Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-339
328 339. országos ülés január 31. 1878. írt bruttó bevétel, miből ha 5 milliót kezelési és berendezési költségekre levonunk, még mindig marad 40 millió frt tiszta vámjövedelem. Ez azonban csak a közvetlen fiscalis jövedelem szaporulat, minél jóval többre telietjük azon közvetett jövedelmet, mely az ekként védett magyar ipar és a kereskedelem kifejlődése a hon polgáraira, s az ezek vagyonosodása és gyáripar keletkezése által fokozott adóképesség emelkedése által az államra is h;iromolni fogna; mert nekünk t. ház nem szabad az önálló vámterület liscalis előnyeinél megállapodnunk, nekünk oda kell törnünk, hogy kereskedelmi mérlegünket javítsuk, vagyis a behozatal csökkentésével kivitelünket emeljük, mit elérünk az által, ha oly czikkekre, a melyek h zánkban fejlődésképosséggel bírnak, magasabb védvámokat rovunk, s az által hazai iparunkat az önelhagyottság fatalisnmsából kiemelve fejlődésre kényszoritsük, s nagy jövőre hivatott polgárságunkat a kivándorlástól visszatartva, itthon biztosítunk neki munkatért a szabad kereskedés irányelvét fogadva el, mely a védvámokat kizárja, annyival inkább, mert az a nyersterményeinket érő visszatorlást idézhetné elő. ügy de ezen elméletet leginkább a jelen egyezmény ezáfolja meg, mert mi védvámokat szervezünk, és pedig nem is Magyarország jövedelme emelésére szükségelt csekély 10 százalékos védvámokat, melyek visszatorlást seininiesetre nem idéznének .elő, hanem szervezünk 40—50 százalékos védvámokat; a különbség csak az, hogy e védvámokat behozzák az osztrák ipar védelmére és az osztrák kincstár előnyére. A nyersterményeinkkel szemben gyakorlandó visszatorlást tehát nagyon is provocáljuk, és provocáljuk anélkül, hogy azt a vámjövedelemmel egyensúlyozhatnék, vagy annak meggátlására valamely védelemről gondoskodtunk volna ; provocáljuk anélkül, hogy hazai iparunk védelmét és igy iparos és kereskedő osztályunk felvirágzását eszközölnék. Magyarországnak egyik főszerenesetlensége középosztályának gyengeségében van, ez osztály, — mely minden országban az erő és értelmiség zömét képezi — nálunk nem csak elhanyagoltatik. hanem pártszempontból egyenesen üldöztetik. Bégibb korban a középosztályt nálunk a nemesség képezte, de miután ez elerőtlenedett s kivénült a korból, a polgárságnak kellé helyét elfoglalni, hivatását átvenni. Az ISiS-ki bölcs törvényhozás meg is vetette ennek alapját Önök ez alapot szétrombolták s most még ez anyagot is megakarják semmisíteni ; mert oktalan vámrendszerükkel polgárságunknak: e reménydus középosztályunknak nem csak fejlődését akadályozzák, hanem lételét is aláásták. Avagy önök nem látják hazafias szellemű polgárságunk szétzüllését; avagy nem veszik észre azon megdöbbentő tényt, hogy iparosaink és kereskedőink itthonjukban a legnagyobb szorgalom ós erőfeszítés mellett is megélni nem tudván, tömegeseti vándorolnak ki e hazából. Avagy nem veszik-e önök észre, hogy a szomszédos két állam fővárosaiban : Bécs és Bukarestben 60,000, az ez országok tartományi városaiba települtekkel együtt mintegy 100,000 magyar iparos és kereskedő vándorolt ki az utóbbi 25 év alatt hazánkból, mig itthon kisebb iparosaink a túlságos adók által megbénítva, a külezikkek versenye által elnyomva, mesterségükből megélni nem tudnak, s naponta hivatalszolgákká, napszámosokká és proletariusokká változnak át. (Igaz ! a szeld! balon.) Önök érteimezhetlen előszeretete a közös vámterület iránt, önök megfoghat!an engedékenysége az osztrák túlkapások iránt államunkat 40 millió évi jövedelemtől fosztja meg s iparosaink százezreinek koldusbotot ad a kezébe. Ez saját gyermekeit felemésztő saturnusi politika, mely a reménylett és ígért szebb jövő helyett hazánk előtt a megsemmisülés sötét örvényét tárja fel. A mondottakban csak azt mutattam ki, hogy Magyarország az önálló vámterület feladása által óvenkint 40 millió forint állami bevételről mond le, a mi éppen elégséges lenne deficitjeink elenyósztetésére, s államháztartásunk egyensúlyának helyrehozására; most érinteni és megjelölni kívánom röviden azon roppant vámadót, a mit Magyarország a jelen egyezmény szerinti közös vámterület mellett Ausztriának fizetni fog ; mert az uj vámtariffa szerint némely óletszükségleti czikkeknél a vám 40—50, sőt a mint gr. Apponyi képviselőtársain kifejtette, 120 százalékkal emeltetett fel; már most az Ausztrián átjövő, ott megvárnolt, de itt hazánkban fogyasztott gyarmatáruk s más óletszükségleti ós fényűzési czikkekért űzetni fogunk vám fejében óvenkint legalább is 45 millió forintot aranyban, a mi az agióval együtt 50 milliót, a kikötni szándékolt 10 óv alatt egy fél milliárdot tesz ki. Az indirect adók és a restitutioknál felmerülő károsodásunk bizonynyal felrúg ennyire. Így tehát e furfangos szerződés által Ausztria, illetőleg annak a helyzetet ott ós itt is furfangosan kizsákmányoló érdekkörei, az 1867-ben Magyarország által átvállalt egy milliárd államadóssághoz még egy másik milliárdot, illetőleg annak kamatjait akarják hazánkra róvni. Hogy pedig e számítás nem túlzott, sőt nagyon is minimális tételelv között mozog, annak bizonyítására csak pár adatot leszek bátor a szernbeötlőbbek közül felhozni. Első sorban itt felhozom az oly átfutólag emiitett aranyban fizetést, a mi egymaga 15 <l /, r kal fogja emelni az amúgy is magasra tett vámokat: az uj tariffa szerint Magyarország a gyarmatárukért óvenkint 8 1 /,. millió, a szőtt ós fonott árukórt 17*/ 2 millió forintot fog vám fejében fizetni, a mint azt Mudrony barátom megczáfolhatlanul kifejtette. Igen nagy hátrány
