Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-298

298 országos ülés november 5 1877. 119 népgyűlés. Nem csudálom, sőt jogosultnak tartom azon indignatiót, melylyel a választók képviselőik iránt viselnetnek azért, hogy nincsenek választóik­kal összhangban. De kénytelen vagyok megjegyezni épen azon kérvényezőknek, hogy késő most pa­naszkodni, mily aratásnak fogunk elibe nézni 10 év múlva. A vetést kellett volna okosabban és lelkiismeretesebben intézni s legalább a jövőre nézve tanulják meg, hogy minden nemzetnek oly parlamentje van, a milyent, megérdemel. De nem kell a törvényjavaslat itt, t ház, senkinek, még a t. előadó urnák sem. Itt sokan nem tudják felfedezni hirtelen, hogy mellette szól­janak-e, vagy ellene, De hát megfogja engedni a t. előadó ur, hogy beszédét már annyira szét szed­ték, hogy bizon nagy fáradságba fog kerülni azt összeszedni. Nekem a régi seholasticusok disser­tatiói jutnak eszembe, midőn azok maguk közül megbíztak egyet, hogy absurdomot. védelmezzen. A t, képviselő ur megfelelt kötelességének s ezen törvényjavaslatot védte ugy, a hogy absurdumot védeni lehet. De nem kell ezen törvényjavaslat magának a í. kormánynak sem. Hogy nem kell, azt azzal bi­zonyította be, hogy leköszönt, azért, hogy szaba­duljon tőle. De hát a véletlen ugy akarta, hogy sem a t. ministorelnök ur nem szabadulhatoümeg ezen törvényjavaslattól, sem mi ő tőle. (ElénJc derültség.) Erre magyarázat szükséges. A t. ministcrel­nök urnák — sajnálom hogy nincs itt — töké­letesen jogában állott, azt mondani, hogy nem fél az országnak azon sorsától, hogy t. Helíy képvi­selő ur valaha azon székre üljön. Mondhatta, mint egy grand seigneur a parvenühöz, már az ő szó­járásak szerint; vagy mondhatta azért : mert neki Helíy képviselő ur pofája nem tetszik. (Derültség.) Mondhatta különféle dolog miatt, hanem nem in­dokolta,, annyi bizonyos. Hát kérem, én indokolni akarom, hogy miért sajnáljuk mi. hogy nem sza­badulhattunk meg tőle. Hát azért : inert megint nem tudok rá példát a történelemben, hogy va­laha rninister előélete annyira ellenkeznék ministeri tetteivel és beszédeivel, mint a mily ellentétben van a ministerelnök ur múltja a jelenével. Ezért sajnáljuk, hogy nem szabadulhattunk meg ő r tőle. És sajnáljuk a politikai morál érdekében. (Élénk helye-lés a szélső balon.) Ami pedig — egy híressé vált, kímélettel le­gyen mondva — meggondolatlan kifejezését illeti a t. ministerelnök urnák, erre azt felelem: per quod quis peccat, per idein punitur et ille. (He­lyeslés a széki) baloldalon.) Ott hagytam el, hogy a törvényjavaslat nem kell senkinek. Hát kinek kell, mert ugy látszik, hogy Bécsben sem nagyon kell; a különbség csak az. hogy a képviselő urak — valják meg — csak negélyezik, mintha kellene, pedig borsódzik tőle a hátuk : hanem hát ki van adva az ordre. (Derültség.) Bécsben meg azt negélyzik, hogy ne­kik nem kell, pedig voltakép csak nekik kell, ha­nem ők ezt keveslik, mert nekik több kell. Bégi példabeszéd, hogy pénzdolgában nincs kedélyesség, nem is a tisztességes nyeremény a határ, hanem az elérhető legnagyobb siker. Alig van pénztőzsér és bankáresoport, amely nem azon törné fejét, hogy áldozatának gyapját hogy nyírhassa le bő­rig, csak az a kérdéses, hogy bagyja-e magát ? (Derültség.) Engedje meg a t. pénzügy rninister ur, hogy hozzá is forduljak, mert eddig nem is beszélt vele ugy &zólván senki, pedig tulajdonkép e dologban ő az áldozatra készített bűnbak. (Derültség.) S a pénzügyminister csak hagyja magát (Hosszantartó nagy derültség.) Higyje el a t. pénzügyminister ur, hogy La a juhnak esze volna (Nagy derült­ség ) és egy kis ellentállási bátorsága, nem hagyná gyapját bőrig lenyírni, (Deniltség.) kivált télen, (Derültség.) ugy, amint minket a már keresztül ment és keresztül menendő törvényjavaslatokkal tiz évig nyirni fognak. Tiz évig? Igen! „Es ist gedruckt!" Méltóztatnak emlékezni azon tiroliakra, kik János herczeg proclamaíiója következtében, melyben nekik alkotmány ígérteiéit, a franczia há­ború után, mikor az alkotmány követeltetett, az­zal órvelteK! „Es war gedruckt l u hanem azért alkotmányt nem kaptak. Már említtetett itt, hogy a jó bécsiek már most is kezükbe nevetnek, Mo­csáry Lajos t. barátom még nevet is emiitett, hogy igen ártalan dolognak tartják a tiz évet és a jogot, hogy akkor bankot állithassunk, oly ártat­lan dolognak, mint egy oly ember oldalán a kar­dot, kinek nincs keze. Tessék elhinni, t. pénzügy­minister ur, hogy tiz év múlva nem lesz kezünk, hogy a kardhoz nyúlhassunk ; sőt többet mondok : ha e törvényjavaslatot elfogadjuk, már most nincs eszünk. (Derültség balfelol, mozgás jobb/elől.) De hát hogy történt, hogy e törvényjavaslat, mely senkinek nem kell, mégis itt van V Igen furcsa eljárást méltóztatnak követni mindjárt a tanács­kozás elején, mindjárt az alkudozások kezdetén el­árulta a kormány azon gyengeségét, hogy hát retirálni fog. No, ezt az ellenfél felhasználta, és mi azután így jutottunk ide, ahol most vagyunk. Az igen t. pénzügyminister ur ellenfelének, mert az, engedelmet kérek, ügyesebb, sohasem né­zett szemébe ugy, hogy az el ne leste volna azon gyarlóságát, hogy előbb-utóbb megadja magát. Hát kérem eddig már eljutottunk volna, de hogy meddig fogunk még menni, nem tudom ; mert annyi bizonyos, hogy mind azoknak ott a Lajtbán tul szomjuk kielégíthetetlen, mind. a mi gyarló­ságunk, vagy inkább a mi gyávaságunk kima­gyarázhaílan. Azoknak a jelszavak mindég ugyanaz

Next

/
Oldalképek
Tartalom