Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-294
294. országim Illés október 80. 187*. 19 birodalom mindkét részében nekünk is igen sok előnyt nyujtand; de ezen előnyök még sem oly nagyok, hogy azoknak kereskedelmünk s iparunk jogosult követeléseit és legfontosabb érdekeit áldozatul hozhatnék, és ha az o. n. bank a Magyarország részéről felállítandó s valóban nem túlságos követeléseket nem akarná vagy nem tudná elfogadni : akkor pillanatig sem szabad visszariadnunk önálló nemzeti bauk felállításától sem, (Élénk tetszés a baloldalon) a mi oly rendszabály, mely-e tekintetben nem táplálunk semmi csalódást, főleg az átmeneti korszakban minden esetre nagy áldozatokkal terhelne bennünket, de oly áldozatokkal, melyek nem igen hosszú idő múlva a magyar bankügynek teljes szabadsága és függetlensége, valamint a magyar kereskedelem s ipar felvirágzása által bőségesen pótolhatnának. Mi sem mondunk egyebet; mivel két évi alkudozások ilyetén keserves eredménye minket arról győzött meg, hogy ha a ezélt a nemzeti bankkal el nem érhetjük: még áldozatok árán is pillanatig sem szabad visszariadnunk egy önálló magyar bank felállításától! Az igaz, ha az ember azon rémképet szemléli, melyet a bizottsági jelentésben az önálló jegybank kapujára az igen tisztelt bizottsági előadó ur mesteri kézzel grau in grau festett, hajlandó az ember a legrosszabbat is kibékülni, semhogy átlépje az önálló banknak „lasciate ogni speranza" feliratú küszöbét. Csakhogy szerencsére ez a kapu nem gránit kőből, hanem kártyából épült, és annak a tervét, mint ezt Helfy képviselőtársunk már kimutatta, már régen elkészítette Lukam ur. Hogy az osztrák-magyar bank geniális főtitkára meg van-e elégedve tervrajza kivitelével? nem tudom, de hogy azon nagy hatalom, mely az osztrákmagyar bank érdekeit és czólzatait képviseli, a N. fr. Presse igen meg van elégedve: erről a múlt hó 26-iki szám tesz tanúságot, a hol bizony én részemről keserű érzettel olvastam a többek közt ezt: (Halljuk!) „Der Abgeordnete Wahrman hatte die Aufgabe, Illusionen zu zerstören, welche wir seit Jahren mit dem Aufgebote aller Kráfte bekámpft habén, und es ist eine eigenthümliche Wendung der Dinge, dass heute der Berichterstatter des ungarischen Baokausschusses Seite an Seite mit uns kámpft, um darzuthun, dass itn Augenblicke die Errichtung der selbststándigen ungarischen Bank eine Unmöglichkeit sei" sat. Tehát a bécsi bankkörökre nézve ez valósággal : Welche Wendung durch Grottes Fügung! (Elénk derültség a, baloldalon.) Csakhogy: Bange machen gilt nicht, igen t. előadó ur! a disagiótól és annak rémes következményeitől való felelem nem a higgadtan latolgató ész, hanem mint minden félelemé, az érzés dolga, az érzések felett pedig legnehezebb a szakszerű vitatkozás. Higyje meg az igen t. képviselő ur, én is ismerem és csak ugy mint ő, a gyakorlati életből az üzletvilág hangulatát, és azon hajlamát, legfontosabb és legjogosabb hiteligényeiről is inkább lemondani, mintsem hogy csak [pénzügyi és gazdasági rázkódtatások árán érhesse csak el azoknak teljes kielégítését. Ámde az elvtársaim által benyújtott különvéleményben, valamint Chorin t. képviselőtársam mai beszédében is már kellőleg megczáfoltattak azon hypothesisek, melyek a kényszei'forgalmu önálló bank felállítását a legnagyobb pénzügyi és gazdasági katastrophaként tüntetik fel. A két bank jegyei közt keletkezhető értékkülönbség oly théma, mely fölött az érvek ós ellenérvek egész tárháza áll mindenkinek rendelkezésére, aszerint, amint hitelügyi önállóságunk ellen vagy mellett akar akár bevallott vagy be nem vallott politikai okokból, akár pedig tisztán pénzügyi ós gazdasági szempontokból lándzsát törni. Oly tekintélyek, kik e házban bizonyára elsőrendűiknek ismertetnek el, nem osztoznak a disagiótól való félelemben vagy legalábbis a kétféle parancsolt értékű bankjegyforgalom következtében szerintem is beadható bajokat távolról sem tekintik oly súlyosaknak, mint a törvényjavaslat által állandósítandó hitelügyi állapotokat. Wahrmann t. képviselő ur, mint tagja az 1870-iki bankbizottmánynak, maga sem osztozott e félelmekben, midőn aláirta c bizottmány jelentésének azon részét, melyben kiinondatik a kónyszerforgahni önálló bank létesitósére nézve, hogy: „a mi nemzetgazdasági tekintetben kifogás alá eshetik, szükséges, sőt hasznos lehet mint a helyzet kényszerűsége által parane-olt védelmi eszköz a nemzet anyagi érdekeinek megóvása végett." Én részemről ily gyakorlati jelentőségű kérdéseknél sokkal inkább szeretok hazai szaktekintélyekre hivatkozni, mint oly külföldi tekintélyekre, mint kikre Palk képviselőtársunk tegnap előszeretettel hivatkozott. Felemiitette már Ohorin t, barátom tegnap, hogy nem lehet e kérdést behatóbban tárgyalni, mint az az 1872-iki bankvita alkalmával e házban történt, s engedje meg Wahrmann t. képviselő ur, hogy az általa oly rémségesnek feltüntetett disagióra nézve mindenekelőtt egy bizonyára mindenki által e házban elismert pénzügyi szaktekintélyre a jelenlegi mélyen tisztelt házelnök úrra hivatkozzam, ki akkor nemcsak az érez fedezettel, hanem még az általa megpendített államjegy fedezettel biró önálló magyar bank jegyeinek disagióját is a legnyomósabb érvek egész sorával valódi értékére redukálta. Beérem a diarium illető lapjaira való egyszerű utalással, s csakis azon általam és elvtársaim által is teljesen elfogadott véleményét idézem, (Halljukl Hulljuk!) mely igy olvasható a 180. lapon: miután az államjegyek addig, inig a bankjegyek kényszerforgalommal birnak (és minden ideiglenes intézkedés 3*
