Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-299

134 299. országos ttlés november 6. 1877. radjon. Nálunk azon különös provineialismus és agricol érdekek, — nem mondom, hogy az agricol hitel, mert az agricultura nem fordul a jegybankhoz, — megkövetelhetik, hogy a jegybankok hitelszervezése is alkalmazkodjék azon nemzetgazdasághoz, mely az országban van. De az itteni agricol állapotok a kereskedésben és az iparban* a nagyobb decentralisatiót követelik meg s a fiókoknak aránylag nagyobb számát és a hitelezésre nézve is a bankváltók mértékének csekélyebb magasságát igénylik. Szóval más bankszervezetet kivan Magyarország és mást kivan Ausztria. És ha Magyarországnak sikerülne a valuta helyreállításával önálló bankot szervezni: ez ugyan még nem biztosítaná nálunk sem a tőke bőségét, mert a bankok nem termelik, hanem csak felosztják a tőkét és nem biztosítják az eldoradot sem hazánkban sem másutt, — hiszen Törökországban is van önálló bank, mint azt Irányi Dániel t, képviselőtársam monda, de sem ott, sem Romániában nincs tökebőség, sem nem olcsó a kamatláb. — de az önálló bank igenis biztosítaná azt, hogy a kereskedelemre és iparra Magyarországban sokkal több tőke fordittassék mint jelenleg és ezen tőke felosztása valóban termékenyítőleg hatna az egész nemzetgazdasági fejlődésre. (Helyeslés a baloldalon.) Hogy mennyivel lenne az ipar és kereskedelem érdekeire fordítható tőke nagyobb, azt nem lehet meghatározni; hanem képét nyújtja ennek az, a mit Márkus István képviselőtársam említett fel, hogy az államjegyek veszik igénybe a hitelnek szánt pénzforgalom igen nagy részét. Ha már most az államjegyek bevonatnak s azoknak egv részét érczpénz helyettesíti, azok másik részét a bankszabadság vagy önálló magyar bank mellett okvetlenül bankjegyek foglalják el, melyek hitele a kereskedelem és ipar érdekeire fordíttatnék s tehát ezen többlet önkényt termékenyítőleg hatna a közgazdaságra. Azonban be kell ismernem azt. hogy egy önálló bank létesítése államjegyek alapján, vagy bármily más módon valuta rendezés nélkül nem hozná meg azou előnyöket, melyeket attól az országban igen sokan várnak ; még pedig nem hozhatná meg azért: mert az államjegyek miatt csak csekély lenne azon tőkék mennyisége, melylyel több fordíttathatnék az ipar- és kereskedelem érdekeire, tele tömve lévén államjegyekkel a pénzforgalom kanálisai. Az e tekintetben táplált aggályokban, melyek a túlsó oldalról felhozatnak, teljesen osztozom, s nem tudom, vajon azon nehézségek, azon veszélyek, melyek a kettős bank felállításából származhatnának — a közös vámterület í'entartása mellett — nem-e nagyobbak, mint az önálló banktól várt előnyök s hogy érdemes volna-e a külön bankot felállítani, ha nem tudnók biztosítani a disagió különbségének be nem következését. Az előadott okoknál fogva igenis osztozom Bujanovich képviselőtársam azon nézetében, hogy a bankkérdésnek jelentősége Magyarországon fel van fújva. De ki fújta fel. Ázok-e, kik most az önálló bankot óhajtják, vagy azok, kik a közös bankstatutumot elfogadják ? És engedjen meg nekem Irányi Dániel igen t. barátom, hogy tegnapi fellépése folytán feleljek némelyeket azon vádjaira, melyeket a volt Deákpárti kormány férfi aknák szemére lobbantott. Irányi t. képviselő ur előbb felolvasván a vösslaui egyezmény 12. pontját, egyenesen bűnnek nevezte azt. hogy Magyarország 1867-ben nem állított fel önálló jegybankot, sőt annyira ment, hogy azt jogfeladásnak novezte el s a miatt az akkori kormányférfiakat, nevezetesen az általam mélyen tisztelt és sokak által méltatlanul üldözött, a haza szolgálatában megőszült gróf Lónyay Menyhértet akkori eljárása folytán vád alá helyezendőnek állította. Kijelentem mindenekelőtt, hogy én sajnálom, hogy Irányi Dániel képviselőtársam, oonsequenter önmagához nem indítványozta gróf Lónyay Menyhértaek vád alá helyeztetését, mert én azt megzsavaztam volna, megszavaztam volna pedig azért, hogy egy hazánkfia, ki ellen ily súlyos vádak emeltetnek a parlamentben önmagát illetékes törvényszéke előtt igazolhassa azon vádakkal szemben, melyek itt és másutt évtizedek óta ellene felhozatnak. De Irányi Dániel képviselőkor vádjainak alaptalansága kitűnik önmagukból. 0 azt mondja, hogy a vösslaui egyezményben Magyarország joga van feladva. Hivatkozom először arra, hogy az osztrák Reichsrath bizottságában Herbst jelentette ki a napokban, hogy épen a vösslaui egyezmény documentumában a magyar bank felállításának joga már akkor revindicáítatott Magyarország számára. Hivatkozom arra, hogy Irányi Dániel képviselő ur előbbi kijelentéséről megfeledkezve, beszédének végén kijelenti, hogy Magyarország joga az önálló banknak fölállításához napnál fényesebb. Ha tehát e jog fényes, mint a nap: hol és mikor lett az feláldozva? Megemlítem még ezen kívül azt is. — és azt hiszem, hogy ezt Irányi Dániel képviselő ur sem fogja tagadni, — hogy a vösslaui egyezmény soha érvényre nem jutott, és pedig azért nem, mert később mással pótoltatott, és mert az osztrák nemzeti bank annak feltételeit nem teljesítette. Azon ellenvetésre pedig, hogy a vösslaui egyezmény a parlament jogaiba vágott — és erre akarta a képviselő ur a vádat alapítani — kérdem, mikor és hányszor történt egyezmény kormányok közt máskép, mint a vösslaui jegyzőkönyvben ? Hogy a kormányok közt kötött egyezmény törvény ? azt senki sem állítja, de vajon az ilyen egyezmények kötése nincs-e a nemzetközi praxisban gyakor-