Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-341

3i2 Elnök: A közös hadsereg, tengerészet ós honvédség beszállásolásáról szóló törvényjavaslat ki fog nyomatni és a később beadandó indoko­lással együtt a t. ház tagjai közt annak idejében kiosztatni , előzetes tárgyalás végett a véderő bi­zottsághoz utasíttatni. A minister ur által jelzett másik törvényja­vaslat iránt a t. ház annak beadásakor fog in­tézkedni. Következik a napirend : a magyar korona országai és ő Felsége lobbi országai és tartomá­nyai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetség­ről és az osztrák-magyar vámterület vámtariffá­járól szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Gr. Dessewffy Aurél: T. ház! Miután én is azok közé tartozom, kik a vámszövetségnek ós az azzal kapcsolatos tarifának hazánkra nemzetgaz­dasági ugy, mint politikai tekintetben nagy fon­tosságot és horderőt tulajdonítanak, mert abban látom körvonalozva közgazdasági fejlődésünk ha­tárait, ós ezen kérdés mikénti megítélésénél Apponyi Albert barátom különvéleményéhez járu­lok : szabadságot veszek magamnak, szavazatom indokolására a t. ház türelmét kissé igénybe venni. Nem fogja senki kétségbe vonni, hogy az anyagi érdekek jogosult és méltányos megkimó­lósében ós a kedvező megoldásban keresendő ós található fel azon biztosíték, hogy azon politikai kapocs, mely bennünket Ausztriához fűz, meg­szilárdittassók ; holott ezen kérdések elhibázott megoldása, az órdekharczot, elkeseredést mindkét oldalon csak növelhetni, együtt létünket csak veszélyeztethetni fogja. A délkeleti határainkon immár veszélyesen dühöngő vihar mintegy ösztönszerűleg a nemzet­ben még átaíánosabbá (ette azon hitet, hogy mi nekünk, nemzeti létünk fentartása érdekéből, ké­szeknek kell lennünk a jó barátság fentartására, minden áldozatot meghozni belül azon határon, mely alatt anyagi jólétünk, és jövőbeli fejlődé­sünk és megmaradásunk biztosítva van. Nyíltan bevallom, hogy hazánkra, jelen fejlettségében, a közös vámterületnek fentartását óhajtom és annak keretében a monarchia két felének egymástól sokban eltérő érdekeit kiegyenlithetőknek tartom. A jelenlegi kiegyezés azonban csak az egyik fél­nek óvja meg érdekeit, ellenben a másikat annak teljesen kiszolgáltatja ; az anyagi kérdéseknek tervezett megoldásában egy bizonyos vezérelv és következetes irány nem található fel. Nem a vám­terület közösségének tulajdonitható nézetem sze­rint egyedül, hogy közgazdaságilag csak egyol­daiulag fejlődtünk, hogy a magyar állampénztár mindig több ós több igényeket támasztott, hogy ebből kifolyólag az állam terhei is mindinkább növekedtek, hanem az utolsó tiz évi időszakban február 4. 1878. a magyar állam, a modern állam-élet követelmé­nyeinek igyekezvén megfelelni, nemzetünk aspi­ratióit kielégíteni: ez sok anyagi áldozat árán történhetett, és anyagi erőnk túlbecsüléséből vette eredetét. Nem zárkózom el azonban azon előnyöktől, melyeket egy államnak az ipar létezése nyújt, melyek nélkül hivatását betölteni alig képes, melyre azonban sürü népesség, olcsó tőke és bizonyos hajlandóság, a természet adományai ós sok egyéb nemzetgazdasági tényező szükséges, melyeket még most — fájdalom — nélkülöznünk kell, és melyek, mint előfeltételek előbb megszer­zendők lennének. Azonban nem hallgathatom el azon nézetemet, hogy ha ezen előfeltételeket meg­szerezni nem foghatjuk : akkor államiságunk kö­vetelményeinek, culturális hivatásunknak a jövő­ben sem fogunk megfelelhetni, miért is legalább ezen előfeltételek előkészítéséről múlhatatlanul gondoskodnunk kell. Mindezt, mondom, mórle­gelve, miután ezen tényezőkkel nem birunk, ezért jelenleg a külön vámterületet kivihetőnek, sem kívánatosnak nem tartom és a közös vámterület fentartását óhajtom; fentartandónak azonban oly feltételek mellett, melyek alatt hazánk jóléte nem veszélyeztetik; egyedüli jólétének forrása, a föld­nek termelése biztosíttatik. A midőn a megújítandó vámszövetség meg­kötésére a tárgyalások a lajthántuli kormányok és a mi kormányunk között megindittattak, ak­kor az Európa-szerte uralkodó iparválság, vala­mint az 1873-iki válság következtében az ipar­forgalom és kereskedés megvolt ingatva, és az ezekben szenvedett kárért az Ausztriában uralkodó áramlat, és az ottani kormány, ezek befolyása alatt egy egészen más kereskedelmi irány létesí­tése által óhajtotta magát indemnisáltatni, minta mely eddig 1885. óta érvényben volt, mint a mely forgalmunkat és kereskedelmünket eddig is fej­lesztette és a jólétnek jelenlegi fokát előidézte. Az átalános vámtariffa ezen uralkodó áramlat diada­lát fényesen és megdönthetlenül bizonyítja. A tariffa, az aranyvámok behozatala által, már is egy 15%-os vámemelést foglal magában, tehát protectionistikus iránya kétségbe nem von­ható ; ezen kivül magasabb iparvéd vámokat tar­talmaz egyes iparnemekre, melyek az iparilag fej­lettebb ausztriai ipart egy csekély, de befolyásos részének ugyan hasznot fognak hajtani, de más felül az egész monarchia fogyasztásait ennek szolgál­tatja ki, — egyidejűleg az annyira emelkedett forgalmat és kereskedést az anyagi, mint szellemi téren kifejlődött érintkezést, — mely a vámkö­zösségben élő népeknek egymásiránti érdekeltsé­gét és szorosabb összeköttetését a külfölddel any­nyira emelte és fejlesztette, — a szabad keres­kedelmi irány elhagyása által és a protectionisti­341. országos uléi

Next

/
Oldalképek
Tartalom