Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-307
807. országos Illés november 16. 1877. 235 Tehát ezek nem oly követelések, melyeket nem kellene számba venni, hanem ezek egy része res judicatae-k, melyeket föltétlenül ki kell egyenlíteni. De tovább azt méltóztatott mondani, hogy kárpótlást követelnek még azért is, hogy öt évig nem rombolhatták, nem pusztíthatták az erdőt. Igen természetes, ha a t. képviselő ur igy állítja fel a tételt, hogy az illetők 94 évig pusztították és rombolták az erdőt, akkor tekintetbe vévén, hogy mily nagy haszon már az is, hogy öt év alatt nem pusztíthatták: akkor méltóztassék az állam javára viszont tekintetbe venni, hogy öt óv alatt éppen sértetlenül maradt az erdő s most értékesiti az állam. (Helyeslés a középen.) Ezek azon adatok, melyeket Orbán képviselő ur felhozott. Méltóztatnak látni, hogy ezek a szerződésből idézett adatokkal ellenkeznek. Ezek alapján bátor vagyok a t. háznak a törvényjavaslatot ismételten elfogadásra ajánlani. (Elfogadjuk!) Széll Kálmán pénzügyminister:T. ház! Azok után. miket az előadó ur előbbeni és mostani előadásában törvényjavaslatban ajánlott per egyessóg védelmére felhozott, a magam részéről rövid lehetek. E hiányok kiigazittattak. A szerződés tehát ma ugy áll, hogy abban ugy az esetleg támadható károk és követelések ellenében meg van az evictió a szerződés 2 §-ában, mint, a szerződés 9. §-ában meg van a szavatosság az iránt, hogy ezen birtokok tehermentesen fognak az államnevére kebeleztetni. Most csak az a kérdés, hogy előnyös-e vagy sem ezen egyességet megkötni ? Beismerem, hogy az ilyen kérdés mindig az individuális calculus és appretiatio kérdése. Az, a ki azt hiszi, hogy a zálogváltási per lefolyása után jobban fog az államkincstár járni, mintha a százezer forintot kifizeti és az eddigi zálog birtokosokat a birtok élvezetében hagyja, a károkat megtéríti a biró által megítélendő javitmányokkal együtt; a ki azt hiszi, hogy ez előnyösebb ezen egyesség megkötésénél, mi abból áll, hogy 6000 és néhány holdat adand át a földtehermentesitő kötvények felével: az természetesen azt fogja mondani, hogy a per egyezség nem előnyös, hanem várjuk be a per esélyeit. Én nem vagyok azon helyzetben, hogy azt higyjem, hogy a per esélyei kedvezőbb kimenetellel kecsegtetnek. Mert nézetem szerint a kincstár és az érdekeltek közt a zálog váltási per eltarthat 8—10 évig, a kártérítés pedig szintén 8—10 évig. Azt hiszem, hogy a ki ismeri a zálogváltási perek lefolyását, és az azokból felmerülő nehézségeket, különösen akkor, mikor az államkincstárról van szó, az ily bonyolult kérdés letárgyaiására 8 —10 évet nem fog sokalni. Hogy áll ekkor a dolog? Ugy, hogy fizetünk 100,000 forintot, mit az illetők annak idejében zálog összegként a kincstárnak adtak; elesünk a 8 évi haszonélvezettől, elesünk a 300,000 forintnak 8 évi használásától és esetleg fizetünk bizonyos, a bíróság által a beruházások visszatérítése fejében, fizetendő összeget; mert azt senki sem fogja gondolni, bármennyire sajátságosnak tartja is azt Orbán Balázs képviselő ur, hogy azon birtokon 100 óv óta semmi sem történt. A mi pedig történt, azt nekünk bizonyos áron meg kell fizetni, a mi azon két esély szemmel tartásával, hogy mi átadunk 6 ezer holdot, IcO ezer forint kamatot és átadjuk a regálékat, összesen 328,000 forintot tesz ki. Az igaz, hogy az átadandó terűletet nem becsültük 180 ezer forintra, és Orbán Balázs képviselő ur nagyon sajátságosan számit, mikor azt, a mit mi átengedünk, holdanként 150 frtra, a mit pedig kapunk, két forintra becsüli. Az. aki ily számításokat állit fel t. ház, természetesen oly eredményekre jut, mint ő. De mit mond azon jelentés, melyet 1874. évi február havában Szlávy benyújtott? Ez azt mondja, hogy „mivelés alatt álló 1500 holdnyi belsőség, szántó és rétföld mintegy 750 holdra tehető, a többi hegyi legelő, valamennyi mintegy nyolcz helység határába elszórva tagositatlanul. Már most kérdem a t. képviselő urat, kiván-e Erdélynek ezen részében 750 holdnyi szántó és rétért meg legelőért, mely nyolcz község határában van elszórva, 150 frtot egy-egy holdért adni 9 Ha kivan, méltóztassék a maga bőrére ily üzletet csinálni, senkisem fog vele törődni: de ne méltóz30* Felemlítem mindenekelőtt t. ház, azt, hogy ezen egyezség nem most fekszik először a ház előtt. Ezen egyesség már több évvel ezelőtt és pedig 1874. szeptember 14-én Kautcz Gyula jelentése szerint Szlávy, akkori ministerelnök a törvényjavaslatban ezen szerződést beterjesztette a háznak; tárgyalásra azonban nem került azért, mert a házban a pénzügyi bizottság véleménye elfogadtatott, s azon véleményt elfogadtam magam is, ki időközben a pénzügyi tárczát átvévén, azt tapasztaltam, hogy a törvényjavaslat, illetőleg a szerződés némely pontjai hiányosak, hogy ezek kiegészítése föltétlenül szükségessé vált. A hiányos pontok a többi közt ezek: a zálogbirtokosok, kik átadják a 28,000 cat. holdból álló erdőséget, nem nyújtottak evietiót az iránt, hogy a kincstár ellenében bár ki által támasztandó követelések, és az ezekből támadható károk nem a kincstárt, hanem az illetőket terheli. Nem birtak evietiót nyújtani továbbá az iránt, hogy ezen birtok tehermentesen kebeleztessék az állam nevére*; mi pedig oly egyességet nem köthetünk, melylyel esetleg nagy terheket kellett volna átvenni, mert akkor csakugyan állott volna Orbán Balázs képviselő urnák a mai tényállás szerint alaptalan érvelése.