Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-312

312. országos ülés noYemfier 26. 1877. 043 vósbé sem volt szándékom azzal valakit sérteni. De ha valaki engem helyre akar igazítani, és azt állítja, hogy helytelenül mondottam Cicerót, és hogy Gajus annak szerzője: akkor bocsánatot kérek, én emlékezetből mondtam, és emlékezetből tévedtem; de ha valakinek három napja van megnézni, hogy hol van a forrás, nézze meg jól, a forrás Ulpián. (Derültség.) Elnök: Fel fognak olvastatni a módositványok. Gulner Gyula jegyző (olvassa Helfy és Simonfay módositváayait.j Elnök : Simonffay képviselő ur móciositványa a. 22—26. §§-ra vonatkozik. Ezt később fogom szavazásra kitűzni. Helfy képviselő ur móciositványa a- 22. %-r'd vonatkozik. Kérem a t. házat, méltóztassanak felállani azok, kik a 22. §-t Helfy képviselő ur módositványa ellenében elfogadják. (Megtörténik.) A ház elfogadta, ós így Helfy Ignácz képviselő ur indítványa mellőztetik. Ezek folytán kérdeni a t. házat, hogy miután Helfy képviselő ur indítványa, mely a többi szakaszok megváltoztatását is kívánta, mellőztetett: méltóztatnak-e a 23., 24. és 25. §§-at is elfogadni. (Elfogadjuk!) Azt hiszem, hogy ezek is elfogadtatnak. Következik most azon szakasz, melyet Simonfay képviselő ur indítványozott Gulner Gyula jegyző (olvassa.) Elnök : Elfogadja-e a t. ház ezen szakaszt, mint uj szakaszt"? (Nem!) Simonffay képviselő ur módositványa nem fogadtatik el. Következik a 26. szakasz. Molnár Aladár jegyző (olvassa a 26. §-t.) í Zay .Adolf: T. ház! E szakasznak clisposi- I tióját tökéletesen helyeslem, csak azt gondolom, j hogy nincs itt az illő helye, ikz előbbi §§-ok, mint j méltóztatnak tudni, a szabadságbüntetésekről szólnak, az ezután következők szintén ezekről szólnak, közbe van tűzve azonban két szakasz, a melyek egyike talán el fog esni a később teendő indítványom következtében, tehát csak állana egy §, mely pénzbüntetésről szól; azután ismét oly §§-ok jönnek, a melyek csakis szabadságbüntetésről szólnak egészen az 53. §-ig, amely a pénzbüntetéseket veszi fel. Annálfogva bátor vagyok indítványozni, hogy ezen 26. §. az 53. §. első bekezdéseként tétessék. Gulner Gyula jegyző (olvassa Zay Adolf indítványát : A 23. §. itt kihagyandó, és az 53. §. első bekezdéseként átteendö, a mihez képest a §§-ofc sorszámai is változtassanak meg.) Pauler Tivadar előadó: T, ház! Ezen indítvány nem vonatkozik a dolog érdemére, hanem ismét egy szakasz áthelyezésére ; de az én felfogásom szerint nem épen kellőleg indokolva. Miért? Mert itt először a büntetés nemek soroltatnak elő, azután a büntetések maximuma és minimuma, azután következik a büntetések végrehajtása iránti intézkedések sorozata. Midőn tehát a fegyház-, börtön-, államfogház-, fogház-büntetések maximuma és minimuma megállapíttatik : helyén van, hogy megállapittassék a pénzbüntetések maximuma és minimuma is, ós miután ez megtörtént, akkor menjünk át a büntetéseknek mikénti alkalmazására. A törvény szerkezetének ez a logikája. Azt hiszem, hogy nem javulna a szerkezet ezen. módosítás által, sőt talán a logika azt a sorrendet követeli, a mely itt van ; de ha valamivel javulna is a szerkezet, a mit el nem ismerek, az ily áthelyezés megnehezítené, zavarná a törvény szerkezetét. Részemről nem tartom czelszerünek ez indítványt, s azért kérem a t. házat, ne méltóz| tassék ezen indítványt elfogadni. Simonyi Ernő: T. ház! Azon jogismeretből, melyre a természet minden állatot megtanított, indulva ki. azon szerény következtetést, vagyok bátor levonni, hogy a büntető törvénykönyv és átalában a törvényeknek mi módoni alkotása, nemcsak az ügyvédeket érdekli, hanem érdekel más embereket is, és azért, hogy ha nemcsak az ügyvédek szólnak hozzá, hanem mások is: talán megfogják engedni az ügyvéd urak, hogy azon érdeknél fogva, mely bizonyos tekintetben minket is illet, mi is hozzá szóihassunk, a magunk, — az állatnak a természet által megadott — tudományával. Én ezen §-ra bátor volnék a t. ház ügyeiméi: felhívni, hogy itt a pénzbüntetésnél, mely a büntetések legenyhébb nemét foglalja magában, nem a minimum, hanem a maximum van óriási menynyiségben megszabva. Azt mondják, hogy nagy tisztelettel viseltetvén a bíró iránt, korlátozni kell őt mindenben; ős itt oly határtalan mórtékben engedünk neki választást, hogy ez által a szegény embert agyon sújthatja, midőn a bírónak jogában áll egy forinttól 4 ezer forintig szabni meg a pénzbüntetést. Nálunknál valamivel gazdagabb országban, Angolországban a pénzbüntetés legnagyobb menynyisége, amit a bíró kiszabhat mint büntetést, 50 forint, 5 font sterling. Megvallom, mikor visszajöttem Magyarországba, az volt az első, ami rám a legnagyobb benyomást gyakorolta, mikor láttam, hogy a városi kapitány százforintokban két-három, négy, ötszáz forintban bírságolja az embereket. Hiszen minden ember nem képes ezt megfizetni. A büntetés ezen nemének nem szabad olyannak lennie, hogy agyonsújtsa az embert. Ha százakra, vagy — mint itt van — ezerekre szabhatja ki a büntetést a bíró : akkor tényleg nem pénzbüntetést,