Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-312
812. országos ülés Gulner Gyula: T. ház' En a szakaszt, ugy amint szerkesztve van, el nem fogadhatom, nem pedig azért, mert attól félek, hogyha bár nem minden egyes alkalmazás esetében, de igen gyakran fordulhatnak elő esetek, midőn ily visszaélés történik.' Mert a 47, §. annyira kategorikus imperativus, hogy attól tartók, hogy egyes intézeteknél az igazgató visszaélést követhet el, s a legcsekélyebb kihágás, vagy fegyelmi vétség esetében már azon mindenesetre súlyos visszatorlással sújthatja az illető fegyenczet, hogy visszaküldheti őt az illető börtönbe. Én azon indokokat, melyeket Irányi képvieselő ur felhozott arra nézve, hogy meg kell hagyni a jogot, hogy visszaküldhető legyen, azonban nem szükségképen visszaküldendő, teljesen helyeslem, de tovább megyek, és magam részéről ezt elégségesnek is tartom. mert határozottan azon meggyőződésben vagyok, hogy nem szükséges, annál kevésbé humánus, hogy igen csekély kihágás esetében magának az igazgatónak ne legyen joga azon kihágást egyszerű, talán nyilvánosan tartott megdorgálással megtorolni, hanem, hogy a törvény ezen szakasz szerint kötve legyen ahhoz', hogy tartozik visszaküldeni az illetőt börtönbe, azt hiszem, hogy ezt nem kötelezőleg, hanem esak permissive kell itt kimondani. A mi a második részét illeti a képviselő ur módositványának, nem tehetem magamévá különösen nem a kivihetőség és czélszerüség szempontjából. Azt hiszem t. ház, hogy a mit a t. képviselő ur indítványozni méltóztatik : sok esetben a dolognak ezélját koczkáztatná. Ha a fegyenez rögtön akkor, vagy legalább rövid idő alatt nem nyeri meg a visszatorlás!: méitóztassék nekem megengedni, hogy mind a rendre nézve, mind tanaira nézve a példaadás tekintetében a büntetés hatását elveszti. (Helyeslés.) De tovább megyek. Hiszen azok a letartóztatott, egyének, a kik ott vannak a közvetítő intézetben, még nem tökéletesen oly egyének, kik a társadalomnak szabadon és minden kétely nélkül visszaadhatok legyenek. Azoknak kell. hogy bizonyos tartózkodó viszonyban álljanak azon igazgatóval, a ki adandó alkalommal, adandó esetben büntetéssel sújthatja őket, ha oly fegyelmi kihágást követtek el, t. i. oly büntetéssel, hogy viszsz n küldhesse a börtönbe. Már most ha a felügyelő bizottság a 46. §. szerint nem olyan, hogy az pl. egy hét alatt, vagy egy hónap alatt összehívható legyen : én nem tartom a többi fegyenczekre nézve, különösen nem tartom ezélszerünek azt, hogy az illető egyén, ,a ki fegyelmi vétséget követett el, ne lehessen megtorolható a visszaküldéssel legalább egy pár hétre, hanem hogy addig mindig ott legyen a közvetítő intézetben s ne érje el a súlyosbítás november 26.1877. 34.9 rögtön akkor, midőn az illető fegyelmi vétséget követte el. En tehát t. ház a §-i, mert merevnek tartom, nem fogadhatom el az előterjesztett szerkezetben : de nem merek addig menni, czelszerüségi szempontból, a amennyire ment t. képviselőtársam Irányi. Azért a következő módosítást vagyok bátor a t. háznak ajánlani. E helyett „visszaküldetni" tétessék „visszaküldhető". Csemegi Károly: T. ház! Elfogadom a beterjesztett módosítási, Orbán Balázs jegyző (olvassa Gtdner Gyula rnódositványát.) Elnök : Legelőször felteszem a kérdést: elfogadja a t. ház a 47. §-t a bizottság szövegezése szerint V (Nem fogadjuk el!) Nem fogadtatik el. Most Gulner Gyula képviselő ur rnódositványát kell szavazásra feltennem, mint a szöveghez legközelebb állót s kérdem a t. házat, méltóztatik-e azt elfogadni? (Igen] Nemi) A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Felkiáltások : Ellenpróbát kérünk \) Méltóztassanak azok felállani. kik nem fogadják el. (Megtörténik.) A többség, Gulner Gyula módositványával a szakaszt elfogadja, s igy Irányi Dániel módositványa mellőzve van. Beőthy Algernon jegyző (olvassa a 48. %-t) Molnár Aladár: T. ház ! Csupán egy oly kifejezés megváltoztatására vagyok bátor felkérni a t. házat, mely e szakasztól kezdve gyakran előfordul a javaslatban, ós melynek meggyőződésem szerint a magyar nyelv természeténél fogva egészen ellenkező értelme van. mint a mi itt vele mondatni szándékoltatik. Ez a kifejezés „szabadságbüntetés". A magyarban fegyházbüntetés alatt a/t értjük, hogy valaki fegyházzal büntettetik, bot büntetés alatt, hogy bottal, és igy „szabadságbüntetés" alatt, hogy szabadsággal büntettetik: ezt pedig nem akarja a javaslat mondani. Azért kérném, méltóztassék e szót ugy e szakaszban, mint másutt e javaslatban mindenütt kihagyni, és azon kifejezést használni az illető szakaszokban, mely azt leginkább kifejezi. Azért, mert a németben „Freiheitsstrafe" alkalmazható mindezen szakaszokban: nem következik, hogy ugyanezen gondolatot a magyarban egy szóval kelljen kifejezni, mert lehet ezt mással is tenni. (Halljuk a positiv javaslatot.) E szakasznál például tökéletesen helyettesíthető e szóval „fogságbüntotés," mert ennek vannak különböző nemei, mint a börtön és fegyház. Meglehet másutt máskép lehet kifejezni. A németben a Freiheitsstrafe alkalmazható, a magyarban ellenben a szabadságbüntetés nem. Bátor vagyok ennélfogva a t. házat kérni. hogy a 48. §-ban e kifejezés helyett „szabadságbüntetésre" tétessék „fogságbüntetésre,"
