Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-296

296. országos ülés november 2. 1877. 61 Én ugy találom t. ház, hogy ezek egészen uj dolgok, melyek különös világításba helyezik azon közjogi felfogást, mely az igen t. kormánypártnál ez idő szerint uralkodik. Hogy ezek az 1861-iki eszméktől, az 1861-iki iskola tanaitól, melyek még 1867-ben is irányadók voltak: lényegesen eltérők, azt hiszem kétségtelen, ügy látom, hogy ezen uj eszmék a fusió meleg ágyában keltek ki. mintha azok által lettek volna importálva, kik a fusió alkalmával a deákpárthoz csatlakoztak; mert nem tudom, hogy azon igent, uraknak csakugyan egyénenként változtak-e valódi meggyőződésük, vagy pedig most is meg van régi meggyőződésük a szögre akasztva, és ezek a végett lettek csak alkalmazva valószínűleg, hogy takarójául szolgáljanak azon fokról-fokra való sülyedésnek, amelyet a t. kormány a kiegyezési alkudozások alkalmával követett"? Mindezekből t. ház, ránk nézve azon szomorú elégtétel következik, hogy nagyon is igazunk volt akkor, midőn azt mondottuk már 1867ben és azóta folytonosan, hogy a nemzet akkor, midőn a jogfeladások terére állott, oly lejtőre lépett, amelyen nincs megállapodás. Íme most látjuk, hogy Magyarország közjogáról való akkori nézetek ma lényegesen megváltoztak és ebből az uj felfogásból következik és ebben a felfogásban gyökerezik minden, ami most történik. [Élénk helyeslés a baloldalon.) Hogy nemcsak tényleg, de formailag is lényeges változás alá fog esni a 67-iki alap, ez, azt hiszem, igen könnyen bebizonyítható. Hogy tényleg látjuk már, az kétségtelen, mert az eddigiekből is látszik, hogy Magyarország közgazdasági helyzete lényegesen kedvezőtlenebbé vált az eddiginél. De nemcsak tényleg, hanem formailag is feladták 1867-ben még fennállott lényeges jogokat: még pedig tényleg fel van adva az 1867. XII. törvényczikk 63-ik §-a, a mely világosan elrendeli, mint már többször voltam bátor felhozni, amit oly nehezen akar megérteni a t. pónzügyminister ur, hogy ezen törvény szerint csak oly intézkedéseket szabad tenni a közvetett adókra nézve, amelyek kizárják annak lehetőségét, hogy egyik fél a másik fél jövedelmét megcsonkíthassa. S ez tényleg megtörtént akkor, mikor oly egyezséget proponálnak a közvetett adókra nézve, amelyből, hogy Magyarország jövedelmei lényegesen csonkittatnak, világosan kitűnik. De megsértetett ugyanezen törvénynek 68. §-a is, amely határozottan kimondja azt, hogy ha nem sikerül a két fél közt az egyezség, akkor Magyarország önálló intézkedési jogába lép. Hogy az egyezkedés nem sikerült, ezt bizonyítja az, hogy ez reánk nézve káros, s hogy egyáltalában nem felel meg a helyzet kivánalmainaK. De, hogy nem sikerült, ez abból is világosan látszik, hogy nem felel meg a 63. §. azon intézkedésének, a mely szerint csak ugy szabad intézkedni, hogy az ország jövedelmei meg ne csonkittassanak. A bank egyesség által pedig a kormány közös ügyet csinált oly ügyből, a mely, hogy közöslenne az 1867-iki törvényekben egyátalában nem mondatik, sőt e tekintetben Magyarországnak független joga világosan fentartatik. Hogy mi szükség volt arra, hogy a bankügyből a kormány közös ügyet csináljon : azt én belátni egyátalában nem tudom. Nagy előnyökéi az előttünk fekvő törvényjavaslatban én nem látok, de nem is állítja azt senki sem, tehát mi czélból szövetkezett, lépett érintkezésbe kormányunk az osztrák kormánnyal? Azt hitte-e, hogy az osztrák kormány jó szolgálatokat fog tenni az osztrák bank ellenében? Hát oly naiv — bocsánatot kérek e kifejezésért — a kormány, hogy nem tudta, hogy az osztrák kormány, a reichsrath, maguk azok á döntő körök és a bank, mind nem más mint egy érdekconsortium, a mely régi, hagyományos szokásánál fogva mindent elkövet ós kölcsönösen segiti egymást azon czélból, hogy Magyarországot kizsákmányolja. (Elénk helyeslés balfel Öl.) Ezen jó szolgálatok miként nyilvánultak ? ugy hogy az osztrák kormány megszerezte a banknak azt, hogy ingyen megkapja a törvényesitést Magyarország részéről 10 évre, megnyerte a bank részére azt, hogy Magyarország 10 évig az önálló bank felállítási jogáról lemond ; a maga részére illetőleg az osztrákok részére pedig egy kis sensal pénzül megszerezte Magyarországnak részvételét a nyolczvan millió adósságban. (Tetszés a szélső baloldalon.) De bátor vagyok azt is kérdezni, hogy egyáltalában mi szükség volt az osztrák bank privilégumának lejárta ötletéből most minden áron történni valami intézkedésnek a bankra nézve, ha már az önálló bankot a t. kormány felállítani képes nem volt ? Hát mi történt volna akkor, ha egyáltalában nem történt volna semmi intézkedés ? Hogy Ausztria bank nélkül nem maradt volna, a felett kételkedni nem lehet, de még abban sem, hogy ha nem avatkozott volna bele Magyarország, illetőleg a magyar kormány: akkor egyszerűen meghosszabitotta volna az osztrák bank privilégiuma és egyszerűen folytattatott volna az eddigi állapot. Mondom, ha már nem birt a magyar kormány odáig emelkedni, hogy az önálló magyar bank felállításához ragaszkodjék: sokkal jobb lett volna egyszrüen azt mondani, bogy ne csináljunk semmit, ha eddig tűrtük ezen törvénytelen állapotot, tűrjük még egy ideig, nem lett volna az országnak belőle semmi hátránya; mert hiszen tényleg nem lett volna egyéb, mint a mostani állapot folytatása, de nem lett volna a bank közös ügygyé, nem kellett volna 10 évre megfosztani Magyarországot attól, hogy az önálló bankot felállítsa. (Helyeslés a szélső baloldalon.)