Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-337

292 337. országos ülés január 29. 1878. ki, mint a mennyit bevesznek, ugy az államok is tönkre mehetnek és elszegényedhetnek. Azonban, ha Magyarország vagyonosodását vagy anyagi előrehaladását egyedül a kereskedelmi mérlegek után Ítélnénk meg: már régen tönkre kellett volna mennünk. (Ellenmondás a haloldalon.) Ezek ellenében, ha felveszük p. o. hogy Magyarország évekig nagy összegeket adott ki mezőgazdasági gépekért, melyek idehaza oly czélszerüen beszerezhetők nem voltak, s a melyek temérdek munkaerőt kíméltek ós nagy országos megtakarítást eszközöltek, teszem fel a gőzeséplőgépek, és ha sok ily tételek nevelik kereskedelmi mérlegünk kiadását: akkor ezek csakis hasznos beruházásoknak tekinthetők, és átalában minden oly beszerzések, melyek hasznosságokon felül még több évekig eltartanak, midőn a kereskedelmi mérlegekbe egy év terhére rovattak, akkor csak félrevezetik a közönséget. (Helyeslés a középen.) Még csak egy példát akarok felhozni. Ha egy nemzet egy évben különösen sokat fordítana nemes érezek beszerzésére, például egy jegybank alapítására, ezzel is tetemesen nevelné azon év tulkiadásait s meglehet, hogy ilynemű nagy kiadások idéznék elő leginkább azon állani kereskedelmi mérlegébe a deficzitet: ugyan kit ártaná az ily kiadások által az államot szegényebbnek? Csak ezekhez hasonló okoknál fogva a nemzetek vagyonosodásának mérlegezésénél a kereskedelmi mérlegeket egyedül irányadóul venni nem lehet, hanem fel kell venni mindazt, a mit a nemzet termel, akár földmivelés, akár ipar, akár gyártás, akár intelleetualis erők összműködése, bányászati és más foglalkozásokkal beszerez és előállít. Ha mindaz, a mit producált, azokat is ideszámítva, a mit benn elfogyaszt, jóval kevesebb értékkel bírna, mint a mit több évi átlag szerint külföldre kiadott: akkor igen is beállana a baj és tartósan terjedne a pauperismus. Én uraim reménytelennek jelen állapotainkat nem tartom, mégis a jövő jólét alapjait letenni én is szükségesnek vélem és nem kicsinylem én azon törekvést, azon. feljajdulást, mely az iparos fejlődést sürgeti vagy czélul tűzi ki. Tudom én jól, hogy a hol az ipar tartósan felüté sátorát, ott a jólét mindenütt emelkedett. A pusztaságokból falvak, a falvakból nagy városok emelkedtek. (Derültség a baloldalon.) Nem kicsinylem én uraim, mezőgazdaság tekintetében is az ipart, mert az ipar a mezőgazdaságnak legtermészetesebb szövetségese, támaszsza és fogyasztója. De uraim, hiába — saltus in natura non datur, — ha az államok iparos fejlődését vizsgáljuk, ott, a hol az ipar létfeltételeire legszükségesebb két főeszköz, t. i. a sok kézi erő és az olcsó tőke meg volt, ott is csak fokozatosan fejlődött az ipar. Az államok iparos fejlődésében nem kis szerepet játszottak a népek hajlamai, a nemzeti hivatás. Míg uraim, a magyar munkás a mezőgazdaság terén oly dúsan látja jutalmazva koronként kézimunkáját, míg átalában a magyar alföldön a népesedési viszonyok igy maradnak, inig a magyar ember az isten szabad ege alatt dolgozhatik, és néha naponként 2—3 frtot is kereshet, mig a kazal árnyékában, a szőlőben lévő fák tövében heverhet: addig az nem fog a köszénbányákba vágyni s a gyári egyhangú és kevésbé jutalmazó munka után sóhajtozni. A magyar alföldön egy szokatlan hirtelenséggel kifejlődő gyáripar csak a gazdaságtól vonná el a kézi erőt, s nevelné ott a már most is létező kézhiány miatti calamitásokat. De különben is a hol *se fa, se kőszén, se viz, se kézi erő, se olcsó tőke nincs: ott az iparos fejlődés lassú procedúrával haladhat, s az ipar csak oly nemének meghonosítása kívánatos, mely a munkafelosztás nagy elvénél fogva a télen szünetelő kezeknek nyújtana foglalkozást. A felföldön az iparos foglalkozás gyorsabb lépésekkel fejlődhet, bár a népesség nagy részét egészen újra kell nevelni, más szokásokat, más erkölcsöket leszünk kénytelenek beléjök csepegtetni, hogy az ipar gyorsabban előhaladhasson. Ez az oka uraim, hogy Magyarország még sokáig reá lesz szorulva az osztrák iparra, reá lesz szorulva hadászati, védelmi, mezőgazdasági tekintetekből ; s ha önök higgadtan gondolkoznak, belátandják, hogy e két nemzet statusgazdasági szempontokból is egymásra van utalva. Azért ha csak a teremtő higgadtságától meg nem fosztja a két nemzetet, ezen egyességnek létre kell jönni és épen azért, mert mindkét oldalról ócsároltatik, ezen egyességben létezik, kell létezni bizonyos méltányosságnak, s ha lehet Magyarországon az iparnak lendületet adni, miként eddig minden szakértő nyilatkozott : én is azt hiszem, hogy ezen az utón a mezőgazdaság és az ipar egyaránt fejlődni fog Ausztria- és Magyarországban. (Elénk ellenmondás, mozgás a haloldalon.) Hiába állítják, hogy nem, a következés meg fogja mutatni. Ma önök tagadása nem egyéb, mint puszta tagadás. Ennyit akartam államgazdászati szempontokból elmondani s most által térek a, pénzügyi oldalára e kérdésnek. Ha pénzügyi tekintetekből Ítéljük meg a vámszövetségről szóló törvényjavaslatot, igen természetes, hogy mindjárt azon kérdés merül fel, hogy önálló vámterület mellett nagyobb pénzügyi eredmények érettethetnek-e el. Tisztelt barátink az ellenzék soraiból több ízben felemlítették, hogy csak önálló vámterület mellett hihetik pénzügyeinket rendezhetni és a deficitet elenyésztetni.