Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-338
S38. ornzágos iilís azok bármily hatalmasak, egyesült működéséné! is: mert a magyar-osztrák monarchia fennállása ma már erős meggyőződésem szerint, nem ősapái a Lajthán inneni és tolj országok létkérdése, hanem világrészünk sulyegyenének szempontjából {Mozgá.s a szélső halon.) szükségesség, melynek hatalmával szemben az exelusiv partiöularismus követelményeinek cl keli némulniok és a méltányosságnak és az érdekek kölcsönös respektálásának kell túlsúlyt nyerniük itt és ott oly ügyek elintézésénél, melyek a monarchia ujabb közjogi viszonyainait consolidálására döntő befolyást gyakorolnak. Ily ügynek tartom én a tárgyalás alatt levő kiegyezési kérdések legfontosabb ját: a vám- és kereskedelmi szövetség megnyitását és ezzel kapcsolatban a tariffakérdest, és ismétlem, hogy a gazdasági különválást ugy nemzetgazdászati, mint politikai szempontból a monarchia mindkét felérc nézve károsnak és veszélyesnek tartom. Nemzetgazdászati szempontból azért, mert — nézetem szerint — az önálló vámterület oly államnak nyújtja a. legnagyobb előnyöket, hol a nyers termelési képesség arányban áll saját iparának, mely terményeinek feldolgozására van hivatva, fejlettségével. Ez azon helyzet, mely leginkább felel meg ugy a termelők, mint a fogyasztók érdekeinek. Én azt hiszem, hogy e tétel annyira igaz és annyira ismert, hogy ezt bővebben iJlustrálnom annyit tenne, mint a t ház idejét ok nélkül venni igénybe. (Ellenmo?i.dás n baloldalon') És így azon kérdést vetem fel: létezik-e ezen helyzet a monarchia kél államának valamelyikében r A felelet rá igen könynyü : Nem. Nálunk a nyers termelés messze túlszárnyalja az ipart. Lajthán íul pedig a fejlettebb ipar alimentálására a nyers termelés képtelen. Miután ezt tagadni nem lehet, inert ennek tagadása anynyit tenne, mit teljesen ignorálni a tényeket: kérdem, hogy a fogyasztóknak, a termelőknek, vagy talán a két állam valamelyikénele áll érdekében az, hogy külön külön képezzünk egy vámterületet ? Sem az egyiknek, sem a másiknak, hanem mindeniknek érdekében áll az, a minek helyességét egy századnegyed tapasztalata bizonyítja, hogy az egyik a másikkal magát kiegészítve, tehát közösen képezzen egy vámterii letet és igy egyesülve idéztessék a lehetőségig elő c téren azon gazdaságilag előnyös helyzet, melyet fennebb volt szerencsém jelezni, és a melynek előidézésére a monarchiának ugy egyik, mint másik fele önállólag képtelen. Egy századnegyed tapasztalataira: hivatkoztam. Mióta a közbenső vámsorompók megszüntettettek, — és azt hiszem joggal. — meri, ha valahol, ugy éppen a politika alkalmazása körül gyakran ismeretlen dactorok idézik elő a legváratlanabb, gyakran a hasonlóknak látszó viszojarHiár 30. 1878. , 3()1 nyok és körülmények szülik a legkülönbözőbb eredményeket; ha valahol, ugy éppen a vámpolitika körül nem abstraet elvek jelölik ki a biztos utat: itt a tra.ditiók alapján való időnkinti vectilicálás az egyedüli módszer. És mit mond az élet a vámközösséget illetőleg ? Azt, hogy a monarchia egyesített vámterületén 21 évi időszak alatt daczára annak, hogy Lombard és Veleneze tartományok elestek, a forgalom 13G ü / 0-kal emelkedett, és hogy ezen emelkedéshez megfelelő arányban járult hozzá Magyarország terményeinek forgalmi szaporodása, e felett az adatok minden kétségei eloszlatnak. Tény az tisztelt ház, hogy mezőgazdaságunk ezen idő alatt óriási mértékben haladt előre. Kétségbevonhatatlan tény az, és pedig minden ellenkező állítással szemben, hogy az ipar nemcsak Lajthán tul, hanem nálunk is, — habár nem oly mértékben, mint a monarchia másik felében — de gyarapodott. És ha e tekintetben az önálló vámterület védői hanyatlást igyekeznek kimutatni: az nem vonaíkozhatik más egyóbbre, mint a kisiparra. Hogy pedig ez csakugyan hanyatlott, azt én tagadni nem akarom. De hisz a kisipar hanyatlott nemcsak nálunk, hanem az egész világon azon percztől kezdve, midőn a gép és a gyáripar versenyei a kisipar kézi munkájával megkezdetett {Helyedé?, a középen.) Ha pedig valaki a nagyiparnak az utolsó években tapasztalt hanyatlását hozza fel a közös vámterület czólszerüségónek megtámadására, az helyesen cselekszik : ha előbb a viszonyokat és körülményeket veszi kellő számításba ; ha meggondolja, hogy ezen jelenség nem csupán és exclasive az osztrák-magyar monarchia calamitása, mert ez világszerte mindenütt, sőt hogy többet ne említsek, még azon országon is mutatkozik, mely sok ágában az iparnak uralja a világot, értem Francziaországot, hol a senatus múlt év november havában egy bizottságot küldött ki a végből, hogy az ipar és kereskedelem hanyatlásának okait kipuhatolni és javaslatot tenni iparkodjék arra nézve, hegy miként lehetne a bajt orvosolni. De - mondom — mutatkozik e tünemény Európa össze_s iparos államaiban, mutatkozik Amerikában is. Es éppen ezért a mi iparunknak az utóbbi évek alatt mutatkozó hanyatlását sem lehet a vámközösségnek tulajdonítani. Nem akarok a t. ház türelmével visszaélni, (Halljuk!) hanem utalok egyszerűen a kimutatásokra, melyeknek bővebb illustrálására a szakférfiak vannak hivatva, En egész átalánosságban óhajtottam arra utalni, hogy a tradit'ó, az élet tapasztalásai a vámközösség mellett szólnak, és hogy az önálló vámterület védői ezzel szemben, ha mindjárt sikerülne is a 24 év előtti állapotot feledtetni, vagy azok okát egyéb körülményekre hárítani, a mi pedig igen nehéz feladat: kónytele-