Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-310

310 országos Ülés november 23. 1877. 299 tüzetesen és kimeritőleg szólani. Méltóztassék azonban megengedni, hogy néhány megjegyzést tegyek és indokoljam azon eljárásomat, hogy Komjáthy tiszt, barátom által benyújtott határozati javaslatot aláirtam és elfogadtam, ennélfogva én ezen törvénykönyvnek tárgyalását most a napirendről levétetni kívánom. A mi illeti azt, hogy a codificatió jó, azt ugyhiszem tagadni senki nem fogja, eddigelé nem hallottam egyfelül sem senkit, ki azt tagadta volna,, hogy a codificatió jó. Hanem az én felfogásom a codifíeatióról nem az, hogy előveszünk egy rakás külföldi codexet és azokból csinálunk egy törvényt és azt Magyarországra alkalmazzuk. Azt már Montesquieu megmondta, hogy nincs nehezebb dolog mint egy törvényt, mely egy országban készült, egy más országra alkalmazni. Én tehát a codificatió szükségét, annak jóvoltát elismerem, de azt kívánom, hogy ezen codex, ^melyet mi tárgyalunk, magyar codex legyen. Átalánosságban azon hirt terjesztették el különösen az ujabbkori culturállam juristái, hogy Magyarországnak nincs büntetőtörvénye. Ez nem igaz ; — van, hanem nincsen qimUücÁh'ii.^Felkiáltások: Ugy vart: Ugy van:) Ez más országban is ugy van, mint például Angolországban, hogy nincsen sem büntető, sem polgárjogi codificált törvény. Azért nem mondhatni, hogy nincsen törvény. Egy országnak, mely nyolcz századon keresztül administrálja a büntető igazságszolgáltatást, hogy annak ne legyen törvénye, az nevetséges állítás. Van Magyarországnak törvénye, csakhogy nincs codiíicálva. Én nem mondom, hogy azon törvénye Magyarországnak, mely van, jó törvény. De hát épen abban áll a codificatió, hogy gyűjtsük össze ezt az anyagot és vizsgáljuk meg : mi illik a jelen kor igényei, körülményeihez és azokból csináljunk aztán codexet. Hanem ne vegyük elő egy, vagy más ország, Németország vagy Schweitz-cantoni codexeket, oly czélból, hogy azokból csináljunk össze egyikből is, másikból is törvénykönyvet, ugy hogy aztán ide dobják: nesze nektek magyar törvény. Ez lehet minden, de nem magyar. A múltkor, midőn ezen törvényjavaslatnak napirendre való tűzéséről volt szó, nem tudom, ki volt az, aki azt modta, hogy ily codex éknél mindig egyes szaktudósok után kell indulni. Ezt elfogadom a codexnek kidolgozásánál, amely alapul szolgálhat azután a tárgyalásnak. Ez máskép nem is lehet. Egy codexet egész bizottság nem dolgozhatik ki, az a bizottság legfölebb egyet bizhat meg, hogy az dolgozza ki azon elvek szerint, melyek talán a bizottságban előlegesen megbeszéltettek. Hanem azt hiszem, azt nem fogja senki kétségbe vonni, hogy ha mi egyes szaktudósok után indulunk: szükséges, hogy azon szaktudós jelét adta legyen, hogy tud valamit alkotni, ami életrevaló, jó, hasznos. Méltóztassék visszapillantani azon néhány évre, mióta Magyarország alkotmányát ugy ahogy visszaállította. A legtöbb törvény, mely a törvénykönyvben van, vonatkozik adókra, utána jön mindjárt az igazságszolgáltatás. Az igazságszolgáltatási reform keresztül vitetett egész terjedelmében. Vájjon mi köszönet van benne. Vajon nem átalános-e az országban a panasz, hogy mindennél rosszabb az igazságszolgáltatás. A t. államtitkár ur talán nem tudja, — s elég nagy hiba, ha nem tudja, — biztosítom arról, hogy az országban nincs ember, ki ez iránt nem panaszkodnék, (Csemegi államtitkár tagadólag int). Kérdezze meg azokat, kik legjobb barátjai, ha nem is itt iryilvánosan, de négy szemközt meg fogják neki mondani, hogy ez igy van. Az országban minden ember panaszkodik az igazságszolgáltatás felett. És vajon nem-e az igazságügyi reformok azok. melyek leginkább tényezők voltak arra, hogy államháztartásunkban a bevételek és kiadások egyensúlya megzavarodó! Már ilyen előzmények után s mikor ugyanazon szellem volt az, amely azon törvényeket diktálta, ugyanazon szellemben készült most is ezen codex: a priori bizony nincs oly argumentum, amely engem arra bírhatna, hogy ezen auctoritást elismerjem s hódoljak neki anélkül, hogy közelebbről vizsgáljam. mit akart mondani ós mit mond. Ott van a bíróságok rendezéséről szóló törvény. Ez három külön törvénybe foglaltatott, de nem egyszerre terjesztetett be, hanem egyenkint. Eleget mondottuk mi akkor hogy adják ide az egészet, hadd lássuk, hadd eombiuáljuk, hogyan fog egyik a másikhoz illeni; nem adták ide. Most is ép ugy cselekesznek. Miért nem adják hát ide a büntető eljárásról szóló törvényjavaslatot ? Vagy készen van az, vagy nincs; ha nincs készen, és még önök sincsenek magukkal tisztában, akkor kár volt e törvénykönyvet megalkotni, mert ez a nélkül lélektelen test. Ha pedig készen vau, — amint az államtitkár ur igen-t int — miért nem terjesztik azt elő? titok az? Ha törvénynyé akarják emelni, előbb-utóbb be kell terjeszteni. Mi tehát oka annak, hogy nem most terjesztik elő? Mert attól félnek, hogy még legjobb barátjaik is elrémülnének, ha látnák, mi a végezel; mert nem hiszik, hogy a ház többsége elfogadná ezt a törvényt : ha látná, mi a tulajdonképi törekvés; hanem darabonként terjesztik be, és igy okoskodnak, ha az elsőt elfogadják, akkor a másodikat is el kell fogadni, mert egyik kiegészíti a másikat és igy lassanként be akarják vonni a házat, amint bevonták a bírói szervezetbe, (ügy van! a szélső baloldalon). T. ház! Én egy pár megjegyzést mégis bátor leszek tenni azon igen hiányos jegyzetek után.