Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-340
340. országos ttlés február 1. 1878. 369 dasági állapotok mellett az elvállalt fizetési kötelezettségeket teljesíteni? Mert föltéve, hogy nem akarnánk tekintettel lenni a jelen nemzedékre, de annyit azonban minden polgár megkövetelhet, hogy az elvek felfüggesztési theoriának értékesítésével ne állják útját a nemzetnek a jövőre. De hogyan volna az lehetséges egy kormánynak, melynek talán önfentartási ösztönéből eredő anyagi politikája nem egyéb, mint adófölemelés, kölcsönfelvétel és egy kérdéses jó termésnek esetlegességében rejlő véletlen. (Derültség a, baloldalon.) Mit méltóztatnak gondolni: hová fog jutni az ország anyagi ós politikai hitele, ha a nemzetre mindig csak ujabb terheket rovunk, és a jelen kedvező alkalmat ignorálva, a törvényhozás nemcsak az országnak királyi esküvel szentesitett jogairól — egy veszélyes előzményt alkotva; de még a méltányosság követelményeiről is — a kormányt követve — újabb 10 évre lemondanánk. Igaz, a ministerelnök ur 1877. márczius 25-én és ápril 23-án ismételve körülbelől ezeket mondotta: „Kezeskedem, hogy a kormány által kötött egyezség, bármit is mondjanak, de a 67-diki egyezségnél előnyösebb." (Halljuk]) A hatás, a mit ezen nyilatkozat, különösen azokra gyakorolt, a kiknek politikai igényeik kielégítését nem egyénektől várják főleg, hanem a tényekben keresik : tagadhatatlan nagy volt és ezért tartom szükségesnek ugyan itt a házban kijelenteni, hogy ezen állítás, miután ámításnak tekinteni nem fogom, de nem is akarom, valószínűen egy nagy közgazdasági, politikai tévedésnek keserű gyümölcse. Minket uraim, nem elégíthet ki az, hogy a csupán föltételesen elvállalt terhek és közgazdasági érdekeink elhanyagolása után a törvényein* ken kívül eső bankadóssággal szaporodjanak, mert ez a „keine mehr Belastungs^-theoriával merőben ellenkezik. De ettől egészen eltekintve, minket nem nyugtathat meg az, hogy a ministerelnök ur kezességet vállal, hogy az elvesztett csatában a vereség nem oly nagy, a minőnek azt egyesek képzelik. A veszteség nagyságát, egyéni álláspontját tekintetbe véve, nem minden államférfi bírja kellőleg mérlegelni, ennek korlátait legtöbb alkalommal a megalázott népek könnyei szokták jelezni. Tekintsenek önök uraim szét a szomszéd országokban és ott is találunk államférfiakat, a kik elvállalták a felelősséget fejedelem és nemzettel szemben; de ennek ellenében a szégyen ós a veszteség nagyságát százezrek könnyei hirdetik: de különben is világosan szól az ország törvénye és ez biztosítja legjobban egy önérzetes nemzet közgazdasági ós politikai érdekeit. Különben itt a törvényhozó testület hivatott őre az ország méltóságának ; a ministerelnök ur a midőn kezességet vállalt egy törvény mellett, a melynek lényegét bírálni törvényhozói kötelmünk, úgyszólván a politikai egyéniségnek hitelót hazafiságára hiKÉPV, H, NAPLÓ 1875-78. XIV. KÖTET. vatkozva egész népszerűségét a mérlegre téve mégsem képes ezen nyilatkozat által ellensúlyozni a közgazdasági politikában követett nagy tévedést. (Igaz! a szélső balon.) Mert egész máskép állottak az ügyek addig, mig Eumániával a kereskedelmi szerződés meg nem köttetett: mert azt alig lehetne tagadni, hogy a közvetett adók kezelése, beszedése és főleg ennek órtékesitése mindaddig legalább a méltányosságból eredő jogi alapnak látszatjával bírtak; de most, a mióta Eumániával megköttetett a kereskedelmi szerződés: Magyarország megszűnt az osztrák piaczokon a részbeni kizárólagosság előnyeit élvezni; mert ma ott találjuk a kelet vámmentes nyersterményeit azokon a piaczokon korlátlanul velünk versenyezve, a hol a magyar állampolgár fizeti a fogyasztási adókat. És így az érdekkölcsönösségnek, majdnem mondhatnám, meggondolatlan megsemmisítése és öszszetiprása teremtett egy politikailag úrbéri, közgazdaságilag gyarmati viszonyt, melynek tarthatatlansága még a legveszélyesebb és legnyomasztóbb eshetőségekkel szemben is a magyar állampolgárok önérzetéhez apellálva, minden egyes szavazatára döntő befolyással kell hogy legyen. Bárki is kisértse meg az öt millió lakossal bíró Eumánia fejedelemség nemzetgazdasági viszonyát, Ausztriával és éhez azután, a 15 millió lakossal biró magyar királyságnak ajánlott egyezséget hasonlítani: az eredmény azon szomorú tényt fogja föltüntetni, mintha csak az osztrákok valődi szövetségese Eumánia lenne dij nélkül, a dijt fizető Magyarország pedig lenne az idegen állam. (Mozgás) Szintúgy mintha ezen eljárás satyrája akarna lenni azon általánossá vált magyar politikának, mely hazánk jövőjének és biztos fennállásának garantiáját az Ausztriávali szövetségben proclamálja. Eumániának közgazdásági politikája, kereskedése független; Magyarországé ? nem mondorn minek áldozata. Eumániának? pénzügyi viszonya, adórendszere független, önálló. Magyarország ? a 80 milliós bankadósságból kell, hogy 30°/ 0-ot elvállaljon nem azért, hogy legyen önálló bankja. nem azért, hogy a bank-privilegiumban a paritás elve valójában értékesítve legyen, — nem; hanem azért, hogy ennek látszatja elfelejtesse velünk, mikép bánnak az osztrákok egy idegen állammal és mikép méltányolják ezzel szemben azon szövetséges érdekeit, a ki 20 évi elnyomatás daczára és után saját törvényeibe igtatva, majdnem mondhatnám saját vérével vásárolva, nekik egy eddig sohasem élvezett alkotmányt biztosított. (Élénk helyeslés bal/elől.) Ez az és igy néz ki uraim, meztelen alakja azon közgazdasági politikának, a mit a kormány elfogadás végett ajánl, ügye bár oda jutottunk, hogy majdnem irigy szemmel nézhetjük Eumánia 47
