Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-300

300 országos Illés november 7. 1877. 163 czégek minden hónapban sok milliókat fogadtak el , melyekért a pénzt a vidéki kibocsájtóktól, három nappal a váltó lejárta előtt kapták, ugy hogy nekik ezen üzlethez, — nagy jövedelmező­ségének daczára — semmi készpénzre sem volt szükségök. Nemcsak az akkori időben nagy hír­ben álló és nagy vagyonnal rendelkező Arnstein és Esskelesz, Stametz czégek szerepeltek nagyban e téren, hanem tudvalevőleg csekélyebb vagyon­nal rendelkező, de az egyesek hitelviszonyait jól ismerő sok más kisebb bankárok csaknem hihe­tetlen összegekkel voltak ezen az utón terhelve. Ily módon elégíttettek ki a kereskedők hitel­igényei, és nemcsak Budapesten, hanem az ország legkisebb városaiban: Eperjesen ugy mint Nagy­Kanizsán, Aradon ugy mint Kőszegen keletkeztek ilyen váltók ós ezek képezték a hitel forrását. E hitelmüveletek igen lényeges változást szen­vedtek, amint egyrészt Budapesten és Magyaror­szág más helyein bankfiókok állíttattak fel, és másrészt Bécsre nézve, de kizárólag erre nézve azon könuyebbités határozíatott el, hogy ott nem­csak egyenes váltók, de telepitvényezett váltók is leszámítolhatok. A kereskedőknek egy nagy része megelége­dett már azon hitellel is, melyet egyenesen a bankfiókoknál élvezhetett és a bécsi bankárok elfogadványi hitelét többé igénybe nem vette. Má­sok, — mivel azt tapasztalták, hogy az elfogad­ványi hitel élvezete, ha annak fejében fedezeti váltót kellett az elfogadónak adni, veszélyekkel jár. mint például az Arnstein és Esskelesz ház nagy bukása ezen utón igen sok magyar keres­kedőt károsított meg, — inkább váltókat fogadtak el, vagy barátjaik által fogadtatták el azokat és fizetési helynek Bécset jelölték ki; és az ily rend­szabály szerint ezek is, ha bécsi czég által nyúj­tattak be, escomptiroztattak a bank részéről. Nem bécsi bankár elfogadványát adták el többé itt. hanem a maguk telepitvényezett váltóit közvetve vagy közvetlenül ezen üzlettel foglalkozó bécsi egyéneknek vagy intézeteknek. Az elfogadó ban­kárnak helyébe lépett az úgynevezett escompteur, s helyébe léptek az eseomptbankok, a hitelbankok. Pesten és Magyarországon csökkent a bankárvál­tók száma, ós növekedett a Bécsre telepitvénye­zett váltók száma az időközben bekövetkezett gaz­dasági fejlődés folytán óriási mérvben. S Ohorin t. képviselőtársain talán emlékszik rá, hogy ezen időszakban az aradi kereskedők is hetenként száz­ezer irtokra menő ily váltókat hoztak forgalomba és nem egy ottani földbirtokosnak váltója azon hozzátétellel: ..Fizetendő Bécsben X. Y-nál" ta­lálta ezen módon útját a bécsi bankhoz. Alkotmányunk helyreálltával beköszöntött a harmadik fázis. Budapest napról-napra emelkedett s itt is keletkeztek hitelközvetitő ilynemű bankok. Az osztrák nemzeti Imnk ez áramlatnak, a pres­siónak nem tudott vagy talán nem akart ellen­állani és fölemelte az itteni dotatiót. Az egyesek által igénybe vehető hitelek évről­évre felemeltettek és az igazgatóság Budapestre nézve is megengedte a telepitvényezett váltók le­számitolását, azaz oly váltókat, melyek vidékeik által elfogadva, Budapesten tétettek fizetendőkké. Megszűntek ennélfogva nálunk tökéletesen a bécsi bankárváltók s alig találkozik már imitt-amott egy­egy régi ház, mely hagyományos bécsi összeköt­tetéseit még illemből fentartja. De megszűntek egyszersmind a Bécsre telepitvényezett vidéki váltók ós helyükbe léptek a Budapestre telepitvé­nyezett vidéki váltók, mivel a vidéknek politikai, családi és üzleti számos összeköttetése folytán sok szállal Budapesttel lévén összefűzve, ide fordult. Az országnak csak egyes vidékei vannak még — amint előbb emiitettem — melyek részint fekvé­süknél, részint a lakosság hajlamainál fogva e részben még mindig Bécs felé gravitálnak. Ezen gyökeres változás idővel azon ered­ményre vezetett, hogy míg Budapesten a leszámí­tolási dotatió 1865-től három millió 500 ezer fo­rintról 1875-ig körülbelül 85 millióra emelkedett, addig Bécsben a leszámítolt váltók készlete, mely 1865-ben 84 millió frtot tett. 1875-ben 51 millió frtra szállott alá. Ha már most a magyar-osztrák közös bank­társulat életbe lép, és miként az egyezmény kö­veteli. 10 fiók fokozatosan felállíttatik, ugyanazon processuson, melyen Bécs keresztül ment, Buda­pest is keresztül fog menni. Lassanként meg fog­nak szűnni a Budapestre telepitvényezett váltók, amint Poroszországban Berlinre telepitvényezett, Prancziaországban Parisra telepitvényezett váltók alig is léteznek és helyükbe a direct váltók fog­nak lépni. Ba például Aradon bankfiók állíttatik fel, azon aradi számos váltó, mely ma Budapestre telepitvényeztetik, ós itt helyeztetik el: meg fog szűnni és mint direct váltó Aradon fog maradni. Budapesten e szerint a hiteligények ugyanazon arányban fognak apadni, amely arányban az or­szág hiteligényei egyes uj fiókoknál kielégítést nyernek. Osak az oly városokban felállítandó bank­fiókok által ejtethetik ezen arányban csorba, me­lyek ma is Bécs felé gravitálnak. És ez azon kö­rülmény, melyre jelentésemben ós beszédemben is utaltam. Ha például Pozsonyban vagy Sopronyban fiók állíttatik, ez nem szünteti meg a Budapesten telepitvényezett. hanem a még mindig Bécsre te­lepitvényezett váltókat. Mindkét érvelés az általam elmondottaknál fogva — ugy hiszem — nagy részben elveszti súlyát s az aggodalmak túlzott volta még a l?icu­sok előtt is világossá lesz. Ezzel válaszoltam Ráth Károly urnák is azon I kérdésére, hogy választóimnak mit fogok felelni. 21*

Next

/
Oldalképek
Tartalom