Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-316
316, országos Ülés november 30.1877, l! hanem legalább oda megy ki a dolog, — habár kétségtelenül az előttem szólott t. képviselő ur szándéka nélkül oda megy ki, •— hogy garaníia állapittassók meg a törvényben az alkotmány garantiáinak megsemmisítésére. {Ellenmondás a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Az mondatik az indítvány indokolására, hogy ez az egész fejezet már azért is oly rettenetes, mert a súlypontot a csoportosulásra fekteti. Vidliczkay képviselő ur ezt akként értelmezi, hogy a törvényjavaslat szerint a lázadás létrejön már maga a csoportosulás által. En nem szeretném t. ház, hogy valaha legyen Magyarországnak bírája, a ki a törvények alkalmazásánál ezen magyarázati methodust kövesse : azt tudniillik, hogy kikapjon az egymással összefüggő több tételből álló szakaszból egy szót és azon egy, a többi tényezőktől isolált, elválasztott szótól tegye függővé azon büntetési sanctiót, mely büntetési sanctió az egész §-ra, s az abban meghatározott mindenik psyhicai és physicai tényező együttes léterejének esetére állapíttatott meg a törvényhozás által. A súly a csoportosulásra van fektetve ? Bocsánatot kérek, a súly az egész szakaszra van fektetve, a bűntett valamennyi elemeire, ugy a phsyhicai, valamint a physicai ismérveire, mindazokra tehát, a melyek a törvényjavaslat ezen §-ában meghatározva vannak. Ezen ismérvek, ezen elemek egyikét sem lehet innen kiszakítani, mert — hogyha súlyról lehet beszélni — az egyenlő súly mindegyikre egyaránt van fektetve. És minthogy a §. azt mondja : a csoportosulás, a melynek czélja először ez, másodszor ez, harmadszor ez, harmadszor ez : ezzel azt mondja a szakasz, hogy a csoportosulás a törvényjavaslat szerint önmagában nem képez büntetendő cselekményt. De nemcsak nem súly, fősuly, vagy egyedüli súly a csoportosulás, hanem egyátalában csak egyik eleme a lázadásnak, a mely elem, a többi elemek hozzájárulásával válik criminalisticai önálló lénynyé. egy a törvényben meghatározott fogalommá és a törvényjavaslat szerint egy külön meghatározott büntetendő cselekménynyé. Ha tehát a többi lényeges elemek hiányzanak : ez esetben a csoportosulás ezen szakasz szempontjából annyi, mint semmi. Ha tehát csoportosulás történik és pedig csoportosulás nem egy-két embernek az összejövetele, — hanem csoportosulás, mely az országgyűlést, annak valamelyik házát, vagy bizottságát erőszakkal akadályozni akarja az alkotmány által reá ruházott, őt illető hivatásának szabad gyakorlatában, csoportosulás, a mely az alkotmányos tényezők egyikét szabadságellenes állapotba, kényszerhelyzetbe hozza : ez a csoportosulás az, a melyről a törvényjavaslat intézkedik ; nem pedig a csoportosulás önmagában. A csoportosulás önmagában csak eszköze a bűntettnek, mint a kés lehet eszköze a gyilkosságnak ; de azért még senkinek sem jutott eszébe azt mondani, hogy a kés a gyilkosság Nézzük tovább. A csoportosulás, a melynek czélja a közösügyek tárgyalására kiküldött bizottságot erőszakkal akadályozni; a csoportosulás, a melynek czélja a magyar kormányt erőszakkal vagy veszélyes fenyegetéssel hivatásának szabad gyakorlatában akadályozni, vagy valami elhatározásában valamely intézkedésére nézve, valaminek elhagyására kényszeríteni: az azon csoportosulás, melyet a büntetőtörvény-javaslat szem előtt tartott, nem pedig a csoportosulást magát. T. ház ! Nagyon sajnálom, hogy épen a t, előttem szóló képviselő urnák, a jogi gyakorlatban érdemeket szerzett férfiúnak kellessék azt mondanom, hogy minden önálló tény csak is valamennyi lényeges alkatrészeinek hozzájárulásával jő existentiába; minden jogi fogalom csak is azon fogalom lényeges alkatrészei által válik azon bizonyos különjogi fogalommá; ha egyik ezek közül hiányzik, a t. képviselő ur fogja nekem a feleletet adni : hogy akkor ezen jogi fogalom nem létezik. Egy ismérvvel kevesebb, vagy egygyel több : e körül fordul meg a codifícatió is, a jogtudomány. Az egész gyakorlati jogászat a különbségek megkülönböztetésében áll. Nagy különbség van csoportosulás közt önmagában és csoportosulás közt, melyről itt van szó, vagy is arról, mely az országgyűlést, mely a kormányt kónyszerállapotba hozza , mely azt a törvény és alkotmány által biztosított functiónak gyakorlatára képtelenné teszi. Ismétlem az egész gyakorlati jogászat a különbség megkülönböztetésében áll, nem pedig a különbség megszüntetésében. Ezt felelem t. ház, Yidliczkai képviselő ur indítványának első pontjára; én azt hiszem, hogy sikerült talán a t. házat meggyőznöm, hogy nem a csoportosulást akarjuk büntetni tíz évig terjedő államfogházzal, hanem az alkotmány felforgatását akarjuk ez által büntetni. Azt is mondotta a t. képviselő ur, hogy lázadás nem képzelhető a hatóság elleni tényleges ellenszegülés nélkül. Kénytelen vagyok a leghatározottabban kétségbe vonni ezen állitásnak correctsógét. A helyes formul hogy lázadás nem létezhetik a törvény elleni erőszakos támadás nélkül. Nem a pandúrnak ottléte, vagy ott nem léte határoz, hanem határoznak azon tényezők és elérnek, melyeknek megtámadását a törvény követeli arra nézve, hogy a lázadás létre ne jöjjön, akár ott van a pandúr, akár nem. A lázadás a csoportosulással kezdődik: a pandúrok, illetőleg a fegyveres erő megjelenése rendszerint bekövetkezik; de nem ezek megjelenésénél, s az ellenük való ellenszegülésnél kezdődik a bűntett.
