Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-300

300. országos ülés november 7. 187". 167 öak, kik n bécsi bankkal semmi szin alatt egyez­kedni nem akarnak, kik a bekövetkezhető zava­roktól és válságoktól nem tartanak, vagy azok horderejét kicsinyie beesülik. És tenni fogják ezt a legjobb szándékkal, hazafiúi indulat által vezé­reltetve, teljesitett kötelességük érzetében. Meg­fogják szavazni c törvényjavaslatot mindazok, kik­nek az a hitük, hogy a valuta helyreállítása nél­kül magyar bankot észszerűen felállítani nem lehet, kik politikai és pénzügyi zavarainkat gaz­dasági válsággal tetézni félnek. És tenni fogják ezek is a legjobb szándékkal, hazafiúi indulat által vezéreltetve, teljesitett kötelességök érzetében. Ajánlom a törvényjavaslat megszavazását. (Elénk helyeslés és tetszés a középen.) Elnök : Á különvélemény előadója fog szólni. Helfy Ignácz : T. ház ! Habár a t. előadó urnák imént hallott beszéde után különösen te­kintettel annak befejezésére, nehéz megítélni, hogy mi a rövid és mi a hosszú, mégis bátor vagyok részemről azt az Ígéretet ismételni, hogy midőn házszabályok-adta jogommal ez úttal élni kívánok, tekintettel leszek a háznak ugy is már kimerült türelmére és iparkodni fogok beszédemet a lehető szűk korlátok közé szorítani. Kijelentem egyúttal azt is, hogy daczára azon sok provocatiónak, a melyeknek 10—12 napon át czéltáblája voltain, én lehetőleg mellőzni fogom a kérdésnek személyes oldalát. Tenni fogom azt elő­ször azért, mert annyira át vagyok hatva a sző­nyegen levő javaslat rendkívüli fontossága és hordereje által, hogy bűnnek tekinteném annak súlyát aprólékos személyes kérdések által bár csak látszólag is csökkenteni. De nem fogom tenni azért sem, mert kérdem a t. háztól, feltéve, hogy ellen­feleimnek sikerült is bebizonyítani, hogy a bank­ügyről és financz tudományból én semmit sem tudok; és föltéve továbbá, hogy most meg nekem is sikerülni fog bebizonyítani, a mi talán nem is volna nehéz, hogy t. ellenfeleim nálamnál is valamivel kevesebbet tudnak: (Helyeslés a szélső halon) vajon ha mindez be lenne bizonyítva, minő szolgálatokat tettünk a hazának, megoldottuk ez által a kérdést ? Nem. De én tovább megyek, azt mondom, fájdalom nem lehet állítani, hogy önök nem értenek hozzá. Örülnék neki, ha azt mond­hatnám, hogy önök nem értenek a dologhoz, mert akkor legalább azt mondhatnám : bocsásd meg uram bűneiket, mert nem tudják mit cselekesznek. De fájdalom önök nagyon jól tudják, hogy mit cseleksznek és hogy mégis cselekszik, ebben áll az önök bűne. (Igaz! a szélső baloldalon.) Rövidre fogom vonhatni észrevételemet azon oknál fogva, inert habár a vita 10—12 napon át foly a túlsó fél részéről, mégis tulajdonképen csak egy beszéd mondatott: Falk Miksa képviselő ur által. Én a magam részéről — és engedje meg t. képviselőtársam őszinteségemet, — midőn beszé­dét hallottam, az által rendkívül és igen kedve­zőtlenül voltam meglepetve. En épen ő tőle a bankügy kérdésében egészen más irányú beszédet vártam volna. Annyira csalatkoztam benne, hogy különösen, midőn első részét beszédének végig hallgattam, azon gondolatra jutottam, hogy talán megtörtént t. képviselőtársammal az, a mi, mint egy humoristikus lapban mondatott, pár évvel ezelőtt Jókay Mór t. képviselőtársunkkal meg­történt. Mindnyájan tudjuk, hogy a most említett t. képviselőtársunknak oly lángoló és tágkörü fan­tasiája van, hogy neki nem elegendő a regény és költészet tere, hanem átcsap a politikába és ír koronként — fájdalom —- politikai czikkeket is. Megtörtént tehát e képviselőtársunkkal egy­szer az, hogy irván egyidejűleg egy regény foly­tatását a „Hon" tárezája számára és vezérczikket ugyanazon lap élére, a kéziratot eltévesztették a nyomdában és a regényt lenyomatták vezér­czikknek. Én magam is azon kísértetbe jöttem, an­nál inkább, mivel a t. képviselő ur kiszedve, kinyomtatva tartotta maga előtt beszédét, hogy az a „Lloyd" tárezája számára lett szedve, és vélet­lenül jött az ország házába és később az ország Naplójába. Hanem ez lehet egyéni felfogás, talán impressio. Tény az, hogy valamennyi t. kormány­párti szónok által Falk Miksa t. képviselő ur lett e kérdésben vezérnek elismerve, mindenki az ö érveit variálta ezer meg ezer formában ; inert: wie die Altén brummen, so die Jungen summen. Sőt maga a t. ministerelnök ur beszédében kije­lentette, hogy a mi a szakszerűséget illeti, arra nézve egyszerűen utal Falk Miksa képviselő ur beszédére. Ugyanezt tette a t pénzügyminister ur is, daczára annak, hogy ő e téren a szakminister. Kénytelen vagyok tehát Falk képviselő ur beszé­dét irányul venni és leginkább aszal fogok, habár nem is oly hosszadalmasan foglalkozni, mint ő méltóztatott velem foglalkozni. Fogok azután néhány rövid megjegyzést tenni a t. ministerelnök ur minapi beszédére, s vé­gezetül fogok néhány rövid szót szólani a háznak azon benső helyzetéről, minőnek én azt e percz­ben látom. A mi Falk képviselő ur beszédét illeti ; csak azt jegyzem még meg, hogy ezen beszéd két rész­ből állott; az egyikben ellenein élezel, másikban az osztrák nemzeti bankot dicsőíti. Mindjárt azzal kezdi, hogy indignatiójának ad kifejezést azért, hogy én különvéleményemben két vádat emeltem az osztrák nemzeti bank ellen ; nevezetesen, hogy a szédelgést előmozdította, és az uzsorát terjesz­tette az országban. Erre nagy részt már megfe­leltek t. barátaim, névszerint Simonyi Ernő kép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom