Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-299

299. országos ülés noTember 6.1877, 129 Igazsága van a Falk t. képviselő urnák abban, hogy mi csalódhatunk, de csalódhatnak önök is. Csakhogy a mi csalódásaink keserű csalódása, tévedése az egész nemzetnek, mely önöktől ünnepélyesen tett ígéreteik beváltását reményiette ; a mi csalódásunk fájdalmában is tiszteletreméltó jajkiáltása az anyagi érdekeinek védelméért esengő nemzetnek. Az önök csalódása ellenben gyászos fcjfa lesz a nemzet eltemetett hitelügyi önállóságának sírja fölött. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Zajos helyeslés és éljenzés balfelöl.) Bujanovics Sándor: T. ház! Egyátalában nem volt szándékom az átalános tárgyalásban részt venni, és a midőn most mégis felszólalok, és annyi szakértő fejtegetés után, a nélkül, hogy a t. ház figyelmét lekötni remónylhetném, türelmét néhány perezre mégis igénybe veszem: ösztönöz és kényszerit erre, a múlt ülésekben és a mai ülésben is Lichtenstein és Molnár Antal képviselőtársaim által pártállásom ós a bankügyi bizottságban elfoglalt álláspontom ellen irányzott azon czélzás, melylyel szemben nézeteimet előadni, magamtartását igazolni tartozom. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt tehát a bankügyi bizottságban előadott nézeteimet, melyeket meggyőződésemre nézve ma is irányadóknak kell elösmernem, nem kifejteni, hanem tekintettel a t. ház türelmének végkimerülésére, csak főbb vonásaiban vázolni megkísérteném, (Halljuk! Halljuk!) legyen szabad egy átalános megjegyzést előre bocsájtanom. Tagadhatatlan, t. ház, hogy az ország polgárainak nagy része nem bir teljesen helyes és tisztázott fogalmakkal a bankkérdés megoldása körül. Kétségtelen az, hogy sok bal vélemény, sok előítélet uralkodik még ma is a bankügy jelentősége és a bankok működésének eredményére nézve ; és kétségtelen az. hogy az ország polgárainak igen nagy része a. tárgyalás alatt levő javaslattal szemben reményeiben, vagy amint azt azok a polgárok hiszik, jogosult várakozásában csalódottnak tartja magát. És ezen, t. ház, nincs mit csudálkozni. mert a bank körül a múltban annyit vétkeztek egyesek és pártok, a múltban oly gyakran volt e kérdés pártjelszó, politikai tőke, hogy valósággal azon, ha a dolog lényegét átérteni, annak mélyébe behatolni nem képes polgárok zavarban vannak ezen ügy jelentősége iránt, nincs mit csudálkozni. Hisz azon hosszú pártharezban, mely az 1867-iki kiegyezés után e házban lefolyt, tekintélyes és még ma is a kormánypárti többségnek padjain helytfoglaló férfiak — tekintélyes férfiak, kik az ország ügyeinek vezetésére voltak és vannak még ma is hivatva, nem egyszer vitatták az önálló magyar jegybank felállításának szükségét és sürgősségét; nem egyszer vitatták a felállítás lehetőségét a valuta rendezése nélkül, a valuta rendezése előtt. £ÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XIII. KÖTET. így támadt azután természetszerűleg a pártok egyesülése idejében a kormánypárti sajtó egy része által is ápolt és a kormány által, habár hallgatagon fentartott és egyátalában nem mérsékelt azon átalános meggyőződés a honpolgárok kebelében, mely az önálló magyar jegybank felállítását még ezen országgyűlés folyama alatt a, jelen kormányférfiaknak személyiségétől elválaszthatatlannak tekintette. És midőn azután a kivitelre került a sor, és a nem most támadt, hanem a mindig fennállott, de a múltban soha kellőleg nem méltatott nehézségek és akadályok előtérbe léptek; midőn magának a kormánynak is meg kellé hajolnia a Deák-párt által a múltban mindig hangoztatott azon igazság előtt, hogy a valuta helyreállítása előtt, és enélkül egy önálló magyar bank fölállítása az ország érdekében nem kívánatos: akkor a reményeiben megcsalatott, vagyis inkább megcsalódott közvélemény vágyainak ezen meghiúsulását ismét nem a viszonyok kényszerűségének, hanem a kormányférfiak gyengeségének, vagy más személyes tulajdonainak rovására volt hajlandó irni. Az ország polgárainak nagy része azt hiszi, hogy ma csalódott, pedig e csalódása és tévedése nem mai keletű. (Helyeslés és tetszés a szélső jobboldalon.) Csalódott és tévedett akkor, midőn a pártok egyesülése felett kitört lelkesedés és öröm érzetében átengedte magát a legindokolatlanabb reményeknek. És én legalább részemről a kormány nagy hibájának tekintem azt. hogy sem elegendő nyíltsággal és őszinteséggel, sem elegendő bátorsággal nem bírt e reményeket akkor a maguk kellő mértékére leszállítani. (Helyeslés és tetszés jobbfelől.) És azért. t. ház, ha én ma a bársony székekből s a kormányt támogató többség padjairól a félrevezetett közvéleménynek rendes kerékvágásba tereléséről hallok hazafias és hangzatos phrázisokat: ezt igen dicsérendő törekvésnek tartom ; de a magam részéről megjegyzem, hogy a félrevezetett közvéleménynek a rendes kerékvágásba visszaterelése legritkábban sikerül épen azoknak, akik a félrevezetés okozói voltak. (Helyeslés jobbfelől,) Ezután legyen szabad áttérnem magára a tárgyalás alatt lévő kérdésre. (Halljuk!) Én, t. ház, mindig azon meggyőződésben voltam és ma is azon meggyőződésben vagyok, hogy Magyarország állami létének, valamint kereskedelmi-, hitel- s forgalmi igényeinek és közgazdasági fejlődésének teljes mértékben csakis egy önálló, minden külbefolyástól független, szilárd alapokra fektetett, tehát jegyeit készpénzben mindenkor beváltani köteles jegybank felelhet meg. Azon meggyőződésben voltam és vagyok, hogv egy ily bank felállítására törekednünk kell 17