Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-307

307. országos Illés november 15. 1877. 239 szem, az eredmény csak az volna, hogy sem az -egyik, sem a másik léi nem terheltetnék kamattal. Ily nagy mennyiségű papírpénz kibocsájtása azonban lehetetlen ; de miután itt lehetséges a pa­pírpénz kibocsájtása, s meg vau engedve ugy az egyik, mint a másik államnak, hogy kevesbíthesse az adósság terhét quota arányban az által, hogy törleszti vagy convertálja az adósságot: azt hiszem, hogy az ily módon csökkenő adósság Magyaror­szágot ép ugy illeti, mint az osztrák tartományo­kat ; és ha mulasztás történt e részben: ugy hiszem, hogy ez az volt, hogy midőn a sóbánya-utalvá­nyok körülbelül 60 millióig csökkentettek, mert már ugy is állottunk, hogy csak 34. miliő sóbá­nya-utalvány volt forgalomban, s 60 s egynehány millió helyett, államjegy volt kibocsájtva: akkor a megtakarított kamat nem egyedül Ausztriának es­hetik javára, hanem kell. hogy Magyarországnak is javára essék, annyival is inkább, mert; ezen czikk 15. §-ában egyenesen meg van mondva, hogy e sóbánya-utalványokat illető kamat és tör­lesztés Magyarországva nézve az 1. és 2. §-ban már beníbglaltatik. Én azt hiszem, t. ház, hogy miután e kérdés előkerült, a magyar törvényhozásnak világos és indokolt kijelentést kell tennie arra nézve, hogy Magyarország repudeál maga részéről minden ter­het, mely ez utón rá háramolhatnék, ez pedig azt hiszem, hogy jobban ki nem fejezheti ezt, mintha utasítja a ministeriumot arra, hogy az 1867. évi 15. t.-cz. 5. és ö. §-ai alapján, követelje az osz­trák" kormánytól azt, hogy a sálinak által csökkent kiadásokban Magyarország azon arányokban ré­szesittessék, amely arányban hozzájárul ezen só­bánya kamatainak, de nemcsak ennek, hanem még a tőkének törlesztéséhez is, amint ez az 1867. évi 15. t.-cz.-ben világosan ki van mondva. Ha ezt megtesszük, akkor ugy hiszem meg fogunk mene­külni azon kellemetlenségtől, hoarv nem sokára e»'v uj. a 80 milliós kölcsönhöz hasonló kérdés előtt álljunk, midőn azt hisszük, hogy már mindent megtettünk, mit Ausztria irányában nem jogi szem­pontból, hanem méltányossági szempontból is ezen tekintetben megtenni lehet. Miután tehát látjuk, hogy legalább a tulfélen még nem elégesznek meg azon áldozatokkal, melyeket Magyarország eddig hozott: nekünk el kell követni mindent arra nézve, hogy egyfelől államunkat felesleges költséggel ne terheljük, másfelől, hogy jogainknak semmi tekin­tetben ne praejudieáltassék ; azért azt hiszem, hogy legjobb volna, ha a t. ház utasítaná a ministeriu­mot arra, hogy ezen sóbánya-papiroknak állam­jegyekkel való kicserélése esetében azon arány­ban, a melyben Magyarország a quotához hozzájá­rul, mondom azon arányban követelje vissza a Magyarországot illető részt. Elnök : Szólásra senki feljegyezve nem lévén, az előadót illeti még a zárszó. (Halljuk! Eláll! Eláll! Zaj.) Ordódy Pál előadó: T. ház ! Én a szótói elállók. Elnök: Felteszem tehát a kérdést, és kér­dem a t. háztól, hogy méltóztatik-e a pénzügyi bizottságnak a „függő államadósságok ellenőrzé­sére kiküldött országos bizottság jelentése" tár­gyában benyújtott javaslatát elfogadni? [Elfogad­juk\) Akik elfogadják, azokat kérem, hogy méltóz­tassanak felállani. (Megtörténik.) A t. ház a javas­latot elfogadja, amit határozatképen kimondok. Mielőtt a mai napon megejtendő választásra átmennék, kötelességem a t. háznak bejelenteni, hogy csak két tárgy van már, mely a házban köz­vetlenül tárgyalható. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az áliandó pénzügyi bizottság jelentése a határőr­vidék területén építendő vasutakról. Ezt azonban mindjárt most kitűzni nem tartanám helyesnek, hanem jobbnak tartanám, hogy egy előbb kitű­zendő napon vétessék fel, hogy a horvátországi képviselők, kiket ezen törvényjavaslat közelebbről érdekel, a tárgyalásnál szintén jelen lehessenek. Annálfogva azt vagyok bátor javasolni, hogy ezen a horvátországi vasutak kiépítéséről szóló tör­vényjavaslat f. hó 22-én, vagyis a jövő héten szerdán vétessék tárgyalás alá. (Helyeslés.) Azután nincsen más tárgy, melyet a t. ház elé terjeszt­hetnék, mint az állandó_ igazságügyi bizottságnak jelentése a magyar büntető-törvénykönyv iránt. (Élértk helyeslés.) Zsedényi Ede: T. ház ! Távol legyen tőlem, hogy a büntető-törvénykönyv tárgyalásának sür­gősségét, annak szükségét kétségbe vonjam, de épen azért, mivel ezen törvényjavaslat nagy fon­tosságáról meg vagyok győződve, tartózkodás nél­kül megvallom, hogy én ezen büntető törvény­könyvtől a civilisatió áldását nem várhatom., ha az országgyűlés e tekintetben nem fogja ezen törvényjavaslatot a nemzet erkölcsének, jellemének tekintetbe vételével, polgári alkotmányunk szabad méltánylásával es egyszersmind azon kilátással elkészíttetni, hogy az ezen törvényjavaslattal össze­kötendő büntető eljárás tetemesen le fogja szállí­tani az igazságszolgáltatásnak eddig csaknem el­viselhetetlen költségeit. (Helyeslés.) Aggasztó mérvben érzi hazánk azon törvényja­vaslatoknak káros befolyását, melyeket igy sietve, mintegy en bloc elfogadtunk. (Helyesles.) Emlé­keztetem a t. házat a véderőről és a polgári per­rendtartásról i-zóló törvényjavaslatokra, melyek­nek tárgyalására szükséges gondosságot nem fordítván, káros befolyást gyakoroltak hazánkra, s azért arra kérem a t. házat, hogy azon hibába többé ne essék, miszerint ily roppant nagy fontos­ságú törvényjavaslatot nyolcz-tiz nap alatt letár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom