Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-338
318 338. országos ülés január 30. 1878 üünk mert Ausztria lévén nyers termékeinknek, különösen gabonánknak legbiztosabb vevője, elkülönítés esetében nyers termékeink ellenében viszszatoriással élhetne. Szabad legyen erre vonatkozólag — nem kicsinyelve az Ausztriába kivitt gabonamennyiséget ~~ mindenekelőtt megjegyeznem, hogy a köztudat s általános tapasztalás szerint maga az ausztriai kivitel avagy szükséglet a,magyarországi gabonaárakra soha jelentékeny emelkedést nem gyakorolt, s ez mindig csak akkor állott elő. ha a nyugat-európai országokban kedvezőtlen termés lóvén, gabona-exportunk azon irányban vett erősebb lendületet. Ha külföldön a termés kedvezőleg ütött ki, avagy a szükséglet más okok miatt nem emelkedett: az árak az ausztriai szükséglet daczára is, mindig igen mérsékeltek maradtak. Bizonyilja ezt az egyes évek árhullámzására vonatkozó statisztika. De különben is a mi a retorsiót illeti, mindenki tudja, hogy az első szükségletű élelmi czikkek irányában a nemzetek nem igen szoktak visszatorlással élni, mert a fegyver éle első sorban az illető ország fogyasztói ellen fordul. (Helyeslés bal felöl.) S ezenfelül tévedés is azt hinni, hogy Ausztria valami különös előszeretetből venne tőlünk gabonát ; vesz azért, mert feltétlen szüksége van reá és mert a geographiai helyzetnél fogva legközelebbről, tehát legolcsóbban szerezheti be nálunk. A vám- és kereskedelmi politikát, higyje. meg a t. ház, egy nemzetnél sem fogiák sohasem a sympathiák. sem az antipathiák, hanem a saját állami érdekek szempontjából szabályozni. (Helyeslés balfelöl.) Avagy nézzük meg Angliát, mely nem tart fenn differentialis tariffát. Anglia az Észak-amerikai Egyesült Államokból bejövő árukat ugyanazon kedvezményben részesiti, mint a vele szerződött államokat, pedig az ügyesül! Államok protektionalis vámpolitikája kiválólag Anglia ellen irányul; azon államok pedig, melyek differentiális tarifát alkuImaznak, az Egyesült Államok avagy Oroszország irányában sem alkalmaznak más tarifát, mint azok ellen, melyekkel szerződve nincsenek. habár az emiitett államok a prohibitiv rendszert követik. Minden államnak érdekében áll onnét látni el magát nyers termékekkel, különösen gabonával, a honnét legolcsóbban kapja ; s ezért a gabnára vetendő retorsionalis vámnak emlegetését Ausztria részéről én legalább nem tartom, nem tarthatom komoly argumentumnak, (Ugy van ! balfelÖl.) Hogy a külön vámterülettel járó előnyök Magyarországra nézve mennyire túlhaladják az eshetőleges, sokszor csakis képzelt hátrányokat, szabadjon ezek után csak annyiban összegeznem, hogy ekkor mindenekelőtt megszüntethető lenne azon nagymérvű károsításunk, mely a fogyasztási adók egyöntetű rendezése és kezeléséből, valamint a restitutióból ma az országra hárul; a gazdasági iparágak hatalmasabb lendületnek indulnának s ez által mezőgazdaságaink is intensivebb módon s ennélfogva jövedelmezőbben lehetnének kezelhetők ; vám- és kereskedelmi politikánk önálló okszerű berendezése által apasztható volna a külföldi fényűzési czikkek fogyasztása, mig a gyáros kézműipar azon ágaiban, melyeknek előfeltételei hazánkban megvannak: lehetővé tétetnék az ipar keletkezése és fejlődése: ujabb idegen tőkék helyeztetnének el az országban productiv czélokra, idővel bizonyára a munkás-osztály erősbülése által népesedési viszonyaink is kedvezőbb irányzatot vennének, mi által növekednék egyúttal politikai súlyunk és tekintélyünk is ; az államkincstár egyenes bevételei évenkint mintegy 20 millió forinttal szaporodnának, s a mi előttem mindezeknél fontosabb: közgazdasági állapotunk kiemeltetnék egyoldalú agricultur helyzetéből, növekednék az ország közvagyonossága, adóképessége s ez által Magyarországnak a cultura igényeihez mért regenerálása biztos alapokon folytatható lenne. ; mig ellenkezőleg ha tovább haladnánk a mostani utón : ne adja az Isten, de félek, hogy hamarabb, mint várni lehetne, be fog állni azon időpont, midőn minden adóemelés-, pénzügyi- és iparvámok felemelése és kölcsön daczára is állami organismusunkat annyira megfogj;!, rontani közgazdaságunk elszegényito hanyatlása, hogy nem leszünk képesek sem önmagunk irányában nemzeti- sem a külföld irányában állami kötelezettségeinknek eleget tenni. (Ugy van\ Ugy vaui balfelöl) Nem tudom ugyan, t. ház ! a kormány mily intézkedéseket szándékozik életbeléptéim az ismert törvényjavaslatokon felül a költségvetési hiány eloszlatására; de az előttem bizonyos, hogy az eddig ismert törvényhozási intézkedések által a deíiczit elenyészthető nem lesz. Az 1870. évre vonatkozó zárszámadási jelentés szerint az akkori deíiczit 32 millió forintot tesz ; nem tudni még az 1877-kit, de ha a 3 A évi pénztári kimutatásokból következtetni lehet, az 1877-ik évi hiány sem fog az 1876-iki mögött maradni : ha csak rneg nem haladja azt. tehát folytonosan mintegy 80 milliónyi constans deflezittel állunk szemközt. Ezzel szemben áll ama pénzügyi eredmény, melyet a vámügyi bizottság jelentése, mondhatni igen merész és vérmes számítással 3 3^0,000 frtra tesz, -- tehát ?> millió 30 millió ellenében. S ha még hozzá vesszük a restitutióból nyerhető, — mondjuk 1.200,000 frtnyi — összeget is, a különbség mégis oly rendkívüli nagy, hogy én kész vagyok Isten és ember előtt bármikor bocsánatot kérni önöktől: ha előttem bebizonyítják, miszerint a kiegyezési törvények hatása által a költségvetési constans hiányt nem elenyésztetni, de clenyésztetését csak megközelíteni is képesek lesznek. (Élénk helyeslés balfelöl.)
