Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-322

S22. országos ttlés Aecitemfeer 14, 187?, 121 nézeteimet ós itt miután kérdésbe tétetett némelyek részéről, hogy a Lloyd-szerződést szükséges volt-e felemlíteni, mások pedig azt mondották, hogy ezt két három hónapra sem keh elfogadni : még csak azt az egyei kívánom megjegyezni, hogy azon szerenesés helyzetben vagyok, hogy ha jól em­lékszem, magának a különvélemény t. előadójának argumentumával mutathatom ki azt, hogy akkor, midőn a vám ós kereskedelmi szövetség meg­hosszabbításáról van szó, szónak kell lenni a dolog logikájánál fogva a Lloyd-szerződés meg­hosszabitásáról is, inert éppen az 1867-iki tör­vények értelmében ezen kettőnek egyszerre kell lejárnia. Természetes tehát hogy az, a ki a vám ós kereskedelmi szövettség meghosszabbítását uern fogadja el, a Lloyd-szerződés meghosszabbítását sem fogadja el. Az én véleményem a meghosszab­bítást illetőleg az, hogy az egyik a másikkal jár le és a Lloyd-szerződésnek ezen meghosszabbí­tása semmi esetben sem praejudicál azon kérdés­nek, hogy mi történjók ezen társulattal szemben ké­sőbb, még ha a vám és kereskedelmi szövetség meg­köttetik is, bár részemről fentartom magamnak an­nak idején ennek is szükségességét a t. ház előtt indokolni. Legfontosabbnak tartom részemről azokat mik arra nézve hozattak fel, hogy a bankkal való tényleges viszony fentartása miért van e törvényjavaslatba fel névé. miben némelyek ve­szélytől félnek, mások pláne benne jogsérelmet látnak. (Halljuk Halljuk!) Én itt igyekezni fogok kifejteni azon hatá­rozott meggyőződésemet, hogy ha azt akarjuk, hogy az osztrák nemzeti bank január l-jétől, az eddigi viszonyban állhas son fenn Magyarország­gal szemben: okvetlenül szükséges, hogy erre törvény által adassék meg a felhatalmazás. Ezt — mondom — igyekezni fogok bebizonyítani, mert én részemről ebben nagy és fontos alkot­mányossági elvet látok. (Halljuk !) Azt mondják a képviselő urak. ha eddig meglehettünk vele. anélkül, hogy a törvény szó­lana róla: miért ne lehetnénk meg tovább is '? Én, t. ház. nem fogom fejtegetni azt, vajon egé­szen oorreet volt-e az eddigi helyzet, vagy nem. Én ugy tudóin, hogy azok közül, kik most ineorrectnek tartják, hogy törvénybe igtattassék : igen sokan vannak, kik azt, hogy fennáll a vi­szony a nélkül, hogy törvénybe igtattatott volna, azt, hogy a kormány önmagától, törvényhozási felhatalmazás nélkül egyezkedett ily irányban a bankkal : alkotmányos és törvényes szempontból régebben igen keményen megrótták. De bármint legyen is ez, arra vagyok bátor hivatkozni, hogy egyetlenegy kormánynak sem volt ezélja ez utón a bankkal való állapotot a bankprivilegium lejárta, azaz 1877. deezember 31-ike után is fenlartani, KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XIV. KÖTfiT. mert egy, az alkotmányos actát megelőző idők­ből származó privilégium alapján fenálló, és ennek alapján az üzletet a monarchia mindkét államával folytató intézettel szemben ezen viszonyt kormány­zatilag feníartani nézetem szerint mégis egészen más dolog, mint lenne akkor, midőn azon inté­zetnek a fenállhatását, hacsak provisorie is. oly törvényhozó-testület kell. hogy megadja, mely törvényhozó-testület hatásköre csakis a birodalmi tanácsban képviselt országokra és tartományokra terjedhet ki. Ily esetben azt mondani, hogy nem szükség Magyarországon erre törvényes intézke­dés : megvallom oly valami, mi ellen az alkotmá­nyosságról ós az államiságról táplált fogalmaim fellázadnak. Mert én azt tartom, hogy Magyar­országon arra, hogy ezen intézet azon állásban lehessen az országgal szemben, melyben eddig volt, semmisem csakis a törvényhozási meghatal­mazás adhat jogot. S én meg vagyok róla győ­ződve, hogy ha a kormány beterjeszti vala e törvényjavaslatot, ós nem szól semmit a bank­ról : megkérdeztetett volna, mi fog ez irányban történni ? S ha a kormány azt feleli, hogy ma­gától fenmarad az eddigi állapot, hiszen ugy sem tart sokáig: igenis megtámadtatott volna és nem alap nélkül azzal, hogy íme a kormány már ugy lealázza Magyarország államiságát, hogy egy a Eeichsrathban adott prolongatiót elég oknak is­mert el arra, hogy Magyarországon e bank üz­letének folytatását megengedje. (Helyeslés a kö­zépen. Igaz ! Ugyvan!) De azt mondták, és gondolom épen Helfy képviselő ur mondotta, hogy hja, de a bankkal még függő kérdések is vannak: hogy egészen más'helyzetben lesz ez a bank azok tárgyalásá­nál, ha ő már egyszer a magyar törvénykönyv­ben, ha csak ideiglenesen is, helyet foglal, mint lenne akkor, ha ott helyet nem foglalna. Ebben is ellenkező nézetein van. mert — s ez okos­kodásom alapja. — ugy vettem ki, hogy sem Helfy képviselő ur. sem mások, kik azt, hogy itt a bankról szólunk, helytelenítik, ezt nem azért teszik, hogy a banknak magyarországi üzlete január elsején megszűnjék, a mint ezt — ugy gondolom. — az ország egyszerű, pénzügyi és kereskedelmi érdekei szempontjánál fogva nem is kívánhatják. Ha már most azt teszszük fel. — s ez nem az én feltevésem, hanem a megtá­madóimé, — hogy a nemzeti bank a magyar kormánynyal, illetőleg mindkét kormánynyal szem­ben arra az álláspontra, akar helyezkedni, hogy még a két kormány által elfogadott pontozato­kon kívül valamit kicsikarjon : azt gondolom, hogy sokkal hatalmasabbnak foghatja magát, érezni ezen itézei, ha azt mondhatja : „nekem Magyar­országon semmi jogosultságom nincs, még sem inertek engem ottani üzletemben megszorítani, I tehái bátran kihívhatom, ha tetszik, még ezen 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom