Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-300

156 BOO. országos ülés november 7, 1877. a forgalom részesiti, igen fontos szerepet játszanak? (Élénk] Helyeslés a középen.) Ezen dolgokat elvitatni igen bajos, ezek a dolgok pedig előállíthatnak oly hullámzásokat, melyek mostani kettős disagio helyett egy 3-ik és 4-ik disagiót is létesíthetnek. De azt monják: az allamjegyekkel való becserélés, az lesz, a mi megakadályozza mindazt. Ezen theoria ellenében kifejtettek azon érvek, a melyek — azt gondolom — ezen theoria tarthatlanságát bebizonyítják. Én csak az itt kifejtettekből akarom a következtetést levonni. Vagy köteleztetni fog az a bank a bankjegyeknek államjegyekkel való felváltására, vagy arra nem fog köteleztetni. Ha arra kényszeríttetik: méltóztassék meggondolni, mily nagy mértékben kellend erejét csak arra az egy functióra elforgácsolni. Méltóztassék meggondolni, hogy akkor marad-e az a 70 millió bankjegykészlet, melyet az ország hitelszükségletének kielégítésére az önök által contemplált bank adni fog. Pedig kell ám akkor is reserve, sőt azon reserven kivül még egy nagy jegy-tartalék, hogy a bank mindenkor azon helyzetben legyen, hogy államjegyekkel felcserélje a maga bankjegyeit, melyek sokszor nagy tömeggel jöhetnek, mert abból a 350—60 millióból, amely forgalomban van, nagy rész van az országban, nagy része jelentkezik a bankpénztárainál beváltásra. Ez tehát az egyik következése azon stipulationak. És ha Helfy képviselő ur, aki oly könnyedén egy pár hét alatt előteremteni véli a 40 millió irtot, azon embert, a kit in petto tart erre, megkérdi, hogy erre a stipulátióra rá áll-e: azt hiszem, igen hamar azt a választ kapja, hogy ily praetensiokkal szemben nem maradván már anynyira lucrativ az az üzlet, mégis csak meggondolja, bejöjjön-e 40 milliójával; ha pedig bejó, és kötelezi magát arra, hogy az allamjegyekkel való beváltást stipulálja: akkor oly merész kötelezettséget vállal, hogy nem gondolom, hogy már csak az erre való készsége folytán is, érdemes lenne-e vele szövetkezni? De ha nem kényszeritik arra, hogy az államjegyeket beváltsa, akkor, t. ház, a kereslet és kínálat örökös törvényei szerint előállhat, és valószínű, hogy előáll a disagio, már csak azért is, mert keresettebb lesz az államjegy, mint a bankjegy, azért, mert a bankjegynek kényszerárfolyamát itthon igen, de másutt ott, ahol íizetési kötelezettségeink vannak — államnak ugy, mint magánosnak — Bécsben természetesen nem decretálhatván, azon jegyeket fogják keresni, és e keresés közben értékesebbekké tenni, a melyekkel ott, ahol nekik fizetniök kell, csakugyan fizetnek is. S t. ház, ha theoriában előállhat ez értékkülönbözet, azt hiszik-e, hogy az élet, a forgalom, mely még a garantiákat is halomra dönti a maga ezer és ezer változó hullámzása és esélye által, melyhez a speculationak még kiaknázó segítsége hozzá jő : nem teremti-e meg azt valóságban, ami ellen még a theoriában sem bírnak garantiat szerezni és azt lehetőnek és beállhatónak el kell ismerni. Az igy megteremtett értékkülönbözet kedvezőtlen átalános politikai conjuncturák hatása alatt oly óriási mérveket ölthetnek, hogy csakugyan beállhat a complicatiók egész soia gazdasági életünkben, beállhatnak azon veszedelmek és bajok, melyektől mi mindnyájan ez esetben félünk, igen közelieknek, nagyoknak és komolyaknak tűnnek fel. (Helyeslés a középen.) És ha egyszer élőállt, hol a garantia t. ház, hogy nem áll elő máskor is, és ha e garantia nincs meg, vége van a nyugalomnak és biztosságnak, s előáll a bizonytalanság, minden rendes forgalomnak legnagyobb baja. (Helyeslés a középen.) Azt mondják, hogy a megoldás oly roszszá, a jelenleginél is rosszabbá teszik a helyzetet, hogy annak az árán is. hogy elkerülhetők leg-yenek e bajok és következések: nem szabad azt elfogadni. Én, t. ház, beismerem, hogy e megoldás nem kielégítő minden tekintetben, e megoldás egyes részében obyan, mely talán a czél veszélyeztetése nélkül kielégítőbb, megnyugtatóbb formulázást is nyerhetett volna. Beismerem mindezt, de azt — és hosszabban erről a részleteknél értekezhetünk — hogy e megoldás a helyzetet rosszabbá teszi, mint Chorin Ferencz képviselő ur is magát kifejezte ezt, objectiv bírálat mellett alaposan állítani nem lehet. Már maga azon tény, hogy a bankügy a törvényhozás ingerentiája és ellenőizése alá helyeztetik; hogy a bank szervezet a két kormánynak a paritás alapján álló felügyelete és ellenőrzése alá vétetik; hogy a magyar érdekek képviselete a főtanácsban egy bizonyos mértékig biztosítva és egy nagyobb mértékig lehetővé téve van ; hogy a budapesti igazgatóság a váltócensorok megválasztásában, a váltóleszámitolási üzlet bizonyos fentartott eseteinek elintézésében, az egyes fiókok közti hitel felosztásának decretalásában, az egyes czégek hitel maximumának meghatározásában ; a banküzlet közvetlen vezetésében; a leszámítolási üzlet közvetlen vitelében oly befolyást, oly hatáskört nyert, melyet kicsinyelni nem szabad és nem lehet, és amely az eddigi panaszok és sérelmek egy nagy részét orvosolják. Mindezek oly momentumok, melyek kétségtelenné teszik, hogy a mai helyzet nemcsak rószszabbá nincs téve, hanem határozattan javítva lesz és ha annak a főtanácsnak jogai szélesek is t. ház, és szélesebbek, mint a mire magunk is óhajtozunk: a társulat közössége, az érezfedezet és a bank vagyon egysége, bizonyos oly követel-