Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-301

186 801. érsaságos ülíf nsvember 8. 1877. érdek, nem hiúság, nem nagyravágyás, de a közjó érdeke kivánja. ha valaki, kii; a sors egy ország ügyeinek élére állított, azon helyzetbe jött, hogy nincs más választása, mint vagy kitenni magát azon megtámadásnak, mely következése annak, ha csak némileg is mást létesít, mint létesíthetni reménylett, vagy pedig azért, hogy megmaradjon vaskövetkezetességében, bajt hozni a közügyre: akkor el utasíthat! an kötelessége magát mindazon vádaknak kitéve azt cselekedni, mit a közjó kivan. (jblénk. helyeslés a középen. Halljuk !) Igenis, uraim, azt mondják önök, azt mondja Ohorin képviselő tir is, lehet ily eset ; (Halljuk]) de akkor az ország f érdekében kell annak történni, ami történik. En, t. ház, határozottan állítom egyfelől, amit elmondottam már igen sokszor, hogy óhajtanék, óhajtottam volna az országra nézve jobbat, mint a mostani; de határozottan állítom, hogy ez sokkal jobb annál, ami volt. (Ugy^van! a középe)/.) Két oldala van minden jónak és rosznak: van positiv és negatív. Az. ami a ház élőtí fekszik, határozottan jobb, mint lett volna és lenne, — mert hiszen még nincs meg, — ha a kiegyezés ezen alapokon nem sikerül, itt van tehát az indok az ország érdekéből, xlzonban ismételten rá kell mutatnom arra is, hogy ezenkívül még más is szolgál indokul, és ez az, amit az imént is emiitettem és amit ma már egy ország sem hagyhat figyelmen kivüí: a teljesen megváltozott és még ma sem tudhatjuk, minő válságok elé mehető európai politikai összes viszonyok. (Halljuk!) Tudom uraim, hogy ennek igen sokszor mik a következései és hogy ezek nem példa nélküli dolgok. Mindenki fogja tudni, hogy az, akit Angliában vasjellemérő], vasherczegnek neveztek, miután évtizedeken keresztül, sőt még alig par hóval azelőtt harczolt a reform-bili, mint olyan ellen, mely Angliát szerinte végveszélybe elönti, midőn meggyőződött, hogy Angliának érdeke azt kivánja, hogy az létrejöjjön, alig pár hónappal utóbb ő volt az, ki Angliának főrendiházát rávette, hogy megmásítva azt. amit addig tett, fogadja el a reformbillt. (Halljuk!) Es ki ne ismerné Kobert Peelnek eljárását, ki oly pártnak vállain emelkedett a ministerelnöki székbe, mely programmja első, és majdnem egyetlen akkor kiirt jelszavául a szabad gabonakereskedés meg nem engedését tűzte ki? Ő, midőn ugyanazon pártnak élén lett ministerelnöké, meggyőződvén arról, hogy Angliának java függ attól, hogy a szabad gabonakereskedés megengedtessék, kitéve magát ugyanazon vádaknak, melyeket mi ma hallunk, megalkotta az ország érdekében az erre vonatkozó törvényt. Igaz, ennek következése volt, hogy, midőn ezt megalkotta, igen rövid idő múlva bizalmatlansági szavazatot nyert, minek következében a kormánypolezot is elvesztette; de ennek elvesztéseért bőve

n pótolta őt azon öntudat, hogy hazájának érdekeit szolgálta, és, ha halála oly hamar ^be nem következik, bizonynyal ez helyezte volna őt vissza biztosabban, mint valaha ott ült, a kormányzati székbe. Azt mondta, Helfy képviselő ur tegnapi beszódében, hogy ő ugy hallja, hogy sokan azért fogadják el ezen javaslatokat, mert azt gondolják : ennek ma már meg kell lennie, legyen vele népszerűtlenné ez a kormány, aztán, ha ezzel népszerűtlenné lévén, megbukott, majd elfoglaljuk a helyét és 10 évig nyugalmasan kormányozunk. Vannak-e ilyenek, vagy nincsenek, nem tudom, nem is keresem, nem is kutatom. S nem kutatom nemcsak azért, mert, ha egyszer megtehettem azt, amit az ország érdekében levőnek látok: szívesen engedem és engedjük át ezen helyet bárkinek, csak azt tartva fen magunknak, hogy ellenőrizzük: vajon az adott tíz esztendőt jól fogják-e felhasználni, vagy nem. De nem kutatom más okból sem. Sokat beszélnek és írnak kényszerhelyzetről. Sokszor van kényszerhelyzet, s ha kényszerhelyzet van, mi alatt nem érthetek mást, minthogy a kérdés ugy áll valaki előtt: vagy el kell fogadni azt, amit nem tart jónak, azért mert ma már nagyobb baj származnék az el nem fogadásból, vagy el nem fogadván, előidézné azon általa is előre látott nagyobb bajt. Ez lehet kényszerhelyzet. En azt tartom, hogy mikor ily kényszerhelyzet van. minden önzetlen hazatínak, ki igy fogja fel a helyzetet, kötelessége azt. ami az ország érdekében áll, ma már, ha — mint ő hiszi — a kényszerhelyzetnél fogva is, megszavazni, hogy az országot ama nagyobb baj ne érje. Ekkor előáll a másik kérdés: a kényszerhelyzet a körülmények, az események természetszerű kifolyása-e, vagy a kormány hibájából állott-e elő ? Aki azt fogja hinni, hogy ez az események, a politikai viszonyok természetszerű fejleményei: az azontúl is kész lesz haladni a kormánynyal. amely a javaslatokat beadta és keresztülvitte. Akinek pedig nézete az, hogy a kormány hibájából állott elő a kényszerhelyzet, annak teljes joga lesz — nem fogunk panaszt emelni ellene, — ha bizalmatlansági szavazatával fogja megbuktatni a kormányt, amelyről azt hiszi, hogy gyöngesége okozta a kényszerhelyzetet. Ragályi Nándor : Ha lehet! (Derültség.) Tisza Kálmán ministerelnök: Most, t ház. bezárom beszédemet, (Halljuk.) Irányi t. képviselő urnák általam nagy sajnálatomra roszullétem miatt nem hallhatott, de nagy figyelemmel elolvasott szép beszédében szól a kitüntetés különböző nemeiről, melyek, mint ő, gondolom, magát kifejezé, egy államférfit érhetnek. En csak azt tartom, t. ház, hogy a kitüntetések egyikét kifeledte., (Halljuk!) Elfeledte ugyanis azon ki-