Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-338

338 országos liiés január 80.1878. 315 lyozásánál. a?, ezen elnevezés eUu-z fűzött fogalmakban sokszor találkozunk bizonyos homályossággal, hogy ne mondjam eszmezavarral, mely csak is helytelen következtetések levonására vezethet, sót ezt vélem feltalálni a t. vám-ügyi bízott ág többségének jelentésében is ott. a hol azon veszélyekre kivan rámutatni, melyek bekövetkeznének akkor, ha hazánkat iparos állammá teremteni törekedvén, ez csak valódi rendeltetésének: az agriculturalis hivatás elhanyagolásának és veszélyeztetésének utján volna eszközölhető. Agriculturalisnak nevezünk egy országot azért, mert ipara nincs, de mdustrialisnak nem azért nevezzük, mert agriculturája nincs, hanem nevezzük azért, mivel agriculturája mellett kifejlett iparral is bir. {Ügy van] a baloldalon'); az industriális jellegben ama kizárólagosság, melyet a többségi jelentés hangsúlyoz, talán a világon sem létezik. Ellenkezőleg példa reá Angolország, Franeziaország, Belgium ós Hollandia vagy a délnémet államok, melyeknek senki sem fog;a tagadhatni, sokkal fejlettebb mezőgazdasági viszonyaik vannak mint Magyarországnak, daczára annak, hogy együtt*! 1 virágzó iparral is bírnak, és ezért industriális országoknak neveztetnek. E példák szolgálhatnak egyúttal inegdönthetlen czáfolatul azon téves nézet ellenében is, mintha az industriális fejlődés csak az agriculturalis hivatás elhanyagolásával és veszélyeztetésével volna létesíthető, sőt ellenkezőleg, épen ez országok példái igazolják legfényesebben azt, hogy a mezőgazdasági fejlettség is csak ott érhet el magasabb, intenzivebb s épen ezért jövedelmezőbb fokot, a hol a benszülött hazai ipar támogatását veheti igénybe. {Helyedé* a baloldalon.) Felettébb messzire vezetne t. képviselőház, s félek, hogy vissza élnék becses türelmével, (Halljuk !), ha a priori vont elméleti okoskodások lánezolatával igyekezném bebizonyítani, a mit különben senki sem tagad, hogy egy ország közvagyonosságára, közjövedelmeire, adóképességére, s polgárainak anyagi jólétére a gyár és kézműipar fejlettsége mily előnyökkel jár: mert több termelés több jövedelmet eredményez ; de itt is inkább csak hivatkozom a concret példákra, ama fentebb elsorolt államokra, melyeknek bármelyikével Magyarország közvagyonossági állapotát, azt hiszem szívesen elcserélne mindegyikünk. Az ipar és ipari fejlődés jelentőségét, horderejét elismerjük mindannyian, el van ismerve e jelentőségen felül az is, hogy nagyon is itt az ideje, miszerint igyekeznünk kell az ipar fejlődésével kapcsolatban járó anyagi előnyöket megteremteni, s ez által közgazdasági állapotunkat egyoldalú agriculturalis helyzetéből kiemelni, mert a közgazdaságunk jelen helyzetéből mentett segélyforrások, miként ezt az államháztartás deficitjei mutatják. elégtelenek a követelő szükséglet kielégítésére. (ügy van \ a baloldalon.) Egyenes adóinkat felemeltük a lehetőség határáig, csináltunk és csinálunk minden évben nagy és drága államadósságokat, megszorítottuk országos költségvetéseinket, megvonunk magnóktól csaknem minden ujabb befektetést, culturalis czélokra alig költünk valamit: s a deficit mégis megvan, s meggyőződésem szerint fájdalom meg is lesz mindaddig, míg államháztartásunk egyensúlyát közgazdasági állapotaink gyökeres javítása nélkül akarjuk helyre állítani, és míg be nem látjuk, hogy közgazdasági helvzetünk az industriális tevékenység istápolása nélkül mindig egyoldalú és korlátolt fog maradni. (Helyeslés a baloldalon.) Ne hígjáé senki t. ház, hogy e nézet az ujabb időben keletkezett, s hogy azon mozgalomnak volna szüleménye, mely közgazdasági viszonyaink átalakítására az ujabbi időbei: Magyarországon a gondolkodó elméket foglalkoztatta : egyidejű az a 40-es években megizmosodott reform törekvésekkel. Olvassák el önök az 1844-iki országgyűlés alsó táblájának felirati javaslatát s abban megfogják találni a következőket: „Magyarország mindaddig, míg ipara és productiója nem lészen s pusztán íöldmivelő ország maradand, virágzó közgazdaságra szert nem fog tehetni. Mert ;i műipar és gyártás fejlett nemzetre nézve első rangú szükség, főfeladatunk ezek folytán a műiparnak, mint földünk értékét fokozandó, termékeinkre piaczokat teremtő, összes gazdasági életünket élénk lendületnek elejébe vivő foglalkozási ágnak minden módoni támogatása, keletkező gyártásunknak a külverseny ellenében vámok általi védelmezése." {ffalljukl) Tehát már ezelőtt 34 évvel felismerésére jutott az ország azon helyes iránynak, melyet Magyarország közgazdasági politikájában követni szükséges volna, s csodálatos, hogy ámbár az ekkor kimondott szavak igazságát a tények és következések egész lánczolata igazolja: ma sem bírunk, vagy ma sem merünk egész elhatározottsággal a kijelelt helyes útra lépni. A kérdés t. ház formulázva csak az, hogy lehetséges-e azon törvényhozási intézkedések által, melyeket a t. kormány javaslatba hoz, közgazdasági viszonyainkat az ország érdekeinek megfelelőleg reformálni; feltehető-e, hogy a vámterületi közösségnek fentartása mellett, az előterjesztett vámtariffában kifejezett vám és kereskedelmi politikával kapcsolatban az államkincstár s a nemzeti vagyonosodás számára megszerezhetők legyenek ama segélyforrások, melyekre mindkettőnek múlhatatlan szüksége van Én t. ház, erős és megingathatlan meggyőződéssel mindkét kérdésre nemmel felelek. (Helyedé?, a báloldalon.) Ama közgazdasági politika, melyet önök ezen törvényjavaslatokban inaugurálni akarnak, bocsá40*