Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-331

198 381. országos ülés január 15.1878. Gulner Gyula jegyző (olvassa Madarász József módositvő-nyáf) : Az „egyenesen" szó után tétessék .. határozottan". Orbán Balázs jegyző (ohtssa Simonyi Ernő módositv anyát): A második sorban ezen szó helyett: „egyenesen" tétessék „határozottan". Elnök : Méltóztatik a t ház elfogadni a 171. g-t az igazságügyi bizottság szövegezése szerint a beadott módositványok ellenében. (Elfogadjuk] Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Felkiáltások a szélső baloldalon : Ellenpróbát V) Ellenpróba kívántatván, méltóztassanak felállani azok, akik a 171. §-t nem fogadják el. (Megtörténik.) A többség a 171-ik §-t az igazságügyi bizottság szövegezése szerint elfogadta és igy a módositványok mellőzve vannak. Következik a 172. §. Gulner Gyula jegyző (olvassa a 172. §-t.) Mocsáry Lajos: T. képviselőház! (Halljuk!) Az igazságügyi bizottság, melyhez ezen egész fejezet visszaküldetett, nem tartotta föladatának figyelmét a 172. §-ra is kiterjeszteni ; foglalkozott egyedül a 173. §-al, a melyben ezen leglényegesebb változtatást tette, hogy az „izgat" szó helyébe substituálta a „lázit" szót. En azt hiszem t. képviselőház, hogy a jogügyi bizottság föladatának tarthatta volna azt is, hogy a 172. §-ban is reflectáljon azon szóra, mely ellen kifogás tétetett. A 173. §-bau, t. i. az „izgat" szó volt az, mely miatt ezen szakasz az igazságügyi bizottsághoz rel egál tátott. Egyébiránt megvallom, hogy ha itt is csak azon módon akart volna változtatni a t. jogügyi bizottság, mint a 173. §-nál, hogy t. i. az „izgat" szó helyett beigtatatta a „lázit" szót; ezzel nézetem szerint nem segített volna a dolgon, nem pedig azért, mivel én azt hiszem, hogy akár azt mondjuk „izgat", akár azt mondjuk „lázit"; ha nem tétetik ki világosan, hogy itt erőszakos föllépés, tettleges bántalmazás, törvénytelen fellépésre való lazításról van szó: akkor akár „izgat", akár „lázit" szó használtassák, az körülbelül egyre megy, és mind a kettőre valósággal itt nagyon lehet alkalmazni azt az ismerés példabeszédet : „Égy a kutya, más a nyakravalója." Egészen uj dolog, a mi itt a 172. §-ban, valamint a korábbi szövegezés szerint a 173. §-ban a mi legislatiónk által behozatni szándékoltatik. Eddig az „izgatás", eddig a „lazításra" nézve világosan ki volt a történykönyvben jelentve, hogy azok csak erőszakoskodással, vagy tettleges és törvénytelen cselekményekre való fölhivasokkal hozhatók kapcsolatba. így például az 1848-iki törvény is említ „izgatást", „lazítást", hanem miképen fejezi ki magát ? Azt mondja : „ki az uralkodó ház közösségben létező birodalmi kapcsolatoknak tettleges felbontására, ki az alkotmány erőszakos megváltoztatására, a törvényes felsőbbség elleni engedetlenségre lázit". Ha ezek elhagyatnak t. képviselőház, akkor az „izgat" szó, vagy „lázit" szó jelentősége a törvényben nem más. mint az, hogy az állam bírói hatalmának tökéletesen kénye-kedvére bizatik megszüntetni minden szabad discussiót, mert az izgatás alatt itt nem értünk egyebet, mint agitatiót. E szerint, ha ez igy marad a 172. §-ban, akkor be lesz hozva a magyar büntetőtörvénykönyvbe azon intézkedés, hogy az állam birói hatalmának tökéletesen jogában fog állani, minden szabad discussiót, és ennek következtében magát a szabadságot is Magyarországon megszüntetni. De van még ezen szakaszban egy más dolog is t. képviselőház. Itt az mondatik, hogy két évig terjedhető büntetéssel sujtatik az, ki valamely osztály, nemzetiség vagy hitfelekezet, vagy más ellen gyűlöletre izgat. Eddig a mi legislatiónkban csak oly cselekmények, melyek mások irányában jogsérelmet képeznek, voltak a büntetés tárgyai. Ez azonban egészen uj eljárás: mert nem a cselekmény, hanem egy érzés, egy indulat is a büntetés tárgyává tétetik. Nem szabad gyűlölni egy osztályt, valamely nemzetiséget, vagy valamely hitfelekezetet. De ebből még egy más képtelenség is származik azután, az t. i. hogy mig nincs büntetés szabva magára a bűnre, a gyűlöletre, azaz nem büntettetik az, — a mint nem is büntettethetik, — a ki a gyűlölet bűnébe esik, — ezzé van most már canonisálva, — hanem büntettethetik az, a ki gyűlölséget hoz létre osztályok, hitfelekezetek vagy nemzetiségek közt. De nem ez az egyedüli képtelenség nézetem szerint, melyet ezen §. magában foglal. Hanem akadunk ilyenekre akkor is, ha szemügyre veszszük, hogy kik azok, vagy mik azon tényezők, melyeket egymás elleni gyűlöletre izgatni nem szabad. Emliti a törvényjavaslat, hogy „osztályok". Mit ért ezen szó alatt a t. bizottság, vagy az eredeti törvényjavaslat szerkesztője, azt valóban nem tudom megfogni. Kasztokat, Magyarország nemesi, polgári vagy paraszti rendét'? Hiszen ez valóságos szélmalomharcz lenne, mert tudjuk, hogy mióta a jogegyenlőség Magyarország minden részében legalább már majdnem tökéletesen be van hozva : azóta osztályokról, kasztokról nálunk nem szokás beszélni. Ha csak nem érti talán a törvény szerkesztője azon uj nemét a modern kasztoknak, a szavazatta] birok, és szavazattal nem birok osztályát ? Mert más valóságos törvényes polgári osztályok e hazában többé alig^ léteznek. Itt van továbbá „hitfelekezetek". En azt hiszem t. ház, hogy a magyar nemzetnek mindig egyik kiválóbb jellemvonása volt az. hogy nála; soha sem tudott lábra kapni ilyes gyűlölet a hitfelekezetek közt, még a legfanatikusabb időkben sem, hogy pedig épen most lenne szükséges erre