Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-307
230 807. országos ülés november 15.1877. összeget kell itt tekintetbe venni, mely sokszorosan meghaladja azon 97000 rhénes forintnyi öszszeget, melyet viszont a kincstár követelhet a zálogbirtokosoktól a záloglevél értelmében azon épületekért, melyeket akkor adott volt át, midőn a zálogitás létrejött. Ha igy állítjuk össze azon követeléseket és kötelezettségeket, melyek az állam terhét képezik, viszont, ha tekintetbe veszszük, hogy a szerződés értelmében az átengedett birtokok és jogok által nemcsak az összes kötelezettségek és igények kielégíttetnek, hanem az uradalom birtok-állása tökéletesen tehermentesen adandó át: a pénzügyi bizottság nézete szerint a szerződés az államkincstárra nézve előnyös és ajánlja annak elfogadását. Tudniillik mindezen kötelezettségek és igények fejében az államkincstár a 35,000 hold birtokból átenged a zálogbirtokosoknak 6500 hold majdnem csupa erdőséget, miután belsőség és legelő oly kis mértékben van az egész uradalomban, ho^y az egésznek összege csak 1500 hold. Átengedi az uradalom javára kiutalványozott 300,000 forint erdélyi úrbéri kárpótlási összeg felét, tehát körülbelül 152,000 frtot; s harmadszor átengedi a regale élvezetét azon részekben, melyeknek birtoka átmegy. Ez 1872-ben becsülve Volt 72,000 frtra, de annak összegét a pénzügyi bizottság pontosan most megállapítani nem tudta. kolozsvári igazgatóság 100.000 frtra becsülte, ajánlhatónak tűnik fel a szerződés. Ebből áll a szerződés mérlege, s a pénzügyi bizottság ki is ei: elte jelentésében, hogy pontos adatokat bizonyos tételekre nézve nem képes nyújtani, hanem csak aproximativ számításokat. A megítélt és biztosan megállapított összegeket összevéve, ugy találta a bizottság, hogy a szerződés az állam érdekeinek megfelel, s minthogy lehetővé teszi egyszersmind az állam más nagyobb birtokainak értékesítését: ajánlom a szerződóst elfogadás végett. (Helyeslés ) Orbán Balázs: T. ház! Előzetes példák óvatosságra intenek az erdélyrészi inscribált kincstári birtokok visszaváltása körüli eljárásnál, a mennyiben az eddigi ily müveletek egyről egyig a kincstár érzékeny megkárosításával történtek. Ez óvatosságnak fokozottnak keU lenni a gyalui korona-uradalomnál először azért, mert az eziranti alkudozások a görgényi uradalom visszaváltásának idejéből datálódnak; hogy pedig ott minő eljárást követtek, egy más alkalommal kifejtettem a törvényhozás előtt, kimutatván, hogy az állammal fizettettek 500,000 frtot. midőn legalább ennyit keil vala az államnak kapnia, és e ráfizetést tette egy oly birtokra, melyet, ha ma eladóvá lenne: bizonyosan nem kapná meg az egészért a kárpótlásul kidobott fél millió forintot, daczára annak, hogy azóta sok száz ezerre menő befektetést tett az állam. De óvatosságra intett másodszor az is, hogy a midőn a kormány az egyezményt 1875-ben beterjesztette : az akkori pénzügyi bizottság azt aggályt keltő indokolással nyújtotta be a t. háznak, kijelentvén, hogy az alku milyen voltáról csak helyszíni szemle által lehetvén meggyőződést szerezni, ez iránt véleményt nem adhat, s felelősséget nem is vállalhat, bár felteszi a kormányról, hogy kellő óvatossággal járt el stb. Én, mint erdólyrószi képviselő erkölcsileg kötelezve éreztem magamat — az akkori kormány mulasztásait pótolva — a kérdést behatóan tanulmányozni, s a törvényhozásnak a szükséges felvilágosításokat megadni; ennek megtételére már föl is lettem hiva, a midőn pénzügyminister ur azt a tárgyalás napirendjéről levétette. Az akkori szerződés formailag átalakítva most másodszor áll előttünk, s ezen másodszori megjelenésnek tulajdonítom azt, hogy ugy a pénzügyminister indokolása, mint a pénzügyi bizottság jelentése oly rövid és átfutó, oly felületes és átsikló, hogy abból ugyan senki se foghat tájékozást nyerni. De ón a korábbi, a t. ház tagjainak igen nagy része előtt ismeretlen indokolás és helyszínén szerzett tapasztalataim és tanulmányaim alapján bátor leszek a t. ház előtt ez üzletet megvilágítani; teszem ezt a kötelesség érzetétől így tehát átalában véve csak átlagos és hozzá vető mérleget képes a pénzügyi bizottság felállítani ; azonban azt hiszem, hogy azon adatok, melyeket volt szerencsém előadni, körülbelül tájékozzák a képviselőházat a felől, hogy itt az államnak tulajdonképeni terheltetése nélkül oly szerződés jött létre, mely minden tekintetben megfelel érdekeinknek. Mert eltekintve attól, hogy igy minden kötelezettség, minden igény kielégítve, a zálog alól a birtok feloldva van, és 28,000 hold erdő élvezetébe jut az államkincstár: még ki van elégítve a pénzügyi bizottság azon igénye is, melyet 1874-ben felállított, hogy t. i. az összes zálogbirtokosok minden igény és kötelezettség tekintetében in solidum szavatosságot vállalnak az állam irányában, s egy félév alatt kötelesek tehermentesen az összes birtokcomplexumot az államnak átengedni, ellen esetben a szerződés nem érvényes. De még két nagy előny is jár a szerződéssel, t. i. a vizjog egész élvezete, mely nemcsak ezen birtok értékesítését teszi lehetővé, hanem a zálogbirtokosok azon birtokaira nézve, melyeket a szerződós értelmében átvennének, szolgalommal is van összekötve, és lehetővé teszi az államkincstár sokkal nagyobb birtokának, a Magura havasoknak, melyek 41,000 holdat tesznek, értékesítését, s mely birtok eddig, minthogy az usztatás el volt zárva, tökéletesen használhatatlan volt. Mivel pedig ennek évi értékét a
