Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-305

30&. országos ülés november IS. 1877. 213 bár mily kedvezményt nyújtson is az általányozás, káros és lehetetlen. Ha tehát nem gondoskodunk módról, hogy ez eshetőségben is az elromlott beteg krumpli kiégetíessék, ennek természetes következménye az lesz, hogy az ily krumplit vagy nyersen kell oda dobni a sertéseknek, vagy el kell rohadni hagyni, ami nemzetgazdászatilag oly kárt eredményez, amely az országra nézve meggyőződésem szerint pótolhatatlan. Azon állítás tehát, hogy szabad választásból nagyobb haszon kedvéért fognak folyamodni ezen rendszerhez, midőn mint a jelentés is bevallja, a másik rendszer nagy előnyöket nyújt, ez ne továbbja azon állításoknak, amelyeket én életemben valamely rósz ügy védelménél hallottam. Ez épen olyan, mintha azt akarnók állítani, hogy a szegény ember nem azért nem eszik beafsteaket, mivel nincs neki, és jobban szereti a krumplit vagy spenatot; hanem azért, mert ez neki jobban izlik. Épen, a mint a szegény rászorul ezen eledelekre, ugy lesz eset, hogy a szeszfőzde rászorul ezen rendszerre, ha egyátalában létezni akar, vagy felakarja dolgozni azon anyagokat, amelyek különben a nemzetgazdászatra elvesznének, ezek használni fogják a szeszmérő gépet. A t. pénzügyi bizottság ez esetben ministerialisabb volt magánál a ministernél. A t. pénzügyminister ur ugyanis olyan szíves volt, hogy beleegyezett ezen 5°/

0 kálóveszteség elfogadásába, és kijelentette itt a házban, hogy nem módositványom lényege, hanem annak csak alakja ellen van kifogása, amennyiben az nem ezen, hanem más §-nál lesz alkalmazandó és a törvény szövegébe foglalandó. Én, t. ház, ezen esetből meggyőződtem arról, hogy a mi működésünknek igen nagy hiánya abban fekszik, hogy nekünk nemzetgazdászati bizottságunk nincs. {Helyeslés) Van már bizottságunk sok mindenfélére, talán itt-ott nem is épen szükségesre, de ezen legfontosabb érdekére az országnak még nem bírunk bizottsággal, ós azért nincsen közegünk, a mely ezen érdekeket tanulmányozva behatóan védelmezni tudná. És még azon szerencsétlen helyzetben is vagyunk, hogy földmivelési ministerünk sincs, aki épen a föklmivelós és nemzetgazdászatnak érdekeit behatóan tanulmányozván, azt erélyesen védhesse. (Igaz \) Mert én, t. ház, nem vagyok oly igazságtalan, hogy azt követeljem a pénzügyminister úrtól, hogy ő esetleg a ímáncziális momentumok érdekei ellen oda helyezkedjék a nemzetgazdászati álláspontra és onnan védelmezze ezen dolgot. Meg vagyok részéről elégedve azzal hogy ő ezen módositványomba belenyugodott. Én tőle ennél többet nem kívánok és meggyőződésem szerint, hogyha lett volna ezen háznak földmivelési ministere: ezen nézetet kénytelen lett volna védeni, a földmivelés felvirágzása érdekében. Ugy hiszem, t. ház, hogy ezen tárgy annyira ki van már merítve a t. ház előtt, hogy azt tovább fejtegetni nem szükséges és ez alkalommal csak azon kérést vagyok bátor a t. házhoz intézni, hogy méltóztassék módositványomat, mely a két rendszer közti igazságtalanságnak némi kiegyenlétését czélozza, mely nemzetgazdászati érdekeinket részben legalább megóvja, elfogadni. Hegedüs Sándor előadó : T. ház! Egy párigénytelen megjegyzést tenni kénytelen vagyok azokra, a miket a t. képviselő ur előadott. Hogy dillettantismussal vádol, az ellen egyátalában nem akarom védelmezni a bizottságot, mert erre legilletékesebb mindenesetre a képviselőház. Azonban oly két ellenmondást fedezett fel a jelentésben és részben beszédemben, mely igénytelen nézetem szerint egyátalában nem létezik. Mert azt mondja, hogy ha mi feldicsérjük az átalányozási rendszer előnyeit: abban az esetben, hogy mondhatjuk azt. hogy haszon mellett megy át valaki a termény órára, illetőleg terményadóra. Ez nem ellenmondás, mert az átalányozási rendszer, ha ugy van megállapítva, a mint a pénzügyi bizottság contemplálta, — a t. képviselő ur múltkori beszédéből is betudnám bizonyítani, elismerte és a ház helyeselte azt, hogy — az érdekeinknek felel meg. Mindazon támadás, mely a törvényjavaslat eredeti alakja, sőt még módositott alakja éden is, intéztetett, azon alapúit, hogy ez kényszeríteni fogja a gyárosok egy részét a térni ényad óra átm enn i. Ha ma e felett vitatkoznánk, akkor újra annak bizonyításába kellene bocsátkoznom, hogy ezen aggodalom azon terményfok mellett, a mely elfogadtatott, nern létezik; de ha egyszer azon állásponton állok, melyet a javaslat képvisel, és ha fenntartom azon állításomat, hogy ez előnyös az országra, hogy ez lehetővé teszi az átalány rendszer előnyét, azon esetben mindazok, — nem annyira nálunk, mint Ausztriában — kik átmennek a termény órára, okvetetlenül oly haszonra vannak tekintettel, melyet nekik az átalány rendszer meg nem enged. Ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy ezt ki kell egyenlíteni, akkor ő a törvényjavaslat intentiója és az ország azon érdeke ellen tör, hogy az átalány rendszer legyen általában érvényes az országban, mert ez felel meg a gyártási viszonyoknak. És hogy van előny, van haszon bizonyos gyárosokra nézve, nem annyira nálunk, mint Ausztriában, abban, ha a termény órát hozzuk be: nem tagadom. Felemlítette a t. képviselő ur, hogy némely romlott anyagok földolgozása csak e rendszer mellett lehetséges; de felemii tettem én is egyet: a termény órával való igen könnyű eljárásnak és visszaélésnek lehetőségét. S azt hiszem, hogy sem a képviselőháznak, sem az országnak nem áll érdekében effélének előmozdítása. Nem tagadom, hogy vannak bizonyos