Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-322

322. országos ülés deczemlber Iá. 1877. 119 lismusnak hasznot nem csinál. (Helyeslés a közében.') Ami magát a javaslatot illeti, itt legelőször is azt kívánom megjegyezni, hogy mindazon ellenvetések, melyek a meghosszabbíttatni javasolt egyes intézmények belső értékére nézve felhozattak, azt gondolom tul mennek a mai nap szükségén: mert hisz itt nem arról van szó, hogy a fennálló kérdéseknek akár egyikéi, akár másikát megoldjuk, hanem arról, hogy a statusquo addig, ameddig a megoldás lehetősége mutatkozik, fenntartassák és minden további zavar elkerültessék. S érre vonatkozólag bátor vagyok megjegyezni, még azt is. hogy én nem ismerhetem el, hogy az által, hogy ez kéretik : bármi irányban is praejudicálva lehetne az országgyűlés szabadelhaíározási jogának, mert feltéve, — ami itt felhozatott — „hogy ha sikerül a kiegyezés ugy, amint a kormány akarja létrehozni, — meglehet — elég a három havi idő, de hátha ez a kiegyezés nem fogadtatik el, és ha külön vámterületeit kell felállitni: akkor nem lesz elég a három havi idő" ; ez erre nézve szerintem nem argumentum, és ez nem bizonyítja, hogy a ház szabad elhatározási joga legkevésbé is korlátozva lehetne. Hisz éppen arra kell ez a három havi idő, hogy az iránt tisztában legyünk, hogy az elhatároztassák: elfogadja-e a ház az egyezményt az általunk proponált alapokon, igen vagy nem. E felett kell a háznak szabadon rendelkezhetni, s addig, míg ez megtörtént, szükséges gazdasági viszonyainkat védelmeznünk és aszerint, amint azután a háznak és a törvényhozásnak határozata kiüt, a szerint fogja az maga után vonni a további intézkedéseket. És ha már időpontról beszélek, én t. ház azt hiszem, hogy három havi idő az a feletti itéiet hozatalára, hogy a kormánynak propositiói ugy, amint már hetek óta a ház előtt feküsznek, elfogadhatók-e vagy sem : minden parlamentalis praxis szerint elég. Hogy pedig akkor, midőn ezen kérdés eldöntésére három havi idő kéretik, a külfölddel való szerződések meghoszitására hat hóig terjedő időre kéretik a felhatalmazás, ebben én részemről semmi ellenmondást nem láthatok, mert mindnyájan igen jói méltóztatnak azt tudni, hogy akár sikerül —' unt nálam jobban senki sem óhajthat, — a külföldi államokkal szerződési viszonyba lépni; akár jöjjön az ország és a monarchia azon helyzetbe, hogy saját átalános tarifáját kellene megállapítania: mindenik esetben időre van szükség a külfölddel szemben még azután is. mikor a monarchia két állama egymással már tisztában van. S itt eltérek attól, a mit - - ha jól emlékezem — Ürményi Miksa t. barátom mondott, hogy a megforditott sorrendet tartaná helyesnek. Nekem nem most, de eleitől fogva ellenkező meggyőződésem volt, s ez irányban hivatkozni tudnék és tudok külföldi kormányok nyilatkozataira, a melyekkel alkudozások folytak a kereskedelmi terén, a midőn az egyik nehézséget azok létesítésében az képezte, hogy az hozatott fel, hogy hisz mi azt sem tudjuk, hogy az osztrák magyar monarchia vámterületére nézve köthetünk-e egyezséget vagy nem, pedig egészen másként fogunk szemben állni, ha ez iránt biztosak leszünk, mintha nem tudhatjuk, hogy csak az egyikre vagy a másikra nézve kiilönleg leszünk-e kénytelenek egyezkedni. De itt még egy másik szempontot is kénytelen vagyok jelezai, —• és ezen szempontban nem fekszik sem kisebbítés, sem sérelem semmi néven nevezendő külföldi hatalomra nézve, hanem ez a doiogt ermószeíóben fekszik — és ezen szempont az, hogy minden állam kereskedelmi viszonyainak rendezésénél óhajtja a maga részére a legelőnyösebb feltételeket megnyerni. S ha az alkudozások azután oly modorban folytattatnak, hogy ama velünk egyezkedő fél látja, hogy attól, — vajon mi tudunk-e vele szerződni, függ az, hogy az osztrákmagyar monarchia két állama egymással fentudja-e a közgazdászati kapcsolatot tartani: akkor bizonyára sokkal kevésbbé lesz hajlandó engedményeket tenni és érdekeinek jogosult előmozdítása czóljából ezen körülményt is saját előnyének elérésére valamennyi kifogja használni. Es én nekem határozott meggyőződésem, hogy ha egyszer a monarchia két állama között a kereskedelmi- és vámszövetség meg lesz kötve, sokkal hamarabb fogunk a külfölddel taiiffa szerződéseket köthetni, mint addig, míg egymás közt is ezen helyzet kétségbe van vonva, a mely kétséget minden más állam felfogja használni ellenünk és érdekeink ellen (Elénk helyeslés a középen.) Én tehát ezen szempontból a különbözetet a két idő között helyesnek tartom és kérem is a t. házat, hogy majd ha a törvényjavaslat általánosságban elfogadtatnék, ezen határidőket a részletekben is elfogadni méltóztassék. Különben ismételni kivánom, mit már beszédemben mondottam, hogy senki jobban, mint a kormány nem kívánja azt, hogy a külföldi államokkal fenálló szerződési viszonyunk meg ne szakadjon. A mi tőle függ: ez irányban mindent meg fog tenni ; de mégis kötelességének tartja már csak ezen czélból is, - - de egyébiránt még az államiság szempontjából is. — hogy ne ugy állítsuk magunkat a világ elébe, mint a kikre nézve az, hogy egymás közt ki tudunk-e egyezkedni, egy harmadik hatalom tetszésetői függ ; hanem midőn egyfelől mutatjuk a legnagyobb készséget minden külföldi hatalommal szerződési viszonyba lépni, akkor másfelől mutassuk, meg azt is, hogy ha ez nem sikerül: önmagunkban is egymás közt megegyoszui és megélni képesek vagyunk. Vádoltatott a kormány a késő beterjesz-