Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-336

33(>» országos ülés j4nuilr 28. 1878. 257 legvégső határáig, no, az igaz, azon is tul ment, (Ugy van! Ugy vaa\ a szélső baloldalon.) és na­gyon is messze tulment. Méltóztassanak visszaemlékezni azon időre, midőn a ministerium múlt évi május hóban lejött Bécsből és oly előterjesztések tétettek, a melyek­kel szemben azt hitte, hogy kötelessége állásáról lelépni, mert azok az* ország érdekeinek meg nem felelnek. Mennyire ment tul ezen engedményeken az óta'? no hát kérem, hogy az engedékenység leg­végső határán tul ment, tul ment azon határon, melyen tul őt az nem követheti, a kinek az or­szág, a haza jóléte, a haza érdeke szivén fekszik. {Élénk helyeslés s szélső baloldalon.) A mi Szontagh Pál képviselő ur megjegyzé­seit illeti, azokra nekem nem sok mondani valón van. Egyet értek Ragályi képviselőtársammal ab­ban, hogy mi nem szoktunk oldaltámadást tenni, nem szoktuk Jericho falait megkerülni, hanem egyenesen támadunk. A mi politikánk egy nyitott könyv, elejétől fogva megmondottuk programra un­kát, évek óta folytatjuk e házban ós e házon kivül a küzdelmet azon vám- és kereskedelmi szövetség ellen, mely 1867-ben köttetett. Már annak van négy esztendeje, ha nem öt, hogy Irányi Dániel barátom, először fölszólalt e szerződés hatályának megvizsgálása érdekében. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Mi tehát nyilt ellenfelei vagyunk a szer­ződésnek, ez nem oldaltámadási taktika, mert bármi­kor kerüljön is elő a harcz, mi mindig ellene fogunk lenni azon szerződésnek, melyet a kor­mány kötött, és melyet roszabbnak tartunk az országra nézve annál, a mely 1867-ben köttetett, és a mely hogy káros volt Magyarországra nézve, erre nem csak mi figyelmeztettük először a házat, elismerte a kormány és elismerve annak káros voltát, azért mondotta ezt fel. Ily körülmények közt nem kerüljük a harczot, hanem egyenes harczot vivunk, és daczára annak, hogy sokak által for­radalmároknak és felforgatóknak rágalmaztatunk, mindig a törvények megtartását kívánjuk s miután a törvény itt világosan ugy rendelkezik, hogy csak a két kormánynak egyetértésével létrejött megál­lapodások terjesztendők a parlamentek elé s mi­után az egyik félnek kormánya nincs, nincs pedig azért, inert épen ezen megállapodások keresztül­vitelére nem akar vállalkozni: akkor uraim, maga a törvény rendeli ezen tárgyalás megszüntetését s én csak akkor, a mikor ezen föltétel helyreál­lott, ha találkozandik Ausztriában olyan kormány, mely ezen kiegyezést ugy, a mint az eddigelé a magyar kormány és a volt osztrák kormány közt megköttetett, elfogadja: leszek kész a tárgyalásba bemenni ; de mindaddig, tnig két kormány nem létezik, mely a két parlamentben az egyforma egyetértéssel létrejött egyezményt keresztülviszi, KÉPV H. NAPLÓ 1875-78. XIV. KÖTET. mindaddig nekem ezen tárgyalásba bocsátkoznom nem lehet. (Helyeslés a bal és szélső bal felől.) Tarnóczy Gusztáv: T. ház! Sajnálatomat fejezem ki a fölött, hogy Szontagh Pál t. képvi­selőtársammal nem érthetek egyet, nem érthetek egyet annyiban, hogy ő csatát, diadalt kivan, és inkább személyes indokokból fogja föl jelen tár­gyalásunk czélját. Előttem ellenben nem az a kérdés, hogy ez vagy amaz legyen a minister; előttem t. ház, az országnak ezen életkérdésében az első tekintet az, hogy Magyarország kiegyezése a lajtántuli tarto­mányokkal ránk nézve kedvező vagy legalább ne kedvezőtlen helyzetet teremtsen. Én nem kívánom, hogy ez vagy amaz győzzön, vagy vesziísen, ha­nem kívánom, hogy győzzön vagy legalább érde­keit védelmezhesse úgyis sokat szenvedett hazánk. Én, t. ház, pártolom Chorin t. képviselőtár­sam indítványát, (Élénk helyesles a jobb és bal felől.) a mennyiben ő ezen javaslatok tárgyalá­sának elhalasztását kívánja. Én részemről kívánatosnak találom azt nem­csak Horánszky t. képviselőtársam által felhozott indokból, de még azon indokból is, mert tartok tőle, hogy a keleti bonyodalmak jelenlegi stádiu­mában a külpolitikai helyzetnek oly nyomása talál tárgyalásunkra nehézkedni, miszerint talán nem leszünk azon helyzetben, hogy kellő nyugalommal minden kívülről jövő pressiótól menten, egész tár­gyilagossággal vitathassuk meg ezen fontos javas­latokat. Minthogy pedig én azoknak sükerét, czél­szerüsógót csakis attól várom és reménylem, ha mi egész tárgyilagossággal minden személyes kér­dést, irányzatot kizárva, mellőzve az ellen- és rokonszenveket, egyedül a tárgyat magát tartjuk szemünk előtt és a szerint döntünk, a mint érde­keink kívánják vagy azt ellenzik: én az elhalasz­tásban t. ház nem látok bajt, sőt annyiból is helyeslem, a mennyiben reménylem, hogy ha hosz­szabb időre elhalasztatnék a tárgyalás, addig Né­metországgal a vám- és kereskedelmi szerződés talán megköttethetnék. Én, a ki a szerződéses politikát kívánom, nagy súlyt fektetek arra, hogy midőn ezen kérdések felett érdemleges szavazatomat adom, lássam : va­jon ezen szerződés alapján a szerződéses politika ránk nézve lehetséges-e vagy sem Továbbá re­ménylem, hogy azon idő alatt Ausztriában a kor­mány megalakul, reményiem, hogy ott is a kor­mány és pártviszonyok tisztulni fognak, reménylem, hogy ott az elfogult nézetek tisztulni fognak és reményleni és kívánom, hogy időközben nálunk is kineveztetik a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister, hogy az tárgyilagosan lehetőleg csakis ezen szakr nemzetgazdászatra fektetve súlyt, maga szavát latba vethesse az állam tanácsban, a hol ezen kérdés inkább csak financziális politi­23

Next

/
Oldalképek
Tartalom