Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-297

82 297. országos ülés november 3. 1877. urak, mert a kishitűség és a nemzet-becsmérlés azon politikája, melyet a képviselő urak különféle ékes szónoklatokban hangoztatnak, még reá ragadhat a nemzet zömére is. És ha majd akkor, komoly időkben, a nemzet ujabb erőfeszítésére, ujabb áldozat készségére fognak hivatkozni, vigyázzanak, nehogy akkor a nemzet saját argumentatiójokkal találjon önöknek felelni. (Helyeslés balfelöl.) Azt kérdem, t. ház, hogy azon képviselő urak, kik még azt is hajlandók kótségbevonni, hogy Magyarország képes előtereinteni az önálló magyar jegybank felállításához szükséges összeget: előmozdítják-e a járadék-kötvények elhelyezését? mire a pénzügyminister urnák, de az országnak a 153 milliós kölcsön conversiója végett oly nagy szüksége van ? Azt kérdem, hogy közgazdasági és pénzügyi viszonyainknak azon úgynevezett őszinte ecsetelése, melyet Wahrmann és Falk képviselő uraktól hallottunk, és a melyet azután kötetlen prózában ismételt Prileszky képviselő ur is, (Derültség) biztatni fogják-e a külföldi tőkepénzeseket, hogy pénzüket magyar járadék-kötvényekben helyezzék el ? Én ezt alig hiszem, ós ha a pénzügyminister urnák, mitől isten mentsen meg, minden becsületes ós hazafias törekvése, a mely iránt teljes elismeréssel viseltetem magam is, hajótörést szenvedne, pl. a 153 milliós kölcsön conversiójánál a járadék-kötvények elhelyezése utján; ha majd más radicálasabb módokhoz kell nyúlnia azért, hogy az ország adott szavát beváltva adósságait törleszsze és e végett az ország nagyobb erőfeszítését kellene igénybe venni: azt kérdem, hogy az argumentatiónak azon módja, melyet önök használtak, képes-e az országban, a nemzetben az önbizalmat felkölteni, istápolni, gyarapítani és megtartani a nemzetet azon hitben és meggyőződésben, hogy ha majd kell, maga magán segítsen ? Az őszintéskedósnek, t. ház, még van egy másik oldala is. Azt kérdem, hogy a kiegyezési tárgyalások annyira előre haladtak-e már, hogy komoly aggodalmakra nincs ok? Nincsenek-e differencziák az osztrák és magyar kormányok, valamint az osztrák és magyar parlamenti tényezők felfogása közt ? Hisz ott vannak a differeneziák a szeszadónál, a restitutió fontos kérdésénél, a 80 milliós bankadósságnál, a financz-vámoknál, sőt még az autonóm vámtariffa kérdése sem tekinthető bevégzett ténynek. Azt kérdem, hogy ezen differeneziák kiegyenlítését előmozditja-e azon argumentatió ós eljárás, midőn a képviselő urak országvilág előtt kikiáltják tehetetlenségünket, és maguk bizonyítják be, hogy azon kard, melyet oly hatalmasan forgatott, mézeskalácsból való volt? (Helyeslés balfelöl.) És hogy ezen argumentum tul a Lajthán, Bécsben és a bécsi körökben minő hatást idézett elő, erre nézve igen sok szemelvényt idézhetnék a t. háznak, de csak egyet idézek a „Fremdenblatt"-ból, mely éppen a Wahrmann- és Falk-féle ennntiatiók hatása alatt keletkezett. Ezt írja: „Wenn der „Pester Lloyd" heute schreibt, Ungarn werde in der Restituti onsfrage nicht nachgeben, und wenn auch allé anderen Differenzen beseitigt wáren, diese aber nicht: so mögé man sich versichert haltén, dass der Ausgleich an dieser scheitern werde, so kaim man zu solcher Sprache voll kindischer Selbstüberhebung nur lácheln." íme t. ház, Önök a többség szónokai, akkor, mikor nemes hevökben és buzgalmokban Ohorin és Lichtenstein t. képviselőtársaim különvéleményének argumentumait akarták tönkresujtani, ugyanakkor önmagukat tették nevetségessé. (Felkiáltás balfelöl: ügy van \) Midőn azonban a képviselő urak oly kiváló buzgalommal igyekeztek kiábrándítani a nemzetet az önálló bank iránt táplált illusióiból, ugyanakkor ujabb vágyakat és ujabb reményeket keltenek a nemzetben valószínűleg azért, hogy 10 év múlva ismét legyen mit illusiónak nevezni. Azt mondják a képviselő urak, hogy hiszen a javaslat, mely előttünk fekszik, csak inodus vivendi, csak 10 évre szól, Magyarország rendelkezési jogát fentartja, a jog 10 év múlva visszaszáll, és a bajok 10 év alatt tán elháríthatok lesznek, akkor az önálló magyar jegybank, — melyet még mindig követendő iránynak tűznek ki, — könnyebben lesz létesíthető. Ugyanezen nézetnek adott kifejezést maga a ministerelnök ur is tegnapi felszólalásában, mely ugy látszik egy ujabb programm magvát képezni van hivatva, amelynek azonban én a magam részéről nem fogok többé felülni. (Derültség balfelöl.) Azt mondja a ministerelnök ur, hogy nincs abban ámítás, nincs szemfényvesztés, — abban t. i. — amit a bankügy rendezéséről mondott, bona íide mondtam, bona íide mondom: ha isten éltet és itt leszek, azok között leszek, akik ezen eszme megvalósítását megkísérlik", t. i. az önálló magyar jegybank megvalósítását fogja megkísérlem. Csak azzal nem vagyok tisztában, hogy mit érthet a ministerelnök ur, hogyha isten élteti és „itt lesz". Vajon hol? ott-e, a ministerelnöki székben, vagy ha itt lesz, az ellenzék padjain; mert ha itt lesz, akkor én is elhiszem, hogy az,önálló magyar bank létesítésére fog törekedni; (Atalános élénk derültség.) egyébiránt azt hiszem, hogyha ott lesz is a kormányszékben, törekedni fog az önálló magyar jegybank felállitására; de megfogja csinálni a közös bankot. (Élénk derültség balfelöl.) Azt mondotta a ministerelnök ur továbbá, hogy a most tárgyalás alatt levő javaslat, előkészíti, időt enged az önálló bank felállitására; te-