Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-340

340. országos ülés február 1. 1878. 349 század alatt üdvösnek mutatkozott: tovább fejlesztésiek ; nem pedig az, hogy attól eltérő védvámrendszerre visszamenjünk. (Helyeslés a baloldalon.) Azon általános elv után, melyet én a vámpolitikát illetőleg helyesnek ismerek, szabad legyen arról is szólani, mikép lenne czélszerü ezen elvet Magyarországon alkalmazni, ha külön vámterületet alkotni akarnánk. Előre is megjegyzem, hogy én őszintén óhajtom, és reánk nézve a leghelyesebb politikának tartom a vámegyezséget Ausztriával; hogy miért, arra később visszatérek. Azonban azt hiszem, nem fölösleges, sőt szükséges a vámügyet a külön vámterület szempontjából is tekinteni, mert csak igy fogjuk mérlegelni tudni azon áldozatokat, melyeket mi hozunk a vámszövetsóg érdekében ; s csak igy leszünk képesek megállapítani a méltányosság szerint azon viszonszolgálatokat s engedményeket, melyeket a vámterület egységeért a monarchia másik felétói követelni jogosítva vagyunk. {Helyeslés a baloldalon.) Ha Magyarország külön vámterületet képezne, s a vámtételek megállapításánál egyedül a saját kivánata volna irányadó, a megoldandó első kérdés az lenne : hogy adott viszonyai szerint minő vámrendszert kövessen ? Magyarország kitünőleg földmivelő ország. Gyáripara, melyet védeni kellene, nincs ; annak teremtésére pedig nem elegendő a- védvámoknak felállítása. Mind nyomós indok ez arra, hogy inkább szabad kereskedési, mint védvámirányt kövessünk , annálinkább, mert a vámoknál nyújtandó kedvezmények által nyersterményeinknek s gabnanemüinknek kedvezőbb piaczot biztosítani minden körülmények közt képesek lennénk. Én azt tartom, hogy az általános vagyonosodás emelésére, a tőkeképzés előmozdítására az ily irányú vámpolitika volna hazánk adott viszonyai közt a legüdvösebb. Azonban előre látható, hogy külön vámterület mellett sokan a védvámrendszer életbeléptetéséért fognának harezolni. Én is nagyfontosságunak, sőt szükségesnek tartom Magyarországban a gyáripar fejlődósét, már azon szempontból is, mert hazánkban az adóképesség állandó fentartására végtelen nagyfontosságú lenne, ha a földmiveles és nyerstermelés mellett egyszersmind gyáriparral is bírnánk. Most. midőn a nemzet évi jövedelme az időjárástól, tehát a jó vagy rósz terméstől függ: bizonytalan azon adóalap, melyen Magyarország jövedelmei s pénzügyei nyugosznak. Megszűnnék ez, ha Magyarország képes lenne mentől előbb a földmiveles mellett a gyáripart is meghonosítani. De már azért is kellene törekednünk a hazai gyáripar emelésére, mert ezáltal képződik a gyáriparral foglalkozó osztály, mely a legbiztosabb, legjobb és legközelebbi vevője lenne gabnanemüinknek, s feldolgozója nyersterményeinknek. Mindamellett én határozottan hibás lépésnek tartanám, ha a védvámok által egy mesterséges, és igy drágán termelő gyáripart hazánkban minden áron meghonosítani akarnánk. A magas védvámok ugyan meghoznák azon eredményt, hogy itt idegen vállalkozók idegen tőke és idegen munkaerővel s külföldi értelmiséggel teremtenének egyes iparágakban gyártelepeket, nagyobb vagy kisebb sikerrel, mert biztos jövedelmük lenne a befektetett tőke után a védvám következtében még oly esetekben is, midőn a helyi viszonyok annak nem épen kedveznek. De az átalános vagyonosodás emelésére ily rendszernek behozatala nem lenne kedvező hatással ; mert ezen védvámnak nagynak kellene lenni, hogy a fentebb jelzett körülmények bekövetkezzenek : ami egyenlő azzal, hogy a magyarországi fogyasztók, azaz, a nép egész összességében sokkal drágábban fizesse meg a gyáripar által előállított szükségleteit. Ne feledjük azt, hogy a gyáripar természetes fejlődésének Magyarországon a védvámokon kívül még számos feltételei vannak. Ezen természetes fejlődésnek legnagyobb akadálya a munkáskéznek aránylagos hiánya ; — noha tudom, hogy Magyarországnak vannak nevezetes vidékei, hol a munkáskéz elegendő nemcsak a földmivelési munkák teljesitésére, — de még nevezetes contingenst adhatna a gyáriparnak is. Másik akadályozó körülmény: a czélszerü hitelintézmények hiánya s általában a befektetendő pénz és forgalmi tőkének aránylagos nagy drágasága. De még eddig nem is birunk hazai erőkkel, melyek a képzettség és tapasztalat azon fokán állanának, hogy egészséges vállalatokat létesíthessenek ; ezen hiányon azonban könnyű segíteni, mert a világ bármely vidékéről lehet kellő értelmi erőket nyernünk , ha a gyáripar nálunk előnyösnek mutatkozik ; s ugy a magyar, mint a Magyarország területén lakó különböző nemzetiségű népek, bizonyára birnak annyi természetes észszel és ügyességgel, hogy azoknak begyakorlása nagy nehézségeket nem okozna. Végre akadály még hiányos közlekedési rendszerünk, Én azt hiszem, hogy ha majd egyszer az állam pénzügyeinek rendezése, — egészséges pénzügyi viszonyoknak állandósítása — lehetővé tétetik ; ha a következő szabad kereskedelmi irány mellett szükségleteink beszerzésénél nevezetes összegek megtakarittatnak; a kedvező kereskedési szerződések mellett terményeink kivitele emelkedik ; önálló hitelrendszerünk lesz ; ezek folytán a tőke