Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-299
146 299. országos ülés novemlber 6. 1877. nyaszkodva meghátráltunk és azt mondtuk, engedni kell az erőnek Bécsesel szemben, a bécsi érdekek sokkal erősebbek, semhogy a mieink ott visszhangra találhatnának, vagy pláne diadalra vezethetnének. Nemzetiségünket majd megsegíti az isten. Ha a rendi alkotmányt felváltott népképviselettől, mi tőlünk, a kik az összes népet képviseljük és nem egy kasztot, ha ily nagy fontosságú kérdésben, melytől nemzetünk jóléte függ, az ország nyilvánuló hangulatával szemben, a kormány konokul ragaszkodva, félelmében— mert egyébnek nem mondható, — meghunyászkodva, vakságában egy ily törvény elfogadását kierőszakolja a képviselőház kisebbsége és nem többsége által: akkor nem marad egyéb hátra, mint istenben vetett megadással bevárni a gondviselés nagy intézkedéseit. És én részemről kijelentem, hogy lelkem benső megnyugvásával végigtekintve e kis párton, e 32 társammal, ugy vagyok meggyőződve, hogy Magyarországot, jóravezető és megmenthető ösvény csakis az, melyet mi követünk. (Mozgás és derültség a középen.) S t. ház, minden bántaimakkal, gyanúsításokkal, rágalmakkal szemben minden alkalommá! ugy mint a phönix uj életre kelve, e pillanatban is, nyugodt lélekkel teszem jobbomat mellemre és kijelentem a képviselőháznak, hogy ezen törvényjavaslatot, mint hazám önállásáí és függetlenségét megtámadó és annak végveszélybe hozó egy idegen intézkedést, még a részletes tárgyalás alapjaid sem fogadom el, hanem pártolóin Helfy képviselő társam határozati javaslatát. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra még többen lóvén felírva, holnap folytatjuk a tárgyalást. Most Apponyi Albert képviselő ur fogja megtenni bejelentett interpellatióját. Gr. Apponyi Albert: T. ház! Sokkal nagyobbra becsülöm a t. ház belátását azon tárgynak nagy fontosságába ós horderejébe, melyet ismételten szőnyegre hozni bátorkodom, semhogy épen ezen tárgyra vonatkozó ismételt felszólalásaimat mentségre szorulóknak találnám. Másrészt azonban sokkal fontosabbnak tartom a tárgyat és az a körül központosuló érdekeket, semhogy ón erre vonatkozó érdemleges nyilatkozatomat oly pillanatban volnék hajlandó megtenni, amidőn a t. háznak figyelme és természetesen a magamé is a hosszura nyúlt megelőzött tanácskozás által jóformán ki van merülve. Azért a lehető legnagyobb rövidséggel csupán annak indokolására fogok szorítkozni, hogy miért látok egyátalában szükségesnek a kormányhoz egy ujabb interpellátiót intézni. Interpellátiónmak tárgya nem más, mint azon általain már előbbi interpellátióm indokolása alkalmával kilátásba helyezett felhívás, hogy a kormány mindazon okmányokat, mindazon adatokat, amelyeknek ismerete nélkülözhetlenül szükséges arra, hogy a törvényhozás a Németországgal folytatott tárgyalások megszakadásának okait ismerje, megbírálhassa, a háznak ismeretére juttatni méltóztassék. Én ezen felszólalásomat szívesen halasztottam volna más időre, tettem volna ezt, ha a ministerelnök ur minapi felszólalásomnak azon részét szíves lett volna ügyelembe vonni, amelyben az autonóm vámtariffa előterjesztésének egyelőre való mellőzését kértem. Miután azonban a t. ministerel oök ur nyomban kijelentette, hogy az autonóm vámtarifa mindenesetre e hétnek végén, tehát pénteken, vagy szombaton be fog terjesztetni s miután az ón meggyőződésem az, hogy a képviselőház addig, inig a kereskedelmi szerződés létrehozására irányult tárgyalások megszakadásának okait nem ismeri, nem is bocsátkozhatik az autonóm vámtarifa érdemleges tárgyalásába : okvetetlenül szóba kellett hoznom ezen ügyet előbb, mintsem az autonóm vámtarifa tényleg beterjesztetik. Tehettem volna ezt egy direct indítvány alakjában. Teszem ezt interpellátió alakjában. Teszem pedig interpellátió alakjában nemcsak azért, mert a mi házszabályaink formaságai önálló indítványok beterjesztésére nézve o^auok, hogyha azoknak magamat alá kellett volna vetnem : semmi garantiát arra nézve nem nyertem volna, hogy az autonóm vámtarifa előterjesztése előtt akárcsak indokolhattam volna az indítványt, De teszem egy ennél fontosabb, elvi oknál fogva is. Azt hiszem t. ház. hogy mindazok, akik e tárgyban eddigi felszólalásaimat szives figyelmünkre méltatták, azok igazságot fognak nekem szolgáltatni, hogy miután épen a helyzet nem ismerésén alapultak, tartózkodtam azokban minden elhamarkodott támadástól a kormány ós illetőleg annak eljárása ellen. A dolog mostani stádiumában, midőn a parlamentnek teendőit abban látom, hogy a most teremtett viszás helyzet okait, és eredetét felderítse : most is mellőzni akarom az oly alakot, amely mintegy azt látszanék implicálni, mintha a kormányról ehhez hasonló felfogást fel nem tennék, vagy mintha a ház initiativájából oly tárgyban, melyre nézve a kormány az én felfogásomban osztozik, pressiót gyakorolni akartam volna. Ugyanezen körülmény felment engem attól, hogy ma az interpellátiónak tartalmát bővebben indokoljam. Ma tisztán azon kérdést intézem a, kormányhoz: szándékozik-e még kellő időben a képviselőházat az emiitett adatok birtokába juttatni, ós az érintett körülmények ismeretére segíteni ? Előre kijelentem, hogy én a t. kormányelnök úrtól nyerendő választ, a legnagyobb valószínűség szerint, akárminő legyen az, tudomásul fogom venni. Ezen tudomásul vétel nem fogná okvetlenül involválni, hogy azon indokolást és annak
