Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-338
338. országos Ülés január 30. 1878. 313 egynémi előnyt mégis nyújtó törvényjavaslatot kész vagyok elfogadni. (Hdyedés a középen') Gulner Gyula: Mindenesetre elismerésemet kell mindenekelőtt kifejeznem azon őszinte hang felett, melylyel a közvetlen előttem szólott t képviselő ur e törvényjavaslatot támogatta; s minthogy lesz még alkalmam beszédem folyamán az ő érvelését Tóth Vilmos t. képviselőtársam érvelésével szembeállítani: engedje meg a t. ház, hogy ezen előttem elhangzott két jeles beszédre reflexióimat később tehessem meg. (Helyeslés) Tisztelt képviselőház! Magyarország parlamenti történetében — meggyőződésem szerint — alig fordult még elő kérdés, mely a nemzet jövőjére s talán a jövőben existenMájára is, oly rendkívüli horderővel birna, mint a jelenlegi; hosszú vajúdás, hosszú kísérlet, hosszú várakozás után eljutott végre a képviselőház a megoldás stádiumához, a midőn a ház tagjainak lelkiismeretes meggyőződésük szerint; kellend a mérlegbe vetni szavazataikat, s határozni a nemzet anyagi élete s jövendője felett, melynek megőrzését a jelen ország választottainak kezébe tette le, s melyért a jövőben az utókor előtt felelősek leszünk mindannyian. Ezért akarom néhány szóval indokolni én is igénytelen szavazatomat: erre kérek a t. ház kegyességétől elnézést s néhány perezre türelmet. Előre is kijelentem, hogy csatlakozom azon határozati javaslathoz, melyet t. képviselőtársam és elvtársaim b. Simonyi Lajos és Mudrony Soma különvéleményük végén előterjesztettek ; de jelezni akarom a vám-szövetségi kérdéssel szemben elfoglalt elvi álláspontomat is, azután pedig megkísérlem a törvényjavaslatok bírálatát. Az egyes ember élete épen ugy, mint a nemzeteké, a mennyiben ezek az emberiség összes családjának individuumaiként jelenkeznek, nem egyébb mint a létért való küzdelem, s miként amaz az emberi társaságba vele születve hozza a terjeszkedési hajlamot s a törekvést szellemi és anyagi téren, ha hátra volt maradva : elérni az előzőt : ha vele egy niveaun állt: megelőzni azt, ugy a nemzetek életében is minden mozgalom, minden törekvés arra vezethető vissza. hogy a versenyben, mely a létért foly, más nemzeteket elérjen avagy megelőzzön ; s legyen bár e küzdelem eszköze bármily különböző, legyen az fegyver avagy nyers erőszak, vagy a cuitura hóditó hatalma, a végezel mindig egy és ugyan az marad: védeni, biztositani s kiterjeszteni a nemzet lételét; más szóval a politika nem egyéb, mint a nemzet fentartásának és terjesztésének mestersége. Az emberiség története bizonyságot tesz róla, hogy minden nép, minden nemzet önmagában hordja a fejlődés feltételeit, s ha más nemKÉPV.H NAPLÓ 1875-78. XIV. KÖTET. zetek hatása zavarólag nem hatott fejlődésére, önmagában is képes volt eljutni a cuitura egy bizonyos fokára, s haladni azon mindaddig, míg más magasabb fejlettségű állammal vagy államokkal érintkezésbe nem jött. Ekkor az illető nemzet életében mindenkor előállt egy kisebbnagyobb mérvű, rövidebb vagy hosszabb ideig tartó válság a szerint, a mint az önkénytes fejlődósében érintett nemzet culturalis foka közelebb vagy távolabb állott a hozzá közeledőhöz, s volt-e azon nemzetnek elégséges ideje és gyors alkalmazkodási képessége, hogy az előre haladottabb civilisationak sokszor destructiv hatását állami és társadalmi intézkedésekkel ellensúlyozhassa, avagy annak követelményeit magába felvegye. Ha igen : azon nemzet folytatta útját, megélt, sőt felvirágzott; de ha nem volt képes bármi okból h'pést tartani az utóbbival: beállott a stagnatio, majd a hanyatlás korszaka, inig végre csak idő kérdésévé vált, hogy az erősebb, fejlettebb s épen ezért ugy a hódítási, mint népesedési s culturalis tényezők összhatásában hatalmasabb nemzet versenye folytán végkép elveszítse saját hazájában az önállóságot, sőt sokszor a nemzeti individualitást is. A civilisatio azután folytatja saját határainak kiterjesztését, de egyszersmind elsöpri azon népeket, melyek nem képesek azt elég gyorsan magukba felvenni; s mert e tételt az ó- és uj-világ annyi nemzetének története egyhangúlag igazolja, alig szenved kétséget, hogy ennek oka a nemzelek közötti verseny hatásának örök törvényében gyökerezik, mely mindenütt ugyanazon eredményre vezet, s egyes nemzetek kedveért nem enged tenni kivételt sehol. Az elmaradás épen azért veszedelmes, inert verseny közben történik, a hol az egyszer elvesztett tért ujolag elfoglalni mindig nehezebb, mint azt idejében megvédeni lehetséges lett volna, s ha egyszer a nemzeti fejlődésnek emeltyűit mások vették kezükbe, végzetessé válhatik a verseny épen azért: mert végső sorban a nemzeti létforrások zsilipjeit is mások fogják előbb korlátozni, később elzárni a nemzet igényei elől, s beköszönt előbb-utóbb a pauperisrnus, utána a politikai jogok elvesztése is. Nern absolute legyőzhetetlen, nem mindig végzetszerű az ily nemzetek fejlődési processusában a verseny által előidézett válság, de igen is azzá lesz, ha a verseny rohamos behatása törvényhozási és társadalmi intézmények állal nem rnérsékeltetik annyira ós addig, a inig a nemzet időt nyer megszerezni s előteremteni azon feltételeket, melyek a vele versenyre kelt cuitura befogadására s az ez által előállott igények kielégítésére képessé teszik. T. képviselőház! Magyarország ujabb története egy ily válság történetét foglalja magában. Nem kell hozzá sem államférfiúi enmlkedet40
