Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-337
276 337. országos ülés január 29.18.78, szeszipar tetőpontját érte el 1872-ben. Akkor volt Magyarországon 1034 műszerü szeszfőzde, s akkor a szeszadó 6 669,000 frtnyi jövedelmet eredményezett; azután 6.010,000 és ismét 6.060,000 frtot tett, és 1876-bani zárszámadások szerint már csak 5.796,000 frtot jövedelmezett. Itt is tehát 1873. óta évről-évre rendes a csökkenés. Erre tebát azt mondani, hogy emelkedett volna, egyátalában nem lehet. (Helyedén a szélűi baloldalon.) Így vagyunk minden más iparágnál. Az előterjesztés azt is mondja, hogy emelkedett a bányászat is, és ha az előadó ur meg akar győződni arról, hogy mennyire emelkedett, méltóztassék megnézni a pénzügyminister ur előterjesztéseit a budget-ben, s ott meg fogja találni azt a deficitet, melylyel a bányáknak küzdeni kell. Hány milliót állított be minden évben a budgetbe a deficit fedezésére. Előszámlálja az előterjesztés, hogy mily fényes eredményeket mutat fel az államgépgyár; elsorolja, hogy mennyi loeomotiv készült a gyárban, és átaljában mily fényes eredménynyel működik. De engedelmet kérek, méltóztassék megnézni a budgetet, és látni fogja, hogy e gyár soha egy krajezár jövedelmet nem hozott, hanem esztendőről esztendőre mindig deficitet mutatott fel. No mái- ha ilyen adatokkal jönnek elő a ministerek: az egyik minister égig magasztalja azt, mire nézve a, másik minister a deficitet nem képes fedezni. Ha ilyen adatokra akarják építeni az ő okoskodásukat, akkor és ily módon bebizonyíthatnak mindent a világon. (Helyedé?, a szélső baloldalon.) Mondom t. ház, hogy ezen adatok előterjesztését először későnek, másodszor hiányosnak, harmadszor alaptalannak, megbizhatlannak tekintem, és ez ilyen fontos törvényjavaslatnál, mint a milyennek tárgyalásába bocsátkozott most a képviselőház, oly eljárás a kormány részéről, hogy azt menteni egyáltalán nem lehet. {Helyedén a szélső baloldalon.) Nem lehet azt kivanni, hogy a képviselő alapos és akármennyi tanulás által keresett véleményt mondjon egy tárgy felett, a melyre nézve a tájékoztató adatok kezénél nincsenek. Ezen adatokat mi nem vagyunk képesek megszerezni magán utón, mert magán utón meg nem szerezhetők. Ha magán utón megszerezhetünk valamit: azt megszerezzük : de ezek nem szerezhetők meg ; ezek statistikai adatok, melyeket a kormánynak kötelessége összegyűjteni, és melyeket a kormánynak van egyedül módjában megszerezni. Ezen statistikai adatokat előre kellett volna megkészíteni; hiszen évek előtt figyelmeztetve volt a kormány. Ha csak akkor kezdi gyűjteni a statistikai adatokat, mikor Irányi t. képviselőtársam felszólalt a végett, hogy az 1867-iki vám és kereskedelmi szövetség hatására nézve szerezzen magának a kormány és nyújtson azután a képviselőháznak felvilágosítást, ha csak akkor kezdi is szedni az adatokat: már most legalább öt évi megbízható adatok lettek volna kezünkben, ós azokat előadhatta volna a törvényhozásnak, igy pedig nincsen semmi, csupán az, a mit összegyüjthettek ide s tova, hol egyikmásik kereskedelmi kamarának, hol egyik-másik újságnak jelentéseiből, hol a statistikai hivatal igen hiányos adataiból, s ezekre alapították okoskodásukat. Én megengedem, hogy mikor egy kormánynak érdekében áll oly törvényjavaslatot vinni keresztül, melyet, ha az ország a maga meztelenségében ismerne, könynyen keresztül vinni nem lehetne, akkor egyszersmind érdekében áll, a menynyire lehet, sötétben tartani azokat, kik hivatva vannak e törvényjavaslat sorsa fölött határozni. De hogy ez helyes és parlamentaíis eljárás lenne, és hogy ebben a törvényhozásnak megnyugodni szabad volna, azt én kétségbe vonom. Pedig igy terjesztetett elő, s igy tárgyaltatott e törvényjavaslat eddigelé e házban. Igy tárgyaltatott és igy terjesztetett elé 1867ben is. Akkor is. midőn a vám és kereskedelmi szövetség előterjesztetett, az volt az átalános panasz, hogy hiszen nem tudni róla semmit, hogy a ház ez iránt nincs tájékozva, hogy engedjenek egy kis időt, hogy legalább tanulmányozhassák a kérdést. Igen, de nem akartak engedni, hanem az akkori kereskedelmi minister, Gorove képviselő ur sürgette az elhatározást, azt mondván : azonnal kell határozni, van elég adat a ház előtt, hogy tájékozhassa magát. Gorove István : Nem azt mondtam ! Simonyi Ernő: Hogy gyanúba ne vétessem, hogy a szélsőségeket keresem, felolvasom a ház t. elnöke által akkor mondott néhány szót: „Ha most ezen törvényjavaslatot egyszerű elfogadásával az országgyűlés szentesit! és törvényesiti mindazon rendeleteket, melyekre ezen vám- és kereskedelmi szövetség vonatkozik, akkor talán egy néhány tuczat törvényt fogunk szentesíteni ós megalapítani, melyeknek tartalmát, legyünk őszinték, kellőleg legalább nem ismerjük, ós nem is ismerhetjük." (Derültség.) Továbbá azt mondotta: „A magyar országgyűlés hozott törvényeket, de mindig olyanokat, melyeket maga ismét, ha hibájokat tapasztalta, megváltoztatta. Most azonban oly törvények megállapításáról van szó, melyeknek megváltoztatásához 5 vagy 10 évig legalább mások hozzá járulása lesz szükséges Egy 5 vagy 10 évi időszak pedig elég arra, hogy hibás rendelkezések által a legvirágzóbb ipar hosszú időre, vagy talán örökre tönkre tétessék." {Elénk derültség.) Nem akarom a t. házat hosszabb idézetekkel fárasztani, hanem mondhatom igen tanulságos a 67-iki tárgyalás, bár érdemleges tárgya.
