Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-339

336 339. országos illés január 81. 1878. nem lehet bizni természetes fejlődésére, hanem elő kell segíteni; végre némelyek nagyobb, mások kisebb vámjövedelmet, de a kik a legszerényebben számítanak is, 22 millió vámjövedelmet \árnak. No, már kérdem, hogy lehetséges ez? Vagy lehet szabad kereskedés és akkor nem lehet 22 millió vámjövedelem ós ipar proteotió; vagy nem lehet szabad kereskedés ós akkor igenis lehet iparprotectió, de ekkor sem hiszem, hogy 22 millió legyen a vámjövedelem, bár igenis egy bizonyos aránylag nagy jövedelem várható. Együtt valamennyit kilátásba helyezni, együtt valamennyiről beszélni, hogy ugy fejezzem ki magamat, egy lélekzet alatt, azt ón a magam részéről indokoltnak nem tartom. De miként vagyunk azután a vámok iránti fölfogással, hogyan vagyunk az úgynevezett retorsio iránti felfogással? Elmagyarázta itt tegnap Gulner Gyula képviselőtársam is, hogy azzal ijesztenek ugyan bennünket a külön vámterülettől, hogy akkor Ausztria a mi nyers terményeink irányában retorsiót fog gyakorolni, de hogy képtelen dolog, hogy ez Ausztriának eszébe jutna. Tovább menve beszédében, és megtámadva a tariffát, azért, mert miatta szerződést nem lehet kötni, itt már nagyon valószínűnek találta, hogy Németország retorsióval fog élni a mi gabonánk iránt. Tehát ha külön vámterületet állítunk védvámokkal Ausztria irányában, annak nincs valószínűsége, hogy Ausztria a mi gabonánkat megvámolja. Pedig Apponyi Albert gróf képviselő ur igen szépen megmutatta, hogy Ausztria ma sem veszi tőlünk minden gabonáját, tehát van más útja, ahonnan veszi. Mégis azt kérdi Gulner képviselő ur, hogyan lehetne ezt feltenni? De ha egy másik államról van szó, ha Németországról van szó, itt már Gulner ur véleménye szerint a dolog természeténél fogva be kell következnie a retorsiónak. (Derültség és helyeslés a középen. Igaz! ügy van \) Azt mondani, hogy retorsióval élni az egyik esetben, — de a másikhoz egészen hasonló esetben; olyanban azonban, midőn ennek megtagadása a magunk malmára hajtja a vizet, — nem lehet; a másik esetre pedig azt mondani, hogy ennek okvetetlenül be kell következnie : ez, bocsássa meg a t. képviselő ur, ha a szót használom, de ő használta először, ez az, ami megérdemelné az ámitás nevét, és nem az, amit mi teszünk. (Helyeslés a közéjyen. Igaz! Ugy van!) Én a magam részéről a nyers terményekre vetett retorsiónak lehetőségét sem az egyik, sem a másik irányban nem tagadom; habár a jelen tariffának vámtételeit olyanoknak, amelyek azt, — felteszem Németország részéről — provocálnák, nem tartom és nem tarthatom. De itt vagyunk a kereskedelmi szerződéseknél. Hogy a kormánynak mi az álláspontja ezekkel szemben, több izben elmondottam. Hogy mi okon, mi módon nem jött létre Németországgal a kereskedelmi szerződós, ez iránt is nyilatkoztam: s ismételni ezeket nem fogom; de igenis kell két szempontból a dologra reflectálnorm Az egyik az: az mondatik, „hogy ha egyszer megkötöttük a szerződóst Ausztriává!, kereskedelmi szerződóst többé kötni nem fogunk; mert hiszen látjuk, hogy Ausztriában a védvámos irányzat uralkodó ; ez az egész tíz óv alatt nem fogja megengedni, hogy ily szerződés létrejöhessen még ha a magyar kormány akarná is". T. ház! Hogy az osztrák védvámos irányzatnak ma Ausztriában van hatalma, ezt anynyira tudjuk mindnyájan, hogy erről szólni is fölösleges. De hiszen Apponyi Albert gr. t. képviselő ur számokkal mutatta ki, hogy magának az osztrák népességnek ós területnek mily csekély része az, amely ezen védvámos irányzatot akarja, és amelynek ez érdekében van. No már kérem, én mégis azt hiszem, ós ha nem mutatnék is reá az ez irányban ott már is némileg megindult mozgalmakra, mégis minden vakmerő számítás nélkül lehet azt állítani, hogy miután a szerződések meg nem kötése ott is nem a nagy többségnek, hanem csak a kisebb résznek érdeke: ez a kisebbség azt a nagy többséget kapcsolatban velünk nem gátolhatja majd meg abban, hogy kereskedelmi szerződések létre jöjjenek. Hozzá teszek még egyet, — mert az igaz, hogy ez épen ugy feltevés, mint az ellenkező — hozzá teszek még egyet és ez az, hogy a tariffa beterjesztése óta érintkezett a monarchia közös külügyi hivatala — a mely pedig, mint méltóztatnak tudni, nem érintkezhetik máskép, mint a két kormány hozzájárulásával, — ugy Német- mint Olaszországgal tariffa - szerződések iránti alkudozások megkezdési czóljából és Olaszországgal a jövő hó elején ós Németországgal eshetőleg a jövő hónapban mindakét, tehát a osztrák kormány hozzájárulásával is kezdetüket veszik az ez iránti tárgyalások. Mindez nem arra mutat, hogy az osztrák kormány el lenne határozva más nemzetekkel kereskedelmi, illetőleg tariffaszerződést nem kötni (Halljuk!) Apponyi Albert gr. képviselő ur, — beismerem teljes őszinteséggel (Halljuk]), — igen szép ós igen nagy hatású beszédében (Halljuk \) kimondotta azt — és ebben tökéletesen egyetértek vele, — hogy a tariffára nézve nagyon bajos theoretice határvonalat húzni, azonban szerinte még is van egy mód, a melyben e határvonalat oproximative meg lehet határozni, sőt, mint később monda, ezen esetben legalább meg van győződve, hogy ez helyes mód, hogy ott kezdődik azon tariffa ellentétes lenni ós tul menni a szabad forgalom igényei által megengedett határokon, hol annak alapján lehetetlenné válik a külfölddel kereskedelmi szerződéseket kötni. Hogy az előterjesztett tariffa