Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-339

324 339. országos Hiés január 31.1878. szati szempontból legjogosultabb forrásai az államnak. A harmadik támadási ok, t. ház, Ausztriának és Ausztria iparának nyújtott védelmi vámokból származtatott le. Az állíttatik, hogy mi túlságosan kedvezünk saját károsodásunkkal Ausztria érdekeinek. Nem vagyok szakember és igy saját meggyőződésemre vagy tapasztalataimra hivatkoznom szerénytelenség lenne ; de amint már szerencsém volt gróf Apponyi Albert képviselőtársam beszédével szemben megjegyezni azt, hogy a vámügyi bizottság által kihallgatott szakértők egyhangú és egyöntetű veteménye a legmagasabb tételekben is ezen vámemeléseket nem tartja az individumra nézve oly súlyosaknak, oly elviselhetetleneknek, ezen vélemény reám nézve is döntő befolyással van. Sajnos körülmény különben t. ház, az, hogy az ujabb időben mintegy szándékosan éles ellentétben állíttatnak Ausztria és Magyarország érdekei egymással ínég akkor is, midőn ezek egymás ápolására, egymás védelmére volnának hivatva. Én például azon hitemnek adok kifejezést, hogy Magyarországnak, mint per excellentiam földmivelő országnak érdekében áll ápolni Ausztriának iparát, a mely, ha prosperál, a fogyasztók számában is száj orodik, de saját nyers terményeinknek piaezát is tágítja. Azon véleményben vagyok, hogy én nem látok okot arra: miért ne részesitenők mi Ausztriának iparát mérsékelt védelemmel még szemben a külföld e nemű concurrentiájával is akkor, midőn ezen védelem egyrészről saját termelésünk érdekében áll. másrészről pedig, midőn ezen védelem egyszersmind talán keletkezhető iparunknak is védelmid fog szolgálni. És itt meg fog a t. ház bocsátani, hogy kissé megszakítsam a felvett fonalat és reflectáljak azokra, a miket Simonyi Lajos báró és Gulner Gyula képviselőtársaim beszédeikben ide vonatkozólag előadtak. Mindkettő kifejtette azt, miszerint ők a vámügyi bizottság jelentésének egyik passusából határozottan az vélik kiolvashatni, hogy ez a létesíthető ipart Magyarországon csak az agrieultura veszélyeztetésével véli eszközölhetőnek és igy, mintha a vámügyi bizottság jelentése Magyarország agriculturális viszonyait ezen industrialis, vagy legalább a jövő iiidustriális iránynyal ellentétbe helyezné. Én is tagja voltam e bizottságnak, de a jelentést is elolvastam és ezen irányt abban nem találtam. Igenis látom benne kifejezve azt, amit már én is szerencsés voltam megjegyezni, hogy Magyarország per excellentiam földmivelő állam és azok, kik a meglévő tényezőkkel kivannak és tudnak számolni, de ez nem zárja ki azt, hogy én ép ugy. mint a t. képviselő urak, ne óhajtsam, ne kívánjam Magyarország iparának fejlődését. Igenis ép oly mértékben kívánom én ezt; hanem, mert a létező számokkal teszem meg combinatiómat, ez idő szerint, én azon iparnak gyors és rögtöni támadását reményleni nem merem. Az iparnak, mint minden vállalatnak vannak bizonyos feltételei, a melyek közzé sorolom az állandó békét, a fölös tőkét, a népesség számát és a szakértőket. Vajon ki meri állítani, hogy a legutóbb lezajlott két decenium alatt, midőn a kardcsörtetés csak időről időre szűnt meg : alkalma lett volna az iparvállalatok megteremtésére? Vajon ki meri állítani, hogy ezen országban, hol a földmíves csak magas uzsora megfizetése mellett képes földének megmentésót eszközölni : ez lehetséges volt volna*? Vagy ki hiszi azt, hogy inig nálunk 60—80—100 krajczár fizetés mellett alkalmaztatik a munkás a létező gyárakban, külföldön 20—40 krajczárért alkalmaztatnak a munkások ? (Felkiáltás a szélső balról: Hol?) Csehországban. Vagy ki hiszi azt, hogy mig nálunk a szakértőket importálni kell, hogy az itteni iparvállalat számára érvényesíttessenek: meglegyenek azon előföltételek, melyek az ipar létesítésére okvetlenül szükségesek. Ha a t. képviselő urak a Fortuna varázs erejével bírhatnának és „legyen" szavuk elég volna egy virágzó ipar teremtésére, ennek senki sem örülhetne jobban, mint én. De én, ki a létező viszonyokkai számolok: nem lehetek azon optimismusban, hogy én a magyar keletkezhető iparnak azon védelmet sem tulajdonítsam, melyet Gulner képviselő ur az önálló vámterület keretében tulajdonított. Én azon keletkezhető ipart látom ugyan a jövőben, hanem nem a közel jövőben. Igenis van egy iparvállalat; Magyarországban, mely prosperál és ez a liszt-ipar. Miért? Azért, mert annak egyik előfeltétele a nyers anyag, a búza meg van. Ezen vállalat prosperál és versenyzik Ausztriával, Ha ezen ipart jövőben is megtartani kívánjuk, legalább azok, kik velem együtt a vámközösség terén állanak: gondoskodnunk kell annak védelméről és azon védelem, melyet mi Ausztriának nyújtunk, egyszersmind saját keletkezhető iparunknak is védelme lehet. Nem mellőzhetem még t. ház, hogy azok véleményével is foglalkozzam, kik a vámszövetség feníartásának szükségét hangoztatják ugyan, de a tárgyalás alatt levő tarifa tételeit lényegesen leszállítani, jövőben garantiákkal körülövedzeni és egy átalános, minden irányban kiható szabadkereskedelmi politikát követni tanácsolják. Nem kétkedem t. ház, hogy kormányunk, valamint eddig ugy jövőre is szivén fogja viselni a szerződéses viszony létrehozatalát. Tanúsága ennek a legközelebb Németországgal hosszú kitartással folytatott alkudozás, továbbá az, hogy midőn a