Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-299

132 2S>9. országos ülés november 6.1877. pártnak, a melyhez tartozni szerencsés vagyok, álláspontja most ezen javaslattal szemben ? Én megvallom t. ház, az ő kétségét nern értem, hiszen ketten szólaltak fel előttem t. képviselőtársaim közül, s mindketten kiemelték azt. hogy ezen javaslatok egy hosszú alkudozások után létrejött compromissumot képeznek. Midőn ezt kijelentették, habár különböző indokokból, s habár ezen indokokkal nem is értenek a párt tagjai mindannyian egyet: kijelentették azt is, hogy a részletekre tehetők ugyan észrevételek, de tekintve ezen javaslatok egyezményi természetét, a a teendő módosításoktól eredményt nem várnak, s azért attól tartózkodni fognak. Ez, ugy hiszem igen nyilt és világos álláspont és ezzel szemben ellentétes nézet bizonyos határig csak az én egyéni véleményem ; de megnyugtathatom Molnár Antal t. barátomat az én sorsom felett és nem fog engem ezért sújtani sem a nagyobb, sem a kisebb excomunieatio és fogok maradni ezután is a pártnak buzgó és szerény tagja. A párt, melyhez tartozni szerenesés vagyok, egyetért bizonyos főelvekben, egyetért működésének irányára nézve, és ezen egyetértésben mindig föltalálja müküdósének egységét; de nem tanulta meg, mint Molnár Antal képviselő ur mondja, és nem is kívánja megtanulni az oly rideg pártfegyelmet, mely az egyes kérdések részleteire nézve netalán fölmerülő különvéleményeknek őszinte nyilt előadását a párt tagjaira nézve lehetetlenné teszi. És biztosíthatom Molnár Antal t. képviselőtársamat, és a t. ház összes tagjait, hogy annak daczára, hogy a párt kebelében egyszer másszor eltérő vélemények nyilvánulnak, s annak daczára, hogy a pártfegyelem békói nem akadályoztak a párt tagjait véleményök nyilvánításától : birunk az elvek és a működési irány olyan egységével, mint a t. ház bármely pártja. Elfogadom a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. {Helyeslés és tetszés a szélső jobboldalon.) B. Kaas Ivor: T. ház : Nem vagyok oly szerencsés, mint az előttem szóló, valamely párthoz tartozhatni, és ennek folytán azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy önmagammal mindig egyetértek. Ezen körülmény folytán egyéni nézetemet vagyok bátor előadni a szőnyegen levő törvényjavaslatra nézve. Midőn a kiegyezési kérdések napirendre kerültek, gondolkozván a helyzet fölött, számot vetettem magammal azok jelentőségére nézve, hogy állást foglalhassak, ós csekély működésemet a köztéren, ugy itt a házban, mint a házon kivül a sajtóban bizonyos czólok elérésére érvényesíthessen!. S azt találtam, hogy az egész kiegyezésnek gazdasági és financiális súlypontja a vámszövetség kérdésében fekszik, nem csak azért. mert az államháztartás egyensúlyának, tehát Magyarország hitel helyreállításának és az állam existentiája krisisektől biztosításának kérdése abban sarkal, hogy az indirect adók, a vámok és más pénzügyi kezelési ágak jövedelmeinek fokozása lehetővé tétessék , de nemzetgazdasági szempontból is; azért, mert legfontosabb kérdésnek tartom azt, hogy Magyarországon a koldustól a ministerelnökig minden ember mily áron veszi azon czikkeket, melyeket fogyaszt, s mily áron képes a magyar termelő terményeit eladni, hogy azokért a kellő értéket megkapja. így történt, hogy önmagammal consequentiában, — mert már a „Eeform" czimü lapnál, a melybe irtam, az önálló vámterület mellett nyilatkoztam akkor, mikor a vámterület kérdése az iparegyesület enquétjében vitattatott, — mondom önmagammal consequentiában, az első percztől fogva nem kételkedtem kimondani azt, Hogy Magyarország anyagi és pénzügyi érdeke megkívánja azt, hogy a vámügyekben önállósitassék. Nem vagyok annyira elfogult, hogy be ne látnám, hogy e kérdés felette nehéz és bonyolult, valamint be :\& látnám, hogy Magyarország a közös vámterület alapján is boldogulhat, ha ezen vámközössóg a magyar érdekeknek megfelelő szabad kereskedelmi irányban foganatosittatik Azonban szükségesnek láttam a vám elválás mellett nyilatkozni, annyival inkább, mert azzal a magyar jog és törvény értelmében cselekszünk. Ezen álláspontból kifolyólag vagyok híve az önálló banknak. Midőn én ós velem sokan az önálló vámterület mellett bizonyos agitatiót indítottunk meg a sajtóban és azonkívül: tapasztaltuk azt, hogy azzal szemben a kormány lapjai, ós a kormány közegei a megyékben kijátszották az önálló bank melletti agitatiót, akkor a kormánypártot támogatóknak okoskodása egyszerűen az volt, miszerint az mondatott: nem az önálló vámterület képezi a helyzet súlyát, mert a magyar ipar és kereskedés nem azért nem boldogul, mert közös vámterület van, hanem azért nem, mert nincs olcsó hitele, mert nincsen pénze; és hivatkoztak arra, hogy azelőtt is boldogultunk közös vámterület mellett, tehát boldogulni fogunk ismét ugyanazon alapon, ha a magyar iparnak és kereskedelemnek meg adatik az olcsó hitel. 8 arra nézve a kormány bizonyos ígéreteket is tett, mennyiben több izben nyilatkozott az önálló bank szüksége mellett. A magam részéről, noha az önálló bank fontosságát nem becsültem annyira, mint mások, igenis acceptálíam nemcsak azért, mert kívánatosnak tartom azt, de mert azon praemissából indulva ki, hogy a vámterület elválasztassék, nem fogadhatom el ezt, hogy ez okszerűen történjék a nélkül, hogy azon ipar- és kereskedelemnek, melyet saját lábára akarunk állítani, megadassák