Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-309

S©9. országos ülés november 32.1H77 279 javaslat fekszik, nem tarthatom még a hármas felosztás hivei részéről sem mdokolhatóriak. Ki a hármas felosztást fogadja el, annak ismernie kell, mily cselekmények tartoznak egyik vagy másik fokozatba. Elismerem ugyan annak helyességét, hogy az áthágásokról külön törvény intézkedjék, már azért is, mert a büntettek ós vétségekről szóló törvény átalános részei azokra nem alkalmazhatók; de ez csak azt teszi szükségessé, hogy külön legyenek tárgyalva ; de nem azt, hogy annak tervezetét már a büntettek és vétségekről szóló törvény tárgyalásánál ne ismerjük. Ha tehát benyújtandó határozati javaslatom elfogadtatnék, elvárom az igazságügyi minister úrtól, hogy az az anyagi törvény tárgyalását az egész anyag előterjesztésével megkönnyitni fogja. Nem hallgathatom el azt a helytelen eljárást, hogy az igazságügyi minister nr még ezen törvényjavaslat beterjesztése előtt nem gondolkozott arról, hogy Horvát-Szlavón országgal az államegységből kifolyólag előreláthatólag felmerülendő kérdések tisztázva legyenek, és megvallom, hogy ezen eljárás helytelen következményeit az igazságügyi bizottság határozati javaslatának elfogadása s keresztülvitele sem vonhatja le : mert azután is megtörténhető az, hogy Horvát-Szlavon országban, tehát az egységes magyar állam területén ezen javaslat 2. részében foglalt államelleni bűntetteket ugy Horvát-Szlavonországi, mint bármely külföldi elkövetheti anélkül, hogy azt mi ezen javaslat szerint megbüntetni jogosultak volnánk: mert arról ugyan van intézkedve, hogy ha ezen büntettek külföldön követtetnek el, ezen törvény szerint büntetendők ; ugy de Horvát-Szlavon ország nem küllőid, s a javaslat még is kimondja, hogy ezen törvénykönyv hatálya Horvát-Szlavon ország területére ki nem terjed. Igaz ugyan, hogy az igazságügyi bizottsághatározati javaslatának elfogadása azt fogja eredményezni, hogy Horvát-Szlavon országban ugyanoly törvények lépnek életbe; de mert az eljárás és ítélet hozatala nem lesz a rni kezünkben, a múlt és jelen tapasztalataiból indulva, félek, hogy az állam elleni üzelmeknek Horvát-Szlavon országban nagy tere leend. (Igaz! a szélsőbalon.) Még sajátságosabban vagyunk az osztrák állammal szemben, melyet a javaslat hol belföldnek, hol külföldnek tekint ; már pedig az osztrák állam velünk szemben, csakis külföld lehet: mert a magyar állam Ausztriával sohasem egyesült, abba bele nem olvadt, annak kiegészítő része nem lett, csakis mint önálló állam, Ausztriával, mint önálló állammal bizonyos közösöknek elkeresztelt ügyek mikénti elintézésére kötött egyezményt. Most áttérek az átalános rész harmadik fejezetére. Mielőtt ezen fejezetben foglaltak egy némelyikére megtenném észrevételeimet, anélkül, hogy az itt elfogadott börtönrendszer bírálatába bocsátkoznám : nem mulaszthatom el megjegyezni, hogy nem helyeselhetem, hogy a vizsgálat alatt levő, vagy elitélt foglyokkal! bánásmód, s az ezek feletti fegyelmi hatalom ki általi és mikénti gyakorlása körvonalozva nincs; mert ha el ismerem is azt, hogy a végrehajtás körébe tartozó minden intézkedés felvétele a büntető törvényben felesleges : azt kimondom, hogy ezekben az eljárást egyes, s talán érdekeit felekre bizni nem óhajtanám. A büntetés nemei közé felvette a javaslat a halálbüntetést, Ismerjük a büntető irodalom kiterjedtségét, s tudjuk azt, hogy annak egy tekintélyes részét a halálbüntetés jogossága vagy jogtalansága, szüksége vagy szükségtelensége feletti érvelések képezik. Ismerős ez érvek mindegyike a í. ház tagjai előtt, s valóban meddőnek tartanám e részben vitát provocálni. ha arra mintegy kényszerítve nem volnék : mert jól tudom, hogy az általam kiszemelendő egy néhány érv, ugy sem lesz képes az ellenérvek "által teremtett meggyőződósét egyeseknek lerontani. Én magam részéről a halálbüntetést sem jogosnak sem szükségesnek nem tartom, s azért azt a büntetés nemei közül kihagyatni óhajtom. Meg is elégedném ennek egyszerű kinyilatkoztatásával, ha nem félnék attól, hogy ezen egyszerű kinyilatkoztatásomból a halálbüntetés pártolói e házban azt következtethetnék, hogy magam sem hiszek az érvek helyességében s azt elhallgatni azért akarom, s ha nem tartanék attól, hogy e házon kivid a halálbüntetés ellenzői, ha az esetleg megtartatnék, azon hitben lehetnének, hogy annak eltörlését komolyan senki sem óhajtotta. Ebből kifolyólag engedjen meg a tiszt, ház, hogy a véleményem melletti érvek tárlatából néhányat kiszemléljek és azt előadni bátorkodjam. Megtartandó-e a halálbüntetés vagy nem'? azt két oldalról kell megbírálni; megbírálni először általános, másodszor speciális magyar szempontból, mert lehet, hogy mi általánosságban nem helyeselhető, az a mi viszonyainknál fogva szükségesség és igy viszont. Általánosságban elkárhoztatom a halálbüntetést, mert az ellenkezik mind azon feltételekkel, melyek a büntetés helyességének közös ismérvei; mert van-e valaki a házban, ki a halálbüntetésről beigazolni képes volna, hogy az megbecsülhető, helyrehozható, példás, javító és népszerű; azt pedig mindanyian elismerjük, hogy egy ozélszerü büntetési nemnek ezen feltételekkel bírni kell. Elismerem ugyan, hogy azon büntetési nemek közül, melyeket én is elfogadhatónak tartok, vannak olyanok, melyek ezen feltételek közül neme-