Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-298

298 országos ülés november 5 1877. 119 népgyűlés. Nem csudálom, sőt jogosultnak tartom azon indignatiót, melylyel a választók képviselőik iránt viselnetnek azért, hogy nincsenek választóikkal összhangban. De kénytelen vagyok megjegyezni épen azon kérvényezőknek, hogy késő most panaszkodni, mily aratásnak fogunk elibe nézni 10 év múlva. A vetést kellett volna okosabban és lelkiismeretesebben intézni s legalább a jövőre nézve tanulják meg, hogy minden nemzetnek oly parlamentje van, a milyent, megérdemel. De nem kell a törvényjavaslat itt, t ház, senkinek, még a t. előadó urnák sem. Itt sokan nem tudják felfedezni hirtelen, hogy mellette szóljanak-e, vagy ellene, De hát megfogja engedni a t. előadó ur, hogy beszédét már annyira szét szedték, hogy bizon nagy fáradságba fog kerülni azt összeszedni. Nekem a régi seholasticusok dissertatiói jutnak eszembe, midőn azok maguk közül megbíztak egyet, hogy absurdomot. védelmezzen. A t, képviselő ur megfelelt kötelességének s ezen törvényjavaslatot védte ugy, a hogy absurdumot védeni lehet. De nem kell ezen törvényjavaslat magának a í. kormánynak sem. Hogy nem kell, azt azzal bizonyította be, hogy leköszönt, azért, hogy szabaduljon tőle. De hát a véletlen ugy akarta, hogy sem a t. ministorelnök ur nem szabadulhatoümeg ezen törvényjavaslattól, sem mi ő tőle. (ElénJc derültség.) Erre magyarázat szükséges. A t. ministcrelnök urnák — sajnálom hogy nincs itt — tökéletesen jogában állott, azt mondani, hogy nem fél az országnak azon sorsától, hogy t. Helíy képviselő ur valaha azon székre üljön. Mondhatta, mint egy grand seigneur a parvenühöz, már az ő szójárásak szerint; vagy mondhatta azért : mert neki Helíy képviselő ur pofája nem tetszik. (Derültség.) Mondhatta különféle dolog miatt, hanem nem indokolta,, annyi bizonyos. Hát kérem, én indokolni akarom, hogy miért sajnáljuk mi. hogy nem szabadulhattunk meg tőle. Hát azért : inert megint nem tudok rá példát a történelemben, hogy valaha rninister előélete annyira ellenkeznék ministeri tetteivel és beszédeivel, mint a mily ellentétben van a ministerelnök ur múltja a jelenével. Ezért sajnáljuk, hogy nem szabadulhattunk meg ő r

tőle. És sajnáljuk a politikai morál érdekében. (Élénk helye-lés a szélső balon.) Ami pedig — egy híressé vált, kímélettel legyen mondva — meggondolatlan kifejezését illeti a t. ministerelnök urnák, erre azt felelem: per quod quis peccat, per idein punitur et ille. (Helyeslés a széki) baloldalon.) Ott hagytam el, hogy a törvényjavaslat nem kell senkinek. Hát kinek kell, mert ugy látszik, hogy Bécsben sem nagyon kell; a különbség csak az. hogy a képviselő urak — valják meg — csak negélyezik, mintha kellene, pedig borsódzik tőle a hátuk : hanem hát ki van adva az ordre. (Derültség.) Bécsben meg azt negélyzik, hogy nekik nem kell, pedig voltakép csak nekik kell, hanem ők ezt keveslik, mert nekik több kell. Bégi példabeszéd, hogy pénzdolgában nincs kedélyesség, nem is a tisztességes nyeremény a határ, hanem az elérhető legnagyobb siker. Alig van pénztőzsér és bankáresoport, amely nem azon törné fejét, hogy áldozatának gyapját hogy nyírhassa le bőrig, csak az a kérdéses, hogy bagyja-e magát ? (Derültség.) Engedje meg a t. pénzügy rninister ur, hogy hozzá is forduljak, mert eddig nem is beszélt vele ugy &zólván senki, pedig tulajdonkép e dologban ő az áldozatra készített bűnbak. (Derültség.) S a pénzügyminister csak hagyja magát (Hosszantartó nagy derültség.) Higyje el a t. pénzügyminister ur, hogy La a juhnak esze volna (Nagy derültség ) és egy kis ellentállási bátorsága, nem hagyná gyapját bőrig lenyírni, (Deniltség.) kivált télen, (Derültség.) ugy, amint minket a már keresztül ment és keresztül menendő törvényjavaslatokkal tiz évig nyirni fognak. Tiz évig? Igen! „Es ist gedruckt!" Méltóztatnak emlékezni azon tiroliakra, kik János herczeg proclamaíiója következtében, melyben nekik alkotmány ígérteiéit, a franczia háború után, mikor az alkotmány követeltetett, azzal órvelteK! „Es war gedruckt l

u hanem azért alkotmányt nem kaptak. Már említtetett itt, hogy a jó bécsiek már most is kezükbe nevetnek, Mocsáry Lajos t. barátom még nevet is emiitett, hogy igen ártalan dolognak tartják a tiz évet és a jogot, hogy akkor bankot állithassunk, oly ártatlan dolognak, mint egy oly ember oldalán a kardot, kinek nincs keze. Tessék elhinni, t. pénzügyminister ur, hogy tiz év múlva nem lesz kezünk, hogy a kardhoz nyúlhassunk ; sőt többet mondok : ha e törvényjavaslatot elfogadjuk, már most nincs eszünk. (Derültség balfelol, mozgás jobb/elől.) De hát hogy történt, hogy e törvényjavaslat, mely senkinek nem kell, mégis itt van V Igen furcsa eljárást méltóztatnak követni mindjárt a tanácskozás elején, mindjárt az alkudozások kezdetén elárulta a kormány azon gyengeségét, hogy hát retirálni fog. No, ezt az ellenfél felhasználta, és mi azután így jutottunk ide, ahol most vagyunk. Az igen t. pénzügyminister ur ellenfelének, mert az, engedelmet kérek, ügyesebb, sohasem nézett szemébe ugy, hogy az el ne leste volna azon gyarlóságát, hogy előbb-utóbb megadja magát. Hát kérem eddig már eljutottunk volna, de hogy meddig fogunk még menni, nem tudom ; mert annyi bizonyos, hogy mind azoknak ott a Lajtbán tul szomjuk kielégíthetetlen, mind. a mi gyarlóságunk, vagy inkább a mi gyávaságunk kimagyarázhaílan. Azoknak a jelszavak mindég ugyanaz