Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-294

14 294, oissíáíPos Uiés október 30. 3877. dalniazandó bank évenként 5.233.000 frtot 10 év alatt pedig 52.330.000 Irtot fog fizetni szabadalmáért. Azt; hiszem a bankra nézve egészen ugyanarra megy ki. akár fizeti, aká.]- elveszíti e4 milliói. Az emiitett évi szabadalmi díjból 30°/

o arányában Magyarországot évenként 1.570,000. 10 év alatt 15.700.000 írt illetné meg. Ha a 80 millió kölcsön egészen az osztrák kincstárra háramlik, akkor a magyar kincstár megkapja ugyan a jövedelem-osztaléknak 30°/

o-ját, vagyis az én ealeulusom szerint átlag évenként mintegy 370,000 fitot; de ez esetben is elesnék az évi 4 millió kamatból Magyarországot megillető 1.200,000 írt: míg ha a 80 millió 30% erejéig a magyar kincstárt is terhelni fogja, akkor Magyarország nemcsak hogy semmit nem kap a bank által 10 év alatt akármely ezimcn fizetendő 52 millióból, hanem még a szabadalom lejárta után is a 80 milióból reá eső 24 milliónak jelentékeny része törleszteilenül fog maradni. Szükségesnek tartottam mindenekelőtt is ezen körülményre a t ház figyelmét felhívni, (Helyes.) mivel én fontosnak tartom ismerni azon (beismerem: indirect) financzialis áldozatokat is, melyeket az osztrák nemzeti bankkal szemben hozunk Ezen kitérés után felveszem beszédem fonalát a t. bizottmányi többség által formulázott kérdéseknél. Hogy e helyzet bizonytalansága egyrészről és a bécsi bankpiacztól való teljes függésünk másrészről megszűnjék: ez nemcsak attól függ, hogy akarja-e az osztrák nemzeti bank és akarják-e a vele politikailag szövetkezett bécsi kormány és törvényhozó körök Magyarország minimális hitelisrénveit kielégíteni, hanem hosv az osztrák nemzeti bank továbbra is fentartandó egész szervezeténél fogva képes-e ez igények kielégítését biztosítani. Ne feledjük, hogv nemcsak Magvarországban. hanem Lajthán tul is a gazdasági fejlődés ujabb korszakában nem némultak el a panaszok a tekintetben, hogy a bank hivatásának kellőleg meg nem felel, és hogy ép ugy avult rendszerénél, mint hagyományos üzletpolitikájánál fogva a legkárosabban elhanyagolja mindazon hitel- és nemzetgazdasági érdekeket, melyek a bécsi piacz érdekeivei szoros kapcsolatban nincsenek. Hisz éppen Wahrmann t. bizottsági előadó ur ecsetelte e házban más alkalommal a Jegdrastikusahb színekkel e hagyományos politikát és ő volt az, ki itt ebbeli szakavatott fejtegetéseivel azon eredményre jutott, hogy az o. n, bank ép egyáltalában nem nevezhető osztrák n. banknak, hanem hogy az soha, más nem volt mint bécsi bank, és hogy az, mint találóan hozzá tévé, ember emlékezet óta nemcsak Magyarországot, hanem az osztr. tartományokat is Bécs adósaivá és adózóivá tette. Szombati beszédében a. t. képviselő ur persze igen hatásosan azt bizonyította, hogy ez a bécsi bank, ezentúl nem csak kitűnő osztrák és osztrák-magyar banknak, hanem (a szerinte teljes paritás alapján) eléggé jó magyar banknak is fog bizonyulni. A bank uj alapszabályaiban semmiféle oly intézkedésnek nyomára nem akadunk, mely ezen hagyományos üzletpolitikára nézve bármely változást remélni engedne. De az alapszabályok semmi más irányban sincsenek tekintettel a gazdasági és kereskedelmi szempontból már régen szükségesnek bizonyult reformokra, és fenntartották egész merevségükben és mozdulatlanságukban mindazon elveket, melyek a forgalmi eszközök mennyiségére és megosztása módjára nézve mindeddig érvényben voltak. Tudjuk, hogy a Peei-féle angol bankaeta szolgált az o. n. bankjegy kibocsátási rendszerének mintául, és tudjuk azt is. hogy a Peelacta épen akkor bizonyult hatálytalannak, mikor, mint az 1847, 1857, 1866-ki válságok alkalmával, a nagyobb hitelszükséglet beállt; végre azt is tudjuk, hogy ép ugy nálunk 1873-ban a jegykibocsájtási megszorítás ideiglenes felfüggesztése alkalmával, mint Angliában az említett válságok idejében, már magában a szabadabb mozgás kilátásba helyezése lényegesen enyhité a pénzválságot. Ha tekintetbe vesszük az utolsó években mutatkozott óriási gazdasági íejlődést; az összmonarchia külkereskedelmének 1851 — 1855-ben átlag (bevitel és kivitel összesen) 427 millióról. 1871 — 1875-ben 1018 millióra, tehát lB8°/

0- cl emelkedését; a vasúthálózatnak az utolsó 10 év alatt történt roppant kiterjesztését, az államháztartás szükségletének mindezekkel fájdalom nagyon is lépést, tartó növekedését: akkor nem kell a, jegybankrendszer-theoriákba belemélyedni, hogy ki lehessen mondani, miszerint már csak a továbbra is fenntartott jegykiboesájtási rendszer magában sem képes az összmonafchia hitelszükségletének eleget tenni, még kevésbbé pedig Magyarország érdekeit bármely átmeneti compromissum esetén biztosítani. Ezen egy pontra az igaz igen megnyugtató és alapos felvilágosítást találunk a bank-törvényjavaslat indokolásában, a hol t. i. a 200.000 forint jegyeontigentálásra nézve az mondatik, hogy bár progressiv arányban növekedő érezfedezet helyesebb lenne a változatlanul fenntartott fedezeti módnál : ..a kormány mégis ennek megváltoztatását, mely az üzletvüágban sokféle magyarázatra szolgáltatott volna alkalmat: kényszerítő ok nem létében főleg a

; mai körülmények közt mellőzendőnek vélte'". Én épen ellenkezőleg ugy tudom, s Wahrmann képviselő ur is nekem igazat fog adni. hogy első sorban épen az üzletvilág sürgeti e megváltoztatást, hogy arra tehát igenis vannak „kényszerítő okok" s főleg a „mai körülmények közt/' Áz osztrák nemzeti bank az utolsó években teljesen kimerítette expansiv erejét azon összegekre