Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-303
206 303. országos Illés november 10. 1877, csakugyan nem lehet szó; de ha tovább folytatjuk a kérdést, még azt lehetne igazán kétségbe vonni, hogy miután a 6 évre választott bizottság a legtöbb megyében deczemberben, sőt ennél is előbb alakult meg: nem-e törvényellenes túlterjeszkedése forog fenn a bizottságok működésének, mert nem kalendariumi napot mond a törvény, hanem hat esztendőt. Sérelemről tehát szó nem lehet. Különben is én legalább azt tudom, hogy az ellen képviselőnek, képviselőháznak, törvényhatóságnak lehet joga felszólalni, ha a kormány a választási jog gyakorlatát korlátozni akarná az által, hogy a tisztújítás határidejét későbbre teszi, mint azt a törvény szerint tenni kellene. De abban, hogy oly rendelkezést szab, a melynél fogva esetleg egy pár nappal előbb történik a választás: alkotmányos szempontból sérelmet találni nem lehet. És végre nem is tudom, hogy mi ellen panaszkodhatnék azon bizottsági tagok bármelyike is. Mint előbb is jeleztem, a . praxis az. hogy az utolsó közgyűlés megtartalak, j vagy novemberben, vagy ha rendkívüli közgyü- \ lésre van szükség, deczemberben ; ezentúl azon j bizottsági tagoknak semmi néven nevezendő teen- j dőjük nincs, semmi néven nevezendő jogot nem j gyakorolnak. Tehát még a gyakorlat szempontjából sem veszthetnek semmit; legfőlebb egyes oly ember emelhetne panaszt, aki azt restelli. hogy nem usurpalhatja azon jogot, hogy bár négy-öt nap múlva bizottsági tag lenni megszűnik, mégis szeretne befolyni azok választásába, akik uj évtől fogva hat évig fognak tisztviselők lenni. Még ezzel megtoldva első nyilatkozatomat, kérem válaszom tudomásul vételét. Elnök: Méltóztatik a t. ház a ministerelnök ur válaszát tudomásul venni ? [Tudomásul veszszük.) Tudomásul vétetik. Most Komjáthy Béla képviselő ur fogja megtenni interpellatióját az igazságügyi ministerhez. Komjáthy Béla : T. ház! Egy. oly ügyben akarok az igazságügyi minister úrhoz interpellatiót intézni, melyet a ház t. tagjai már ismernek, mert részben tanácskozásunk tárgyát is képezte. Mindenekelőtt megjegyzendőnek tartom azt, hogy engem ezen ügyben nem vezet személyes érdek, vagy ellenszenv, különösen nem azon t. képviselő ur személye ellen, aki ezen ügyben esetleg érdekelve van. Felszólalásom csakis felvilágosítás kérése czéljából történik. Hazánk törvényei a fejedelem kegyelmezési jogát elismerik és annak csak bizonyos esetekben szabnak határt. De mert törvényeinkben a kegyelmezési jog kellő szabatossággal körvonalozva nincs, ha annak határát akarjuk vizsgálódásunk tárgyává tenni, leginkább a gyakorlat megfigyelésére vagyunk utalva. Az eddigi gyakorlat szerint, jól tudom azt t ház, hogy az általános közboesánat esetein kívül a fejedelem a pertörlés jogát tudtommal felségsértésen és politikai büntettek esetein kívül soha sem gyakorolta. Az 1843-i büntető javaslat is csak ezen gyakorlatot akarta szentesíteni, midőn a fejedelem pertörlési jogát csakis ezen esetekben hagyta meg, és hogy a régibb törvények és gyakorlat szerint a fejedelem kegyelmezési joga csak is a kimondatott ítélet könnyítésében, vagy elengedésében állott, igazolja az 1848-i III. törvényezikk, mely szerint az elmarasztalt minister ellenében csakis közbocsánat esetében gyakorolhatja a kegyelmezési jogot. Már, ha az 1848-i törvényhozás tagjai az említett eseteken kívül más természetű esetekben is fenállónak tartották, vagy hitték volna a pertörlési, illetőleg az ítélet kimondása előtt a kegyelmezési jogot, figyelmüket bizonyosan erre is kiterjesztették volna. De régi törvényeink sem adták meg a pertörlés jogát a fejedelemnek, mert bizonyos esetekben még Ítélettel szemben is korlátozandónak mondották ki a kegyelmezési jogot; már pedig, ha azon törvényhozók szükségét látták annak, hogy kimondott ítélettel szemben sem gyakorolhat a fejedelem korlátlan kegyelmezési jogot, ha fennállónak hitték volna a pertörlés jogát, bizonyára erről is provideáltak volna. Én, t. ház, igy lévén meggyőződve, valóban meglepett, hogy Torna megyében 1875-ben az akkori képviselő választás alkalmával elkövetett, állítólag büntetendő cselekvény iránt indított bünfenyitő vizsgálat kegyelem utján beszüntettetett. Én nem tudom, t. ház, felfogni azt, hogy mi indította a minister urat arra, hogy e tekintetben ő Felségének fölterjesztést tegyen és különösen, hogy azt csak akkor látta szükségesnek, midőn ez ügyben egy kormánypárti képviselő személye belevonatott. Én, t. ház, nem tudhatom azt: vajon azon cselekmények, melyekre vizsgálat rendeltetett el, büntettet képeznek-e, vagy sem ? mert ennek megbirálására e helyen hivatva nem is vagyok, sőt készséggel megengedem, hogy azon képviselő, a ki ellen a kassai kir. ügyészség a vizsgálatot elrendelte és a kinek mentelmi jogát a ház többsége fel is függesztette : ez ügyben tökéletesen ártatlan. Miután azonban ez által oly elvet látok megsértve, mely ugy az egyesek, mint a társadalom szabadsága, biztonsága, de sőt becsülete érdekében fentartandó, t. i. hogy felségsértési és politikai pereken kívül a pertörlési jog ne gyakoroltassák, minden mellékes tekintet nélkül, tisztán az ügy érdekében, a következő interpellatiót vagyok bátor az igen t. igazságügyminister úrhoz intézni. (Olvassa). Interpellatió az igazságügyi minister úrhoz, Igaz-e az. hogy a tekintetes királyi itélő táblának 1873. év február hó 18-ik napján Eubinstein Pálnak Kelecsényi János elleni ügyében 1619. szám alatt kelt végzése folytán —a kassai
