Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-339

I 332 339. országos Illés január 31. 1878. kezhetik — ha csak adó-executió s minister őrzésre nem, — (Derültség a baloldalon.) azt talán még se vonják kétségbe, hogy a magyar törvényhozás által megszavazott pénz mikénti elköltésébe annak beleszólási ós felügyeleti joga van. Igenis a magyar törvényhozás jogosítva van kimondani, hogy a hadsereg magyar része és honvédségünk itt a hazában szereltessék és fegyvereztessék fel. Ez nem politikai, hanem tisztán administrationális, és ellenőrködési kérdés s ennek szüksége fen forog oly kezelésnél, mint a minő katonaságunknál folyik, hol oly esetek fordulnak elő. hogy például a Csik és Udvarhely megyékbe — tehát hazánk legtávolabbi részében, — szükségelt katonai ágyaknak Bécsben 3 frtba került deszkáit 2 forint vitelbérrel szállították oda, a hol azt 30 krért megszerezhették volna. Ha mi ezt, és az önálló vámterületet beiktatjuk, azonnal lesz pezsgő élet és mozgalom az ipar terén, lesz kereskedelmünk, mely nem hazánk pénzének kivitelére, hanem bentartására és itthoni gyümölcsöztetésére hatand, s rövid időn bizonynyal be fog következni kereskedelmi mérlegünk javulása ; hisz a természet mindennel megáldotta e hazát arra, hogy azt virágzóvá, szabaddá és boldoggá tehessük, a föltételek erre mind megvannak, csak ne legyenek önök képviselő urak! a minket kizsákmányoló furfangnak vak eszközei, s hát mögött kinevetett rászedetjei. Önök az önálló magyar bank feladásával már megtették az első végzetes lépést. Vigyázzanak! mert az önálló magyar vámterület leszavazásával, mély sirt nyitnak, melyekbe első sorban önmaguk esnek ; de félő, hogy nemzetünket is magukkal ragadják. Még nincsen e perczben semmi elveszve, még a banknál tett jogfeladás is orvosolható, ha önök a népnek képviselői, teljesitik haza iránti köteleségeiket, ha most beváltják választóik előtt tett fogadalmaikat; melyeknek szent és sérthetetleneknek kell lenni (Helyeslés a szélső baloldalon.) minden jellemes férfi előtt, mert azon elmélet, mely a szó és programm-szegés jogosultságát vitatja, lehet tactikai szabály bizonyos egyéneknél ; de a tiszta erkölcsök örök, változhatlan törvényeivel össze nem egyeztethető ; az a hirdető, és elfogadóra egy aránt árnyat vett. De még nincs minden elveszve, jövőnknek borús és vészterhes ege még kiderülhet, e nyomorba taszított szegény haza felvirágozhatik: ha önök magyar honpolgárokhoz és férfiakhoz illőleg szivük jobb érzéseit követve, kiragadják magukat a személyes cultus és a zsarnoki pártfegyelem — szabad embert lealázó — békóiból, s az önökre parancsolt „igen"-nek egy betücskével való meg rövidítésére, azaz a „nem"-nek hangoztatására határozzák el magukat. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) E betű rövidítésétől függ hazánk sorsa, annak elhagyása a házra üdvöt, önökre becsülést dicsőséget, a történelem elismerését és a hazafiak millióinak áldását háromoltatja; mig e betűnek oda told asa a hazára kárhozatot, önökre szégyent és átkot hozand. (ügy vanl a szélső baloldalon.) Uraim ! népképviselők ! válasszanak ; de ugy, hogy a nemzet szivétől örökre elválasztva ne legyenek ; én a rövid nemet választom s a vámegyezményt, tarifát és az azokra vonatkozó törvényjavaslatokat hazánk vógpusztulásának e gyászos decretumát undorral taszítom el magamtól, s általánoságban sem fogadva el a részletes tárgyalás alapjául, csatlakozom a Simonyi ErnŐ^ elvtársam által benyújtott különvéleményhez. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) A ma szőnyegen levő kérdéshez, t. ház! igen nehéz, majdnem lehetetlen ismétlések nélkül szólni, annyiszor voltak már e kérdések, ha nem is a napirendre kitűzve, de magában e ház kebelében is, s annyival inkább más körökben szóba hozva. Én azonban igyekezni fogok ismétléseket lehetőleg kerülve, észrevételeimet ós nézeteimet a lehető rövidséggel elmondani. (Halljukl) És midőn ezeket elmondom, legelőször is nyilvánítom, hogy én sokkal szerényebb álláspontra fogok helyezkedni, mint az előttem szólott képviselő ur. Én nem veszem magamnak azon hatalmat, hogy nemcsak a mai nemzedék szeretetét, de még a késő történelem ítéletét is én osztogassam ós elmondjam egészen határozottan, miképen fog az ítélni, mit különben mellékesen megjegyezve, nevetségesnek is tartok. (Ellenmondások a szélsőbal felül.) Igen is azt, hogy valaki azt hiszi, hogy tőle függ ma meghatározni, hogy a történet mit fog ítélni, az nevetséges. (Helyeslés a középen.) Elfogom mondani, hogy én hogyan fogom fel a helyzetet és az én egyéni szerény felfogásom szerint, mi lehet az egyik vagy a másik útnak a következménye. Különben megjegyzem még azt is, — mert ezzel, ha ismétlés is, de ismételt vád ellenében tartozom, — hogy jogfeladást sem ezen, sem más a kiegyezés ügyében felmerült kérdéseknél nemcsak el nem ismerek, de ilyet a tények sem mutatnak ; mert ismételnem kell, hogy valamely tárgy iránt bizonyos számú évekre szerződni, egyezkedni, nem annyi, mint magát a jogot, a melyről szó van, feladni és igy igen különösnek tetszik nekem, midőn ma ismételten hallom, hogy „mi feladjuk az állam szabad intézkedési jogát közgazdasági kérdésekben 10 évre, tehát örökre," ugyanakkor ismét azzal vádolnak, hogy „most adjuk fel," holott ha 10 évi szerződéssel örökre feladjuk: 10 évvel ezelőtt fel lévén adva,