Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-325

164 S25. országos ülés deezember 17.1877. 1875-iki kölcsöntörvények alapján létesítendők lettek volna, szinte nem léteznek. Kérdést tett ezután a pénzügyminister ur 1875-ben a budgetbeszéciben magához, hogy hát mi lesz 1877-ben'? Erre mit felelt a t. pénzügyér ur? Azt felelte, hogy 3 877-ben az lesz, hogy ha ezen az utón megyünk, ha a t. ház javaslataimat elfogadja, és ezeket nekem a javaslatok megszavazása által készpénzre felváltjaés értókesithetővé teszi: 1877-ben a hiány mindenesetre kisebb lesz 8 milliónál. Már hogy mennyire lesz kisebb 1877-re 8% milliónál a deficit t. ház. azt ahivalalos pénztári kimutatások már sejtetik ; ugyanis azok szerint az 1877-iki deflczit szeptember végéig nem kevesebb, mint 40 millió frt. és miután nem titok, hogy a restantiák nagy része is már befolyt, miután az 1878-diki budget beterjesztésénél maga a pénzügyminister ur beösmerte, hogy most már az adóhivatalok legnagyobb részében az egész competentia minden negyedben befizettetik, nem lehet reményleni. hogy az idei negyedik negyedben a negyven millió deflczit lényegesen lejebb szálljon : de legyen kisebb 5 vagy 10 millióval : mindig marad 30 — 35 millió deficitünk és azon pénzügyi politika, mely ily inconsequentiákba esik, az nem segített a helyzeten, az nem ad nekem okot arra. hogy annak indemnitást szavazzak. Az 1878-iki budgetörvényj avaslat, melyre most indemnitás kéretik, ugyanezen gazdálkodási módra van fektetve, és igy nem nyújt garantiát arra, hogy abban az eddig helytelennek bizonyult pénzügyi politika végeredményében más lenne, mint az eddigi, és ennek elfogadásához felhatalmazással én hozzá nem járulhatok. Nem fogadhatom el az ily pénzügyi politika mentségére azt sem, hogy az idők mostohasága nem engedi e helyzetből a kibontakozást. Mostohák igenis az idők azoknak, kik az állam terheit viselni kénytelenek, a nélkül hogy érette csak távol is az áldozat nagyságához az állam viszontszolgálatát élveznék : de nem mostohák az idők az állam pénzügyi bevételeire nézve, mert hisz' az állam bevételei folyton emelkednek, és elérték már majdnem azon pontot, hogy tovább fokozásról szó sem lehet. Az állam bevételei—a rendes kezelésnél : 1875-ben 1874-hez képest 5 millió írttal 1876-ban 1875-hez ,. 16 1877-ben 1876-hoz ,. szeptember végéig ezen lő m. frton felül uj 12 írttal emelkedtek. Mindez azt bizonyítja, hogy közjövedelmeink ma 33 m. írttal nagyobbak, mint 1874-ben és igy a kormány nem mondhatja, hogy a nemzet nem tett meg mindent, mit tehetett; de a kormány politikája olyan, mely a deficitet elenyésztetni még ezen áldozatok mellett sem képes. 33 millió írttal nagyobbak tehát ma a bevételeink, mint 1874-ben és az egyensúly helyreállításában, ha eltekintünk az akkori investitióktól: csak ott vagyunk, a hol volt az ország akkor, mikor e ház mélyen t. elnöke vezette a pénzügyministeri tárczát. Ígérte a márczius 13-iki cabinet, tekintettel a ló m. frt vasúti subventióra és azou 7 — 8 m. kamatra, melyeket a vasutakba investiált tőkékórt fizetünk, a vasúti rendszer megjavítását és rendszeresítését a kisebb vasutak összevonása által, a tariffa-kérdés megoldását, és a vasúti garantia terhének leszállítását. Két és fél év telt el azóta : és mit találunk ? azt, hogy a csoportosításból eddig semmi sem lett. E mellett, daczára annak, hogy az utóbbi években a forgalom lényegesen élénkebb, daczára annak, hogy a tariffák a kormány belenyugvásával tetemesen felemeltettek, mely tariffa-felemelés folytán maga az osztrák államvasut-társulat milliókkal vesz be többet a magyar forgalomból, a garantia, a mely tett : 1875-ben 15.361,000 frtot, az kitett 1876-ban is 15846,000 frtot, 1877-re van preliminálva 15.400,000 frt, 1878-ra pedig — ismétlem — daczára annak, hogy az uj emelt ' O «•' V tariffa mellett és a lényegesen nagyobb 1877-iki forgalom folytán milliókkal vesznek a vasutak többet be: még mindig 15 m. van pareliminálva, mely tényleg még több lesz. Azonban ez a következése ama vasúti politikának., mely a vasúti igazgatótanácsokat annyira szereti, hogy mint pl. a közlekedési minister ur a pénzügyi bizottságban közelebb kijelenté, még az államivá tett keleti vasútnál is egy különös igazgatótanácsot akar létesíteni, mely az arad-temesvári vasútnál, melyet az állam kezeltet a tiszai vasúttal, mely a dunadrávai vasútnál akkor, mikor annak kezelését az állam veszi által, meghagyja az igazgatótanácsot továbbra is. — Így a garantia-összegek leszáll ani nem fognak. Átalános közgazdasági politikájáról a t. kormánynak nehéz szólani, mert hisz" azt talán nem is folytat. Különben lehetetlen, hogy ezen egyik legfontosabb ágát az adininistratiónak a cultus kérdései mellé adná. Ha az egyezségi kérdésekből kell a t. kormány közgazdasági politikáját megítélni, akkor csakugyan legkevésbé van okom az iránt bizalommal viseltetni. Egyébiránt azok után, a mik e tárgyban, itt a provisoriumról szóló törvény tárgyalásánál elmondattak, e térre menni most nem akarok. Megjegyzem csak azt, hogy az eddig ismert törvényjavaslatokban a nemzetnek jogos érdekeit megóva egyetlen kiegyezési tárgynál sem látom. Belügyi politikáját a t. kormánynak nehéz megítélni, és ennek positiv eredményei iránt még