításra megfelelnek azon számok, a melyeket t. barátom Simonyi Ernő felolvasott. Ami pedig a második állítást illeti, arra nézve legyen szabad nézetemet röviden előadnom. (Halljuk!) Én megengedem azt, hogy mindenhol és minden országban, midőn a gépek behozattak, midőn nagy tőkék fektettettek be az iparvállalatokba, a kisipar bizonyos hátrányba jött a gyáriparral szemben, és így hát, ha Magyarországon is gyárak keletkeznének, bizonyos ideig itt is ez történnék. De azon országok tapasztalata másrészt azt mutatja, hogy ezen átmeneti időszak után a kisipar a nagyipar mellett is megállhat, egymást elősegítve, gyámolitva, különösen pedig azon ágakban nem hanyattlott, sőt felvirágzott a kis ipar, melyeknél az egyéni izlés. az egyéni kényelem, vagy pedig különös kiviteli tökély tekintetbe jönnek, De legyen bár úgy. mint a t. képviselő ur mondja, hogy a gyárak versenye a kisiparosokra káros: vajon az, hogy a gyárak nem itt az országban, hanem odaát Ausztriában léteznek, és onnan versenyeznek a mi kisiparosainkkal, ezeknek szenvedéseit enyhiti-e? Vajon ha már szenvedniük kell, — ami nem épen szükséges — nem inkább szenvednónek-e. hogyha a hazai gyáripar emelkednék, az ő szenvedéseik mellett a nagy Seipióval vigasztalván magukat ez esetben. aki azt mondta: hogy saját házi szenvedéseiért kárpótlást a közhaza boldogságában talál. De a t. ministerelnök azt állította, hogy a kisiparosok mindenesetre többet szenvednek, mikor a gyárak közelében vannak, mint hogy ha távol esnek tőlök. KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XIV. KÖTET, Engedje meg a t. ministerelnök ur, hogy ezen állítás ellenében egy kis gyakorlati eset által igyekezzem ellenkező nézetemet megvilágítani. (HalljuM) Tegyük fel, hogy valamely községben gyár keletkezik. Nemde ez rögtön igen sok iparosnak munkát nyújt; a kőmiveseknek, az ácsoknak, a lakatosoknak, az üvegeseknek, az asztalosoknak s ha ezen munka az építés után csökken is. de a folytonos tatarozás mindenesetre annak legalább egy részét évről évre igénybe veszi. Menjünk tovább. Egy gyár hol kisebb, hol nagyobb számú munkásokat foglalkoztat, ezeknek nejeik, gyermekeik vannak, ezek ruhát, csizmát igényelnek. Vajon ezen szükségeket nem mesteremberek szokták-e kielégíteni? S vajon e munkásod inkább a távol gyárosokhoz fognak-e fordulni, mint azon mesteremberekhez, kik közelükben laknak? De a t. ministerelnök ur annyira meg van győződve a vámközösség előnyeiről, hogy nem haboz azt állítani, miszerint „rövid pár év alatt azok, kik most a vámsorompók felállítását legjobban követelik: kénytelenek lennének, az ország népeinek érdeke által kényszerítve, a közös vámterületre visszatérni: ily kísérletet pedig a haza testén csak szentségtelen kezek tehetnek". Amit a t. ministerelnök ur veszélyes kísérletnek tart, azt a gyarmatok, még pedig igen nagy javukra, átalában végrehajtották s én nem halottam, hogy valamely gyarmat, mely az anyaország nyomása alul felszabadult, az iga alá visszaóhajtozott volna. Amit a t. ministerelnök ur veszélyes kísérletnek tart, azt a haza polgárainak, a haza fiainak nagy többsége kívánja, óhajtja s nemcsak hogy veszélyes kísérletnek nem tartja, hanem a haza ügyeinek rendezése mulhatlan feltételének hiszi, (Igazi Ügy van] balfelöl) és annál kevésbbé riad vissza annak megtételétől, minél bizonyosabb az. hogy, amit önök ajánlanak, az nem kísérlet többé ugyan, de a nemzetnek bizonyos megrontása. (Ugy van ! balfelöl.) Mindenesetre periig, t. ministerelnök ur, azt gondolom, hogy a vámközösségnek megszüntetése, s az önálló vámterületnek életbeléptetése, tehát oly intézkedés, mely magában az 18G7-iki kiegyezésben gyökeredzik, talán kevésbbé képes a jó viszonyt Magyarország és Ausztria közt megzavarni; talán kevésbbé veszélyes lenne, mint a dolegatióknak eltörlése, a közös ministeriumoknak megszüntetése, az önálló hadsereg felállítása és a pénzes kereskedelemügyi függetlenség létesítése, mit pedig a t. ministerelnök ur nem régen még, mint panaceat hirdetett. (Ugy van\ a baloldalon.) Ha azt nem szentségtelen kezekkel akarta a t. ministerelnök ur létesíteni, (Ralljukl) ha mivel arra törekedett, kezeit szentségteleneknek nem nevezhette senki: ugyan mi jogon nevezi azoknak kezeit szentségteleneknek, kik Magyarország törvényes jogát, meg lóvén gvőződve. hogy csakis annak 50