Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-297

84 297. országos ülés november S. 1877. elenyészszék; nem csalódom tehát, ha a valuta helyreállítására a legközelebbi 10 óv alatt valami nagy súlyt nem fektetek. Azon nehézségek tehát, amelyek a valuta helyreállításának lehetetlenségé­ből vagy nehézségeiből származnak: létezni fognak meggyőződésem szeriut 10 év múlva is. Vagy talán eddig már létező és az eddigi gazdálkodás mellett még ezután felhalmozódó ál­lamadósságaink kamatai kisebb-ek lesznek-e 10 év múlva ? vagy talán kereskedelmi mérlegünk ke­vósbbé lesz-e passiv 10 év múlva, különösen oly nemzetgazdasági politika mellett, midőn a jelen törvényjavaslatban van lefektetve'? vagy az Ausz­triához való viszonyainkból származó nehézségek kisebb akadályokat fognak-e képezni 10 év múlva? piano ilyen oompensationalis és recompensatio­nalis egyezmény után, melyben a különféle kér­dések, melyek együvé nem is tartoznak, mint például a bankügy és a többi kérdések, össze vannak egymással fűzve, bonyolítva és egymásnak compensátióját képezik? Nem t. Láz, ezek a nehézségek, ha csakugyan nehézségek ma, ha ezek miatt az önálló magyar jegybankot ma felállítani nem lehet, miután ezen nehézségek nagy része létezni fog 10 év múlva is: nehézséget fognak képezni akkor is, és a mi­gyar bank felállítása 10 év múlva is csak pium desiderium fog maradni. Nagyon kívánatos tehát, és arra kérem a t. kormányt és a kormánypárt t. szónokait, hogy ne ámítsák a nemzetet, ne ál­lítsanak előtérbe olyasmit, a miről 10 év múlva ismét azt kelljen elmondani, hogy az illusió ; ne keltsenek ma már fel hiu vágyakat, hogy majd 10 év múlva a tört remények felett keseregjünk. Elfogadom Ohorin és Liehtenstein képviselő társaim különvéleményét. (Elénk helyeslés hal­felöl.) Lichtenstein József: T. ház! Megvallom, miután a bankügyi vita ilyen hosszú időre elnyúlt gondolkodtam, vajon a bankügy jelen tárgyalá­sánál szólaljak-e fel, vagy pedig majd egy későbbi alkalommal. Mert, mint köztudomású dolog, ugy a két bankbizottság véleménye között, mint a bank­bizottság és a bank között, valamint a kormány ós a bank között oly lényeges eltérések vannak, miszerint kétségtelen, hogy a bankügy a t. ház fóruma előtt még egyszer, vagy talán még több­ször is meg fog jelenni. Miután azonban az általam és Ohorin t. kép­viselőtársam által beadott különvéleményre több oldalról történtek megjegyzések; miután vélemé­nyem szerint maga az előttünk fekvő törvényja­vaslat belszervezetérej nézve kellőképen megvitatva még nincs; élek a t. ház engedelmével, hogy né­melyeket e tekintetben elmondhassák. (Halljuk l) Megfogja nekem a t. ház azt is engedni, hogy legfőbbkép az igen t. előadó Wahrmann Mór kép­viselő ur érvelésével foglalkozom, minthogy a t. képviselő ur legerélyesebben támadta meg a kü­lönvéleményt. És én ígérem a t. képviselő urnák azon szemrehányása ellenében,hogy a különvélemény nem maradt elegendőleg tárgyilagos, hogy én a ma­gam részéről teljesen objectiv ós e törvényjavaslat keretén: belül maradok; Ígérem, hogy a theóriák magas mezejére nem fogok kitérni, hanem magát a dolog praeticumát fogom megbeszélni. {Halljuk! Halljuk!) Visszatérve Wahrmann Mór t. képviselő ur­nák múlt szombaton tartott nagyon szép és kitűnő beszédére, megvallom ezen beszéddel igen nehéz helyzetben érzem magamat. Igen nehéz helyzet­ben érzem magamat egyrészt azért, mert távol van tőlem feltenni, hogy azon gazdag eszmekör­rel, melylyel a t. képviselő ur oly otthonosan ren­delkezik, én sikerrel harczolhassak; de másrészt igen nehéz helyzetben érzem magam azért, mert bár végig hallottam a képviselő ur előadását, s azt el is olvastam, azonban, bocsánatot kérek őszinteségemért, rám azon benyomást tette ezen beszéd, hogy én nem vagyok tisztában az iránt, vajon azon beszéd tulajdonképen véd- vagy vád­beszéd volt-e? (Igaz! a baloldalon?) A t. képvi­selő ur sorra vette a beterjesztett banktörvényja­vaslat hiányait, s kimutatta, hogy most ugyan már a bankkérdós a vámszerződéstől el nem kü­löníthető, de jobb lett volna a bankügyet előbb külön megoldani, hogy akkor a bankkérdés meg­oldása is jobb lett volna, a mi javította volna a vámegyezségi alkudozásokat. A t. elóadó ur egyenesen a követett eljárást mondja okául annak, hogy a banktörvényjavasiat nem jó, a t. előadó ur kárhoztatja, hogy a bank­törvényjavaslat jobban nem deeentrálisált, a mi megtörténthetnék a bankügy ártalma nélkül. A t. előadó ur a dotatiót kevesli s a jegy-kibocsátás módjával nincs megelégedve. Tehát a legfőbb kérdésekkel nincs megelégedve. De mindezen hiányokat máskép gruppirozza, s azt mondja, hogy az adott viszonyok közt a törvény­javaslat mégis elfogadandó. Én azt hiszem, hogy a t. előadó ur tévedése abban van, hogy az egyes hiányokat külön-külön igen tetszetős alakban kidomborítja, azután az egyes hiányokra nézve külön-külön magát egyen­kint ismét megnyugtatja. De méltóztassék a hiá­nyokat a maguk egészében összegezni, méltóztas­sék összegezni azon horderőt, mely ezen hiányok egészében fekszik: akkor ki fog jönni azon summa, mely elegendő annak bebizonyítására, hogy ezen törvényjavaslat nem felel meg Magyarország ér­dekeinek. Es hogy ha nem sikerül az osztrák nemzeti bankkal az egyezkedés? Minek sikerültót őszintén 1 bevallom — magam is óhajtottam volna, — ter-

Next

/
Oldalképek
Tartalom