Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-331

200 331 országos Ülés január 15. 1S78. Elnök: Fel fog olvastatni a módositvány. Gulner Gyula jegyző [olvassa Mocsáry Lajos módosít>:dnyát :) Az első bekezdés kihagyatván, a 2. bekezdés. helyébe tétessenek a következő szavak : „Ugyanezen büntetés éri azt. ki a 171. §-ban meghatározott módon a tulajdon sérthetetlensége, valamely nemzetiség vagy hitfelekezet ellen törvénytelin fellépésre lázit." Zay Adolf: T. ház ! Azon indokolással szemben, melylyel Mocsáry képviselő ur módosifváuyát előterjesztette, legyen szabad egy pár fölvilágositással szolgálnom a t. képviselő urnák. Mindenekelőtt elméletileg legyen szakiad kimondanom, hogy nem áll azon feltevés, mely szerint Mocsáry képviselő ur azt mondotta, hogy itt a büntető jogátalános elveivel ellentétbe jönne az illető dispositió, melyet az igazságügyi bizottság javf-sol. Mocsáry képviselő ur azt mondta, hogy magát a gyűlöletet, magát azt, a ki gyűlöl, nem tartja bűnösnek a törvény, de a ki ezen gyűlöletet megindítja, azt bűnösnek tartja. Tévedni méltóztatik a t. képviselő ur; az izgatás nem mint felbujtás, hanem mint erimen sui generis vétetik büntetés alá. Az már az elméletben átalában el van fogadva, hogy az izgatás erimen sui generis. és nem bünrészesség. Továbbá azt méltóztatott mondani, hogy miért beszél itt a javaslat osztályokról, hiszen Magyarországon nem léteznek osztályok. Lehet., hogy ma még nem léteznek, de létezni fognak, mihelyt közgazdasági viszonyaink azon fokra fognak fejlődni, melyen más országokban ma is vannak. Az osztályok és azok közti különbség és netaláni ellenszenv csak kórjele a gazdasági fejlettség egy bizonyos fokának. Ez pár évtized múlva nálunk is be fog következni, és azért ez időre előre törvényt kell szabni, és orvoslást nyújtani. Végre még azt az egyet legyen szabad megjegyeznem a t. képviselő urnák . hogy ő azt mondta, hogy az ő felfogása szerint ezen szakasz a magyar nemzetiséget akarja, oltalmazni azon támadásokkal szemben, melyek más nemzetiségektől erednek. T. ház í Legyen szabad egész higgadtsággal kimondanom, de legyen kegyes a t. ház is egész higgadtsággal elfogadni ezen kijelentéseméi.: én kereken tagadom, hogy léteznének nemzetiségek, melyek a magyar állam és a magyar nemzet ellen izgatnak, vagy bárminemű merényletet elkövetnének, ha nem akarunk merényletet már abban találni, hogy ezen vagy azon nemzetiség a vezérnemzet netalán téves és veszélyes politikáját nem akarja tüskén-bokron vakon követni. —- De egészen eltekintve ettől, én nem hihetem, hogy magyar törvényhozónak intentiója lehetne csakis a magyar nemzetet, mint népfajt a törvény oltalma alá helyezni, más nemzetiségeket pedig ezen oltalomból kizárni, a törvényen kívül helyezni, vagy másrészt már előre azon gyanúval és rágalmazással bélyegezni, hogy csakis a nemmagyarajkuakról tehetők fel az ilyen merényletek. Nem hihetem, hogy magyar törvényhozónak lehetne ezen intentiója. és én reményiem és követelem a t. igazságügyminister ur ő excellentiájától, hogy eziránt ő is illetékes helyről Mocsáry képviselő urnák felvilágosítást adjon. Ismétlem, nem hihetem ; mert erkölcsi lehetetlenségnek tartanám, hogy itt az legyen az intentió, hogy csakis a magyar nemzetiség helyeztessék a törvény oltalma alá, a többi pedig bélyegeztessék meg, mint merénylettevő. Ami a magyar nemzet, mint a magyar állam képviselőjét illeti, aziránt t. képviselő ur, intézkedés történik az előbbi szakaszokban. Itt a magyar nemzet csakis, mint népfaj jön tekintetbe és ugyanazon sorba jön, mint akármely más népfaj, melynek tagjai szerencsések Magyarország állampolgárainak lenni. E tárgyban felvilágosításokat és nyilatkoztokat várva a t. igazságügyminister úrtól, egyébként eltekintve az általam nem pártolt indokolástól, magát az indítványt pártolom. Pauler Tivadar előadó: T. képviselőház! (Halljuk \) Mocsáry í. képviselőtársam a szóban levő §-t több szempontból támadta meg. Különösen arra, figyelmeztet bennünket, hogy az 1848: XYIII t.-czikkeiy csupán csak a tettleges cselekmenyekre irányzott izgatást vagy lazítást fenyíti meg, míg a tárgyalás alatt lévő szakasznak különösen első bekezdésében már magára a felhívásra büntetés szabatik. Bátorkodom őt viszont arra figyelmeztetne mit már egyszer tettem, — hogy az itt szabályozott esetre az 1848. törvénynek nem 6-ik, hanem 3-ik g-a alkalmazandó: „Aki valamely bün vagy vétség elkövetésére felszólít, az mint felbujtó büntettetik." Itt pedig e javaslatban egyenes, vagy mint Simonyi t. képviselő társam mondotta, határozott felhívásról van szó. Ezt pedig az 1848-iki törvény nem is tekinti sajtóvétségnek, hanem ugyanazon bűntettnek, amelyre a felhívás megtörtént: e szerint a szóban lévő §. első bekezdése sokkal enyhébb, mint az 1.848-iki törvény. Ami a második bekezdést illeti, azt mondja Mocsáry t. képviselőtársam, hogy nemzetiségek, osztályok, hitfelekezetek ellen való gyűlöletre az izgatást megbüntetni nálunk nem szükséges. A gyűlölet érzület, ele internis non judicat praetor ! nagyon természetes, hogy valamint szerelemre senkit kényszeríteni, ugy a gyűlöletet büntetéssel sújtani nem lehet. De egészen más az, ha valaki egész osztályok, nemzetiségek vagy hitfelekezetek s ellen másokban gyűlöletet gerjeszt, azokat gyűld-