Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-326

178 326. országos ülés deczember 18. 1877. §, is most tárgyaltatott, azt hiszem, hogy a mostani szavazás folytán a 339-ik §-t is elfogadottnak jelenthetem ki. (Helyeslés.) Gulner Gyula jegyző (olvassa a 337. 338. 340. §§-kat, melyek észrevétlenül elfogadtatnak Olvassa a 341. §-i.) Elnök: Nem lévén észrevétel, a 341. §. a „szabadság-büntetés" szónak szokott módon való kiigazításával elfogadtatik. Gulner Gyula jegyző (olvassa a 342, 343., 344., 345., 346"., 347., 348, melyet észrevétlenül elfogadtak, olvassa a 349. §-í.) Zay Adolf: A most felolvasott szakaszokból meggyőződött a t. ház, hogy a rablás ezen törvény rendelkezése szerint csakis szabadságvesztés-büntetéssel, csakis fegyházzal büntetendő. Állítsuk ezzel szembe azon tényt, hogy létezik egy jogintézmény, a rögtön bíróság, a mely a rablás és a gyujtogatást halállal fenyíti, és vegyük figyelembe az 1. §. azon rendelkezését, a mely azt mondja, hogy bűntett vagy vétség miatt senki sem büntettetik más büntetéssel, mint a melyet a törvény annak elkövetése előtt megállapított, vegyük a „nulla poena sine lege" elvét, és majd meg lesznek győződve a t. képviselő urak arról, hogy ezen három momentum közt anomália van. Ha a jelen törvénykönyv 1. g-ában minden megszorítás nélkül egészen categorice oda állítjuk, mint sarkalatos főelvet, hogy nulla poena sine lege, hogy semmi bűntény sem büntethető más büntetéssel mint azzal, melyet a törvény erre megállapít: akkor arról is kell gondoskodnunk, hogy egy életben meglevő, és épen Magyarországban fájdalom gyakran használatban levő intézmény ne legyen törvényen kivül helyezve. Azon ellenvetés tétethetik itt, hogy a rögtön itólő bíróság csak eljárási mód. Igaz ez annyiban, a mennyiben eljárás van a rögtönbiráskodásnál; a mennyiben pedig ezen rögtönbiráskodás intézménye azzal a dispositióval is jár, hogy más büntetést is szabhat mint az anyagi codexben azon bűntettekre megállapítva van, annyiban nem eljárási, hanem anyagi jeléggel bir. Tehát azon kérdés, hogy mily büntetéssel büntessen valakit a rögtönbiróság : az nem az eljárási, hanem az anyagi törvény dolga. Azt mondhatná valaki, hogy a rögtönbiróság rendkívüli intézkedés, s azért lehetne az életbeléptetési törvényben erre nézve intézkedést tenni. Ezt kereken tagadom. Ha egész határozottan és egészen categorice ezen codex első §. szakaszába mint nagy általános elvet, a mely alól nincs kivétel, oda állítjuk azon tételt, hogy nulla poena sine lege, akkor ugyanabban a törvénykönyvben az iránt is kell intézkedést tenni, hogy mennyiben létezik kivétel. És arra figyelmeztetném a t. házat és különösen a t. előadó urat, a ki azt mondta, hogy a közigazgatási bizottságot azért kell felvenni ezen törvénybe, mert az jelenleg létezik; ugyanazon logika szerint ebben a törvényben figyelemmel kell lenni az életbeu létező rögtönbiróság intézményre is, a mely lehet, hogy később nélkülözhető lesz, ugy a mint szerintem a közigazgatási bizottság is nélkülözhető, de jelenleg meg van, s azért figyelembe veendő. Mondom, ugy hiszem, hogy erre figyelemmel kell lenni, nehogy a jogtalanság bélyegével sújtassák az, a mi mint jogi intézmény az életben tényleg működik. Azért bátor leszek indítványozni, hogy ezen életben levő intézményt annyiban kellene itt tekintetbe venni, a mennyiben megállapíttatik itt a codexben már az eset, a melyben az első §. rendelkezése alól kivétel tétetik. Azon szövegezés magyarázására, melyet bátor leszek benyújtani, legyen szabad azt mondanom, hogy én nem csak bele illesztem ezen §. szövegébe, hogy a halálbüntetés a rablásra a rögtönbiróság által kimondható ; hanem azt is, hogy ezen halálbüntetés hogyan hajtandó végre. Ha egyszer a 21. §-ban felvettük azon módot, melyben a halálbüntetés véghez viendő : szükséges itt is az iránt intézkedést tenni, mert ugy hiszem, a t ház képzelheti, hogy nem minden rögtönbiróság fog rendelkezni nyaktilóval, tehát figyelemmel kell lenni erre és a rögtönbiróságnak megengedni, hogy nyaktiló hiányában kötél által is végrehajtathassa a halálbüntetést. Bátor vagyok es iránt már most megjegyezni, hogy hasonló indítványom lesz a 424. §-hoz, mely a gyujtogatásról szól. Elnök: Fel fog olvastatni a módositvány. Molnár Aladár jegyző (olvassa.) Indítvány a 349. §. után felveendő egy uj 350-ik §.: Eögtön itólő bíróságok a rablást és rabiási czélból elkövetett szándékos emberölést, valamint az ezen büntettekbeni részességet halállal büntethetik, és a kivégzést, nyaktiló hiányában, kötéllel is végrehajtathatják. Teleszky István: T. ház! Részemről nem vagyok azon helyzetben, hogy t. barátomnak ezen módosítását elfogadhatnám, és azt hiszem, hogy ha bár áll azon elv, melyből ő kiindult, hogy nulla poena sine lege, ezen elvnek ide bevonása, ily nagy horderejű kérdésnek ily mellókuton való, hogy ugy fejezzem ki magamat, becsempészése semmi esetre sem olyan, mihez a parlament hozzá járulhat. (Helyeslés.) Mit mond a már elfogadott törvény első §-a, a mit a t. képviselő ur is idézett, de ugy látszik, nem helyesen értelmez ? Ez első §. azt mondja : „Büntettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, melyet a törvény annak nyilvánít. Ez magyarul