Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-325
325. országos ülés ííeczember 17. 1877. 157 döttség menesztetett; — emlékszem rá, hogy az akkori ministerelnök akkor -is le kívánta beszélni a küldöttséget, mert igen nagy számú s nem kívánható, hogy a nádor beszéljen velők, és azért ő, mint ministerelnök biztositá az illetőket, hogy mindent megtesz a nép kivánata szerint, — akkor azon több százra menő küldöttség azt válaszolta ott a budavári palota termében: ha nines itthon a nádor, megvárjuk, míg megjön és el fogjuk mondani neki, hogy mit óhajt a népgyűlés. A nádor pedig, ki mégis ministerelnöknél tán kissé több volt, jónak látta a ministerelnök által kísérletet tétetni, hogy szétoszoljék a tóbb százra menő küldöttség, de midőn nem oszlott el, oda ment maga a_ küldöttség közé, és meghallgatta keresőket. És mi lett a következése? Semmi. Most is ugy lett volna. Azok, kik 1848ban és azóta hivatkoznak a nemzet érzületére, hogy azt hiven tolmácsolják, higyjék el, hogy tegnap is az lett volna következése, ha meghallgatja a ministerelnök a küldöttséget; legyen az ezer, vagy kétezer, annál jobb a ministerelnök urnák, minél többet nyugtathat meg. (Helyeslés a szélső balon) Ezt csak azon észrevételére említettéin a ministerelnök urnák, hogy az helytelen volt a ministerelnök úrtól, hogy habár száz, vagy ezer számra menő küldöttséget is kihallgatni nem akar. Másik megjegyzése a ministerelnök urnák, hogyha máskor látni fogja, hogy a népgyűlésnek ily következései is lehetnek, a népgyűlést be is tiltja. (Felkiáltások a középen: Helyesért!) Csak helyeseljék önök, menjenek csak tovább is ezen a téren, helyeseljék, de én nem helyeslem. (Felkiáltások a szélső baloldalon ; Mi sem!) De én azt hiszem, hogy minden kérésnek utat kell nyitni s ha kihágást követ el valaki azok közül, annak megtorlása a törvény útjára tartozik. Egyébiránt nekem, mint önök politikai ellenfelének még örülnöm kellene, ha önök elnyomják még az igaz, jogos kívánalomnak kifejezését is, mert hát mindenttudó-e a ministerelnök, hogy előre tudja azt, hogy a népgyűlésnek ez, vagy amaz lesz következese ós nem absolutismus-e alkotmányos álarcz alatt az, midőn helyeslést mondanak önök oly tényre, amelyet önök előre meg nem jósolhatnak. En a lefolyt népgyűlés rendezői közé nem tartóztam, a népgyűlés lefolyását meghallgattam, és még ezeket sem kívántam volna előadni, hacsak a ministerelnök ur nyilatkozata elő nem idézi felszólalásomat, s elvártam volna, mig a ház elnöke jelentését beadja. Csak egy észrevételt bátorkodom még koczkáztatni; én azt hiszem, hogy a bíróság elé fog tartozni annak megítélésé, ki volt a vétkes, ki volt annak okozója, ha csakugyan bűn történt; és engedje meg a t. ház, alkotmányos országban az, aki fáklyásmenetet rendeztet, aki a fáklyás meneteket szereti, (Mozgás a középen,) igen, igen! aki azon fáklyás meneteket ugy rendezteti, hogy felhallassék Budára az „Éljen Kossuth!" .... (Mozgás) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat csendben meghallgatni a szónokot.' Madarász József: Mondom, azt hiszem, hogy az magának tulajdonitsa azután, hogy ha — miként a ministerelnök ur a fáklyás zenének ellentétére érdemeket szerzett — macskazenót kap. (De r rültség a szélső baloldalon. Mozgás) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház 1 (Halljuk ! Halljuk!) A ház, ugy gongondolom a mai napon ugy sem fogván e dologban határozni, (Halljuk !) polémiába nem bocsátkozom. Egy pár dolog mondatott azonban, melyet teljesen hallgatással mellőznöm nem lehet. Az egyik az. hogy a mit én —• megengedem — túlságos előzékenységből tudattam, nem az volt, hogy a küldöttséget elfogadom: ha az 25 tagból áll; nem arra fektettem a fősúlyt, — hanem arra. hogy elfogadom : ha a deputatió jön maga, nem pedig, mint híresztelve volt, ha tömeges utczai demonstratió lesz. Ez az, a mit mondottam. Paczolay János : (Közbeszól:) írásban kellett volna felelni. {Zaj) Tisza Kálmán ministerelnök: Engedelmet kérek a t. képviselő úrtól, írásban igen nehéz figyelmeztetni, ha nem Írásban intéztetik a kérelem. Ha az ember hallomásból tud valamit, az ember megteheti, hogy megmondja annak, ki összejön az intézőkkel, nehogy később baj legyen belőle, jó lesz őket figyelmeztetni, de írásban intézkedni ilyenkor nem lehet. Különben mint második észrevételt megkívánom még jegyezni, hogy azon bizonyos fáklyásmenetet, melyről a képviselő ur szólott, én nem rendeztem, hanem egy bizonyos fokig — nem tagadom, bizonyos fokig — ugy jártam, mint a hogy a t. képviselőház némely tagjai most készülnek járni, midőn a t. képviselő urak sok esetben szövetkeznek másokkal, hogy bizony a nagy tömeg előtt az izgatás terén az azon oldalon ülő képviselő urak kezéből kivették a dolgot és tulvitték azon. amit én és velem egyetértve mások akartunk. (Helyeslés a középen.) És ha szóba hozatott, igenis felhasználom az alkalmat, hogy felhívjam t. képviselő társaim figyelmét arra, hogy vigyázzanak, — mert az akkor sem volt kellemes, — de nagyon veszélyes játék egy más czélőrt azokkal szövetkezni, kik tul mennek azon, amit az ember akar, mert, ha az ember idejében meg, nem áll, azok malmára hajtja a vizet, akik azután azokat, kik őket hátukon oda vitték, maguk alá tiporják, az anarchia uralma alatt.
