Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-336
33(>» országos ülés j4nuilr 28. 1878. 257 legvégső határáig, no, az igaz, azon is tul ment, (Ugy van! Ugy vaa\ a szélső baloldalon.) és nagyon is messze tulment. Méltóztassanak visszaemlékezni azon időre, midőn a ministerium múlt évi május hóban lejött Bécsből és oly előterjesztések tétettek, a melyekkel szemben azt hitte, hogy kötelessége állásáról lelépni, mert azok az* ország érdekeinek meg nem felelnek. Mennyire ment tul ezen engedményeken az óta'? no hát kérem, hogy az engedékenység legvégső határán tul ment, tul ment azon határon, melyen tul őt az nem követheti, a kinek az ország, a haza jóléte, a haza érdeke szivén fekszik. {Élénk helyeslés s szélső baloldalon.) A mi Szontagh Pál képviselő ur megjegyzéseit illeti, azokra nekem nem sok mondani valón van. Egyet értek Ragályi képviselőtársammal abban, hogy mi nem szoktunk oldaltámadást tenni, nem szoktuk Jericho falait megkerülni, hanem egyenesen támadunk. A mi politikánk egy nyitott könyv, elejétől fogva megmondottuk programra unkát, évek óta folytatjuk e házban ós e házon kivül a küzdelmet azon vám- és kereskedelmi szövetség ellen, mely 1867-ben köttetett. Már annak van négy esztendeje, ha nem öt, hogy Irányi Dániel barátom, először fölszólalt e szerződés hatályának megvizsgálása érdekében. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi tehát nyilt ellenfelei vagyunk a szerződésnek, ez nem oldaltámadási taktika, mert bármikor kerüljön is elő a harcz, mi mindig ellene fogunk lenni azon szerződésnek, melyet a kormány kötött, és melyet roszabbnak tartunk az országra nézve annál, a mely 1867-ben köttetett, és a mely hogy káros volt Magyarországra nézve, erre nem csak mi figyelmeztettük először a házat, elismerte a kormány és elismerve annak káros voltát, azért mondotta ezt fel. Ily körülmények közt nem kerüljük a harczot, hanem egyenes harczot vivunk, és daczára annak, hogy sokak által forradalmároknak és felforgatóknak rágalmaztatunk, mindig a törvények megtartását kívánjuk s miután a törvény itt világosan ugy rendelkezik, hogy csak a két kormánynak egyetértésével létrejött megállapodások terjesztendők a parlamentek elé s miután az egyik félnek kormánya nincs, nincs pedig azért, inert épen ezen megállapodások keresztülvitelére nem akar vállalkozni: akkor uraim, maga a törvény rendeli ezen tárgyalás megszüntetését s én csak akkor, a mikor ezen föltétel helyreállott, ha találkozandik Ausztriában olyan kormány, mely ezen kiegyezést ugy, a mint az eddigelé a magyar kormány és a volt osztrák kormány közt megköttetett, elfogadja: leszek kész a tárgyalásba bemenni ; de mindaddig, tnig két kormány nem létezik, mely a két parlamentben az egyforma egyetértéssel létrejött egyezményt keresztülviszi, KÉPV H. NAPLÓ 1875-78. XIV. KÖTET. mindaddig nekem ezen tárgyalásba bocsátkoznom nem lehet. (Helyeslés a bal és szélső bal felől.) Tarnóczy Gusztáv: T. ház! Sajnálatomat fejezem ki a fölött, hogy Szontagh Pál t. képviselőtársammal nem érthetek egyet, nem érthetek egyet annyiban, hogy ő csatát, diadalt kivan, és inkább személyes indokokból fogja föl jelen tárgyalásunk czélját. Előttem ellenben nem az a kérdés, hogy ez vagy amaz legyen a minister; előttem t. ház, az országnak ezen életkérdésében az első tekintet az, hogy Magyarország kiegyezése a lajtántuli tartományokkal ránk nézve kedvező vagy legalább ne kedvezőtlen helyzetet teremtsen. Én nem kívánom, hogy ez vagy amaz győzzön, vagy vesziísen, hanem kívánom, hogy győzzön vagy legalább érdekeit védelmezhesse úgyis sokat szenvedett hazánk. Én, t. ház, pártolom Chorin t. képviselőtársam indítványát, (Élénk helyesles a jobb és bal felől.) a mennyiben ő ezen javaslatok tárgyalásának elhalasztását kívánja. Én részemről kívánatosnak találom azt nemcsak Horánszky t. képviselőtársam által felhozott indokból, de még azon indokból is, mert tartok tőle, hogy a keleti bonyodalmak jelenlegi stádiumában a külpolitikai helyzetnek oly nyomása talál tárgyalásunkra nehézkedni, miszerint talán nem leszünk azon helyzetben, hogy kellő nyugalommal minden kívülről jövő pressiótól menten, egész tárgyilagossággal vitathassuk meg ezen fontos javaslatokat. Minthogy pedig én azoknak sükerét, czélszerüsógót csakis attól várom és reménylem, ha mi egész tárgyilagossággal minden személyes kérdést, irányzatot kizárva, mellőzve az ellen- és rokonszenveket, egyedül a tárgyat magát tartjuk szemünk előtt és a szerint döntünk, a mint érdekeink kívánják vagy azt ellenzik: én az elhalasztásban t. ház nem látok bajt, sőt annyiból is helyeslem, a mennyiben reménylem, hogy ha hoszszabb időre elhalasztatnék a tárgyalás, addig Németországgal a vám- és kereskedelmi szerződés talán megköttethetnék. Én, a ki a szerződéses politikát kívánom, nagy súlyt fektetek arra, hogy midőn ezen kérdések felett érdemleges szavazatomat adom, lássam : vajon ezen szerződés alapján a szerződéses politika ránk nézve lehetséges-e vagy sem Továbbá reménylem, hogy azon idő alatt Ausztriában a kormány megalakul, reményiem, hogy ott is a kormány és pártviszonyok tisztulni fognak, reménylem, hogy ott az elfogult nézetek tisztulni fognak és reményleni és kívánom, hogy időközben nálunk is kineveztetik a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister, hogy az tárgyilagosan lehetőleg csakis ezen szakr nemzetgazdászatra fektetve súlyt, maga szavát latba vethesse az állam tanácsban, a hol ezen kérdés inkább csak financziális politi23