Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-323

323. országos ülés deczember 15. 1877. 141 óta aggodalmamat a bizottságban kifejeztem, csak növekedett azok folytán, miket arról olvastam, hogyan fogják fel odaát, különösen a bank köreiben e kérdést, hogy a meghosszabbítást egyedül a 80 milliós kölcsön kérdésével együttesen kívánják elintézni. Ez aggodalmas annyiban, a menynyiben praejudicál e kérdés megoldásának. [Elénk helyeslés.) Ha egyrészről nem szükséges, más részről praejudieios: csakugyan okosabb s óvatosabb azt elhagyni s megélni a bankkal ugy, a mint eddig éltünk. (Helyeslés.) Hogy praejudiciosus lehet, azt senki tagadni nem fogja, még az sem, a ki azt mondja, hogy ha a bank e kérdést bele keveri, akkor nem fogadjuk el ugy, a mint ő akarja, mert akkor oly állapot idéztetik elő, melyben e kérdést ignorálni tovább nem lehet, ha vita alá vesszük; holott, ha nem vesszük, mindkét részről hallgatag beleegyezéssel tovább foly. Azt mondotta a t. ministerelnök ur egy alkalommal, hogy különösen alkotmányos tekintetből szükséges, hogy itt a törvényben nyilatkozzunk. A lefolyt tiz év alatt egy sokkal nagyobb dolog történt a bankra nézve, t. i. felfüggesztetett a bankacta, s a bank felhatalmaztatott bizonyos összegű bankjegyeket kiadni a nélkül, hogy azokat fedezné. Hoztunk erre törvényt ? Nem ; a kormány bejelentette, a ház tudomásul vette, és a dolog folyt tovább, mint eddig. Nem hiszem tehát, hogy ez alkotmányos tekintetből szükséges volna ; s minthogy praejudiciosus lehet, sőt valószínűleg lesz is: én azon indítványhoz járulok, mely Lukács Béla képviselő ur által benyujtatott. (Élénk helyeslés). Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! Daczára annak, a mit Somssich Pál t. barátom most előadni méltóztatott arra nézve, hogy ezen pont veszedelmes praejudiciumot képezhet, vagy legalább is szükségtelen és igy hagyassák ki: leszek szerencsés a magam részéről egy pár szóval ismételve rámutatni azokra, a mik a kormányt arra bírták, hogy e pontot a törvényjavaslatba fel vegye mint olyat, a mely a mi nézetünk szerint, bajt nem tartalmaz, veszélyt nem képez, praejudiciumot nem alkot és nézetünk szerint szükséges is. Azt mondja Lukács Béla t. képviselő ur, hogy itt megadatik a banknak egy kézvonással mindaz, a mi után a bank évek hosszú során át vágyott. (Egy hang a baloldalon í Igaz!) Én azt gondolom, a t. képviselő urnák nincs egészen igaza. Nem gondolnám, hogy a bank vágyainak netovábbja az lett volna, a magyar országgyűlés által a tényleges t állapot fen tartását három hóra decretáltatni. És mi fekszik azon kifejezésben, hogy 3 hóig tartatik fen a tényleges állapot? Nem-e a legpraegnansabban mutatja ez, hogy még a tényleges állapotot is a magyar törvényhozás kijelentése nélkül nem lehet fentartani; és hogy ezen tényleges állapotnak három hónapra való fentartása végett kell, hogy provisió, törvényes provisió bozassók létre. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ez által mi elfogadjuk, kimondjuk oly jegyek kényszer folyamát, melyeknek kibocsátása nem bir nálunk törvényes alappal. Magam is azt mondom, hogy az valósággal abnormis helyzet, hogy a bankjegyek itt kényszer árfolyammal bírjanak a nélkül, hogy ez a törvény által lenne elrendelve. Ez csakugyan oly abnormitas, melyet eltűrnünk kellett és kell mindaddig, amig ezen kérdés végleg rendeztetik, hanem mindent meg kell tenni, hogy ezen állapot megszűnjék. De (

kérem ezen jegyek ma is tényleg elfogadtatnak. És mit mond ezen törvény'? Azt, hogy el fognak fogadtatni 3 hónappal tovább. És miért mondja ezt? Azért — és ebben van az egésznek oka, — mert ezentúl egészen más a viszony ma, mint a milyen volt 1877. deczember 31-én. A banknak szabadalma van azon kormány privilégiuma alapján, a mely a magyar alkotmányos idő beállta (

előtt adta meg a banknak a szabadalmat. És a magyar törvényhozás igen sok ezélszerüségi és fontos állami érdekeknél fogva ezen tényleges állapotot eltűrte, meghagyta, mert azoknak rögtöni megváltoztatása nagy bajokkal járt volna. De kérem, 1877. deczember 31-én tul a bank csak oly törvényhozási és kormány-privilégium folytán fog fenállani, mely reánk nézve competentiával nem bir, és azért a mai alkotmányos viszonyok közt továbbra is eltűrni azon szabadalmat, melyet más törvényhozó testület ad meg, nem lehet, mert a banknak privilégiumát 1878. január 1-én tul a reichsrath hosszabbítja meg. Grondolom, az eddigi helyzet, melynél fogva eltűrtük a bank szabadalmát, mind az absolut időből átvett dolgot, egészen más és egészen különböző szempont alá esik és épen azért, mert különböző dolog, mert ebben csak az van kimondva, hogy a tényleges állapot tartatik fen: én a magam részéről azt nem mondom, hogy nem fölösleges, hogy ezen dolog kimondassák. Veszedelmesnek, vagy praejudiciumot tartalmazónak, mint azt Somssich Pál képviselő ur mondja, én nem tekinhetem. mert ebben semmi más nem foglaltatik, mint azon tényleges állapotnak fentartása, a melyet azok is, kik ezen §-t elfogadni nem akarják, fentartani óhajtanak; mert azt csak nem hiszem, hogy valaki óhajtsa, miszerint a bank által kibocsátott jegyek Magyarországon 1878-tól fogva érvénynyel ne bírjanak. Ezeknek következtében arra kérem a t. házat, méltóztassék ezen §4, mint semmi irányban nem praejudicálót, sőt al-