Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-299

299. orsiágM n'.ís született meg, amint azt Lucám propositiói tartalmazták. Én a tárgyalásokat nagy fájdalommal néztem, annyival inkább, mert azt hiszem, hogy mint a nemzet képviselője nem tudom: vajon becsületünk meg van-e mentve. De azt mondják azok, akik a bank-törvényjavaslatot védelmezik: hogy mindez nem szivök szerint történt, hanem a kényszerhelyzet nyomása alatt. Igenis van kényszerhelyzet; de ezen kényszerhelyzet nem egyoldalú, hanem kétoldalú. Ha ránk nézve kényszerhelyzet az, hogy bank és hitelügyünk rendeztessék ; az osztrákokra és az osztrák nemzeti bankra nem kevésbbé kényszerhelyzet az, hogy a privilégium lejár és ezen kényszerhelyzetet ők, — legalább ép annyira tartoznak számba venni, mint mi a mienket. Egyátalában én a kényszerhelyzetet a politikában nem szeretem folytatni. A kényszerhelyzet csak annak kényszerhelyzet, aki annak magát megadja. Ha valaki tagadja a kényszerhelyzetet, akkor szembe száll azon nehézségekkel, [a melyek a szakításból származnak, de a kényszerhelyzet megszűnt. Ezen állítólagos kényszerhelyzet folytán mondta Márkus István t. képviselő ur, hogy a jelen törvényjavaslat, mivel „a lehető legkevésbbé rósz, tehát a lehető legjobb.'" Én megfordítom a tételt ós azt mondom : mivel ezen törvényjavaslat a lehető legkevósbbé jó, tehát a lehető, legrosszabb. {Tetszés a baloldalon.) A t. túloldal szónokai mindig hogy az önálló magyar bank nem lehetséges, és e nézetet Prileszky képviselő ur magyarázta azzal, hogy nem lehet azért, mert az önálló bank alapítására szükséges először pénz, másodszor hitel, harmadszor a törvényhozási factorok működése. Hogy egy idézettel szolgáljak, beszédjére és bankpolitikájára azt mondom egy német classikus szerint, hogy: „Zu einem Stieíel gehören drei Dinge : ein Ledér, eine Nadel und ein Schuster. (Derültség.) De elfogadva azon alapot, melyen ő és vele a többség áll, hogy egy magyar bank nem létesíthető, a t. elnök ur és t. ház engedelmével bátor leszek mind a háromra felelni. Nevezetes akadályául tűzetik ki az önálló banknak az, hogy a törvényhozási factorok nem egyeznek meg benne. Nem tudom Prileszky képviselőtársam azon aggályokra czélzott-e, melyeket Falk képviselő ur a házban nem tárgyaihatóknak jelentett ki ? Én e tekintetben csak Falk képviselő ur parlamentális theoriájára akarok reflectálni: Mindenekelőtt azonban a szélső bal véleményéről szólok, mintha a fejedelem aggodalma okot szolgáltathatna bármikor ós bármely körülmények közt a nemzet ós a fejedelem közti viszony meghidegülósére vagy megbontására. És e tekintetben csak pártolhatom a ministerelnök ur igen erélyes szavait azok ellen, kik ilyen theoriákat hirdetnek itt és kün a nép közt. (Helyeslés a középen.) Mert KÉPV. H. NAPLÓ 1876-78. XIII. KÖTET. norember 6. 1877. 137 mint Irányi t. képviselő ur megemlítette, a fejedelemnek nemcsak előleges aggályai lehetnek valamely törvényjavaslat ellen, aniint lehet bárkinek is, de neki vétójoga is van. És én nem hiszem, hogy Magyarországon szabad legyen a fejedelem jogai iránti respectust bárkinek is kisebbíteni ós tagadom, hogy bárki azt mondhassa, hogyha a fejedelem teljes jogával él, ebből elhidegülés származhatik (Élénk helyeslés a középen, nyugtalanság a szélső balon.) Aki jogát gyakorolja, e jogának gyakorlása ellen kifogást tenni nem lehet. De Falk képviselő ur azon nézetét, hogy a fejedelem aggályai a ház előtt nem pertractálhatók: ép oly kevéssé tarthatom alkotmányosnak. E tekintetben hivatkozom egy nevezetes praeeedensre. 1861-ben azon kormány, mely a t. szélsőjobb híveiből alakult, becsületes magyar hazafiságból osztozott a fejedelem aggályaiban a magyar alkotmány és a magyar önálló kormányzat helyreállítására nézve. Nem oly kisebb fontosságú kérdésről volt szó mint a jelenlegi, nem törvényjavaslatról, de szentesitett törvények alkalmazásáról. És akkor azon t. kormány, amely v,z ügyeket vezette, egyátalán nem vonakodott a fejedelem aggodalmait rescriptumokban, ugy amint szokásos, a magyar törvényhozás másik factorával közölni s ezen rescriptumokban a létező törvények módosítását követelni. Természetesen meg volt nekik az erkölcsi bátorságuk ezen aggályokat magukévá tenni, azokért helytállaui és aláírásukkal a törvényes felelősséget elvállalni. S akkor a magyar alsóház két pártra oszlott. Eg3dk a t. ministerelnök ur vezetése alatt jónak látta a fejedelemmel nem állani szóba, ós határozati javaslatában kimondani az ország alkotmányos függetlenségét. Ellenben Deák Ferencz két nevezetes feliratában, és nevezetesen feliratainak indokolására tartott beszédeiben, midőn bizonyította, hogy miért nem kell határozati javaslat, hanem felirat, kifejtette : hogy a fejedelem aggályai eloszlatandók s nekünk kötelességünk a fejedelemhez fordulni. Ez teljesen correct eljárás volt mindakét részről. A fejedelem aggályait a kormány aláírásával közölte a nemzettel, a nemzet azokra válaszolt. S miután akkor nem sikerült az aggályokat eloszlatni, az országgyűlés szétoszlott, niig bizonyos idő múlva igenis Deák Ferencznek és az országgyűlésnek sikerült a fejedelmet aggályai alaptalanságáról meggyőzni, s Magyarország niegkapta^ visszakövetelt alkotmányát. (Halljuk !) Én tehát a Prileszky képviselő ur által felállított nehézséget nem ösmerem olyannak, mely miatt le kellene mondanunk az önálló bankról s azt tartom, hogy ha vannak a fejedelemnek aggályai, azokat a kormány magáévá tette, s tehát a kormányelnök úrhoz fordulok, hogy adja elő saját aggodalmait. A másik tényleges akadály a hitel hiánya. S ez alatt nemcsak az államhitel rosszaságát értjük, 18