Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-325

166 325. országos ülés deczember 17. 1877. lett kineveztetóse következtében, mert ha a ministerelnök urnák múltját, ha jellemével összehasonlítjuk: lehetetlen, hogy máskép nyilatkozhassunk róla, mint nyilatkozott ő, mint nyilatkoztunk mi, a közjogi ellenzék tagjai, az 3 867-iki országgyűlésben a közösügyek alkotóiról, midőn kimondottuk, hogy feladták a uemzet ezeréves alkotmányát, önállóságát és függetlenségét. A zászlóra, mely alatt Tisza Kálmán ur küzdött a múltban, az önálló hadügy, az önálló pénzügy, az önálló kereskedelem és külképviselet voltak felírva. E lobogó alatt küzdött ő több országgyűléseken keresztül. Vezére volt az úgynevezett közjogiellenzék egyik árnyalatának az 1867-ik évi országgyűlésen, mely ellenzéknek főfeladata volt meggátolni az 186 7-iki kiegyezés létrejövetelét. Miután a kiegyezés napvilágot látott; ő volt az, aki ezen kiegyezést a nemzetre nézve károsnak, vészthozónak, sót átkozottnak is mondotta. Programmjában majdnem mindenütt hangoztatta az önálló független magyar jegybank és vámterület létrehozatalát. Azonban, t. ház, mint a szomorú tapasztalat bizonyítja, megtagadva politikai hitelveit, megtagadva egész életén keresztül vallott nézeteit : ugyanazon közjogi alapon, melyet ő átkosnak nevezett, elfogadta a ministerséget, a ministerelnökséget és mint ilyen alig tett egyebet, mint folyton csorbította ós csorbitja a nemzet jogait; alig tett egyebei, mint a már is elviselhetetlenné vált magas adókat engedelmes többsége által még magasabbra emelte és ez által a nemzetet az anyagi megsemmisülés szélére taszította. Pedig, t. ház, az adó felemelésére vonatkozólag Tisza Kálmán urnák kormányon való maradása esetében még igen távol van a végmegállapodástól s daczára ennek a ministerelnök ur kiragadta a nemzet kezéből az eszközöket, a melyektől szerintem megmentése függött. A helyett ugyanis, hogy igéretét beváltva, egy önálló magyar jegybank létrehozatalát eszközölte volna: azt tiz évekre Ausztria érdekében elárusította. Hogy e nemzetellenes bűnt, e merényletét némileg elpalástolja, hivatkozott magára az uralkodó személyére, mondván, miként oka annak, hogy a magyar önálló független jegybank létre nem jött, azon körülményben rejlik, mert nem volt képes az uralkodónak a magyar jegybank iránti aggodalmait elhárítani. Legyen szabad nékem t. ház. kételyeimet kifejezni a ministerelnök ur ezen nyilatkozata iránt, miután nem tudom elhinni, hogy Magyarországnak törvényesen koronázott királya akadályul szolgálhatott volna a magyar ministerelnöknek arra, hogy a nemzet érdekeit elösegitse; ndután nem tudom elhinni azt, hogy a király ő felsége gátolta volna a ministerelnököt abban, hogy a végelszegényedés szélére taszított nemzet megmentessék. En t. ház azon meggyőződésben vagyok, hogy a magyar független önálló jegybank létre nem jöttének oka egyedül azon körülményben rejlik, mert ő magát Ausztria, Bécs érdekeinek leköttetni engedte. Legyen szabad kételkednem a ministerelnök ur nyilatkozatában annyival inkább, mert hiszen tudjuk, hogy magának az uralkodónak, az uralkodóháznak érdekei is azt kívánják, hogy Magyarország, mely fölött uralkodik, s a magyar nemzet, melyet kormányoztat, boldog, megelégedett legyen s anyagi jólétnek örvendjen, annyival is inkább: inert meggyőződésem szerint csak idő kérdése, mikor Ausztria Bécscsel együtt a nagy német birodalomba befog kebeíeztetni. És ha ez meg fog történni, t. ház, az uralkodó és az uralkodóház egyedül Magyarországra lesz utalva, miután egy, minden vagyonától megfosztott kirabolt nemzet, nem lesz képes eleget tenni az uralkodói magas kívánalmaknak, igényeknek. Következőleg, midőn Tisza Kálmán ministerelnök ur a magvar nemzet érdekeinek feláldozásával a nemzet elszegényedésére működik: egyszersmind az uralkodóház jövőjét is alá aknázza. De feltéve, hogy nem sikerült a ininisíerelnök urnák az uralkodó aggályait eloszlatni : ha nem sikerült a király ő felségét meggyőzni arról, hogy a nemzetre nézve életkérdés egy magyar önálló jegybank létrehozatala: meggyőződésem szerint alkotmányos kötelessége lett volna visszalépni a ministeri székről. Azonban ezt nem tette, nem tette azért, hogy folytathassa haza és nemzetellenes törekvéseit, folytatja is, Én t. ház azt hiszem, hogy az idő igenis bekövetkezett arra, hogy a nemzet fellépjen, a majdnem mindenéből megfosztott, kizsarolt nemzet részére egyetlen vigasz van, és ez az, hogy a legközelebbi képviselőválasztások végét fogják szakítani Tisza Kálmán uralkodásának, végét fogják szakítani sírásói szerepének: mert lehetetlen az. hogy egy megcsalatott, de öntudatra ébredt nemzet, öntudatra ébredt választók megvetéssel ne forduljanak el a politikai hitehagyottaktól, az ámiíóktó

1 és árulóktól. Káros, vészthozó a ministerelnök ur eljárása még közerkölcsiségi tekintetben is ; mert a politikai hitehagyottság, az adott szónak meg nem tartása, meggyőződésem szerint oly bűnök, melyek kártékonyán hatnak a nemzet közerkölcsiségére. A ministerelnök urnák e napokban a képviselői programmokra vonatkozó nyilatkozata, melyben körülbelül azon eszmét fejezte ki, hogy a képviselő anélkül, hogy imputatió, megrovás alá jöhetne, megváltoztathatja politikai programmját, melylyel megválasztották, — mondom a ministerelnök urnák e nyilatkozata — valósággal jogot ad arra nézve, hogy kétségbeessünk a nemzet jövője felett. Mert ha a magyar nemzet jellemét, szavatartóságát, hazaszeretetét, a haza iránti kötelessé-