Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-341

3i2 Elnök: A közös hadsereg, tengerészet ós honvédség beszállásolásáról szóló törvényjavaslat ki fog nyomatni és a később beadandó indokolással együtt a t. ház tagjai közt annak idejében kiosztatni , előzetes tárgyalás végett a véderő bizottsághoz utasíttatni. A minister ur által jelzett másik törvényjavaslat iránt a t. ház annak beadásakor fog intézkedni. Következik a napirend : a magyar korona országai és ő Felsége lobbi országai és tartományai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetségről és az osztrák-magyar vámterület vámtariffájáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Gr. Dessewffy Aurél: T. ház! Miután én is azok közé tartozom, kik a vámszövetségnek ós az azzal kapcsolatos tarifának hazánkra nemzetgazdasági ugy, mint politikai tekintetben nagy fontosságot és horderőt tulajdonítanak, mert abban látom körvonalozva közgazdasági fejlődésünk határait, ós ezen kérdés mikénti megítélésénél Apponyi Albert barátom különvéleményéhez járulok : szabadságot veszek magamnak, szavazatom indokolására a t. ház türelmét kissé igénybe venni. Nem fogja senki kétségbe vonni, hogy az anyagi érdekek jogosult és méltányos megkimólósében ós a kedvező megoldásban keresendő ós található fel azon biztosíték, hogy azon politikai kapocs, mely bennünket Ausztriához fűz, megszilárdittassók ; holott ezen kérdések elhibázott megoldása, az órdekharczot, elkeseredést mindkét oldalon csak növelhetni, együtt létünket csak veszélyeztethetni fogja. A délkeleti határainkon immár veszélyesen dühöngő vihar mintegy ösztönszerűleg a nemzetben még átaíánosabbá (ette azon hitet, hogy mi nekünk, nemzeti létünk fentartása érdekéből, készeknek kell lennünk a jó barátság fentartására, minden áldozatot meghozni belül azon határon, mely alatt anyagi jólétünk, és jövőbeli fejlődésünk és megmaradásunk biztosítva van. Nyíltan bevallom, hogy hazánkra, jelen fejlettségében, a közös vámterületnek fentartását óhajtom és annak keretében a monarchia két felének egymástól sokban eltérő érdekeit kiegyenlithetőknek tartom. A jelenlegi kiegyezés azonban csak az egyik félnek óvja meg érdekeit, ellenben a másikat annak teljesen kiszolgáltatja ; az anyagi kérdéseknek tervezett megoldásában egy bizonyos vezérelv és következetes irány nem található fel. Nem a vámterület közösségének tulajdonitható nézetem szerint egyedül, hogy közgazdaságilag csak egyoldaiulag fejlődtünk, hogy a magyar állampénztár mindig több ós több igényeket támasztott, hogy ebből kifolyólag az állam terhei is mindinkább növekedtek, hanem az utolsó tiz évi időszakban február 4. 1878. a magyar állam, a modern állam-élet követelményeinek igyekezvén megfelelni, nemzetünk aspiratióit kielégíteni: ez sok anyagi áldozat árán történhetett, és anyagi erőnk túlbecsüléséből vette eredetét. Nem zárkózom el azonban azon előnyöktől, melyeket egy államnak az ipar létezése nyújt, melyek nélkül hivatását betölteni alig képes, melyre azonban sürü népesség, olcsó tőke és bizonyos hajlandóság, a természet adományai ós sok egyéb nemzetgazdasági tényező szükséges, melyeket még most — fájdalom — nélkülöznünk kell, és melyek, mint előfeltételek előbb megszerzendők lennének. Azonban nem hallgathatom el azon nézetemet, hogy ha ezen előfeltételeket megszerezni nem foghatjuk : akkor államiságunk követelményeinek, culturális hivatásunknak a jövőben sem fogunk megfelelhetni, miért is legalább ezen előfeltételek előkészítéséről múlhatatlanul gondoskodnunk kell. Mindezt, mondom, mórlegelve, miután ezen tényezőkkel nem birunk, ezért jelenleg a külön vámterületet kivihetőnek, sem kívánatosnak nem tartom és a közös vámterület fentartását óhajtom; fentartandónak azonban oly feltételek mellett, melyek alatt hazánk jóléte nem veszélyeztetik; egyedüli jólétének forrása, a földnek termelése biztosíttatik. A midőn a megújítandó vámszövetség megkötésére a tárgyalások a lajthántuli kormányok és a mi kormányunk között megindittattak, akkor az Európa-szerte uralkodó iparválság, valamint az 1873-iki válság következtében az iparforgalom és kereskedés megvolt ingatva, és az ezekben szenvedett kárért az Ausztriában uralkodó áramlat, és az ottani kormány, ezek befolyása alatt egy egészen más kereskedelmi irány létesítése által óhajtotta magát indemnisáltatni, minta mely eddig 1885. óta érvényben volt, mint a mely forgalmunkat és kereskedelmünket eddig is fejlesztette és a jólétnek jelenlegi fokát előidézte. Az átalános vámtariffa ezen uralkodó áramlat diadalát fényesen és megdönthetlenül bizonyítja. A tariffa, az aranyvámok behozatala által, már is egy 15%-os vámemelést foglal magában, tehát protectionistikus iránya kétségbe nem vonható ; ezen kivül magasabb iparvéd vámokat tartalmaz egyes iparnemekre, melyek az iparilag fejlettebb ausztriai ipart egy csekély, de befolyásos részének ugyan hasznot fognak hajtani, de más felül az egész monarchia fogyasztásait ennek szolgáltatja ki, — egyidejűleg az annyira emelkedett forgalmat és kereskedést az anyagi, mint szellemi téren kifejlődött érintkezést, — mely a vámközösségben élő népeknek egymásiránti érdekeltségét és szorosabb összeköttetését a külfölddel anynyira emelte és fejlesztette, — a szabad kereskedelmi irány elhagyása által és a protectionisti341. országos uléi